Nemzeti- és szívügyünk III. A Pándy meggy
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3646Schlagwörter:
meggy, Pándy meggy fajta, fajták története, magyar meggyek származásaAbstract
A meggy régóta termesztett gyümölcsfaj a Kárpát-medencében, mégis a termesztés-és fajtatörténet számos kérdést nem oldott meg. A kora neolitikumtól (endemikus, félvad fajták), majd külföldi származású fajták honosításával bővült a génforrás. A XIX. század közepén viszont már 18 faiskola Spanyol meggyet, 30 Ostheimi meggyet, és 16 helyen Pándy meggyet is szaporított. A Pándy meggy eredete számos kérdést vet fel. 1848 után már biztosan létező fajta – igaz, többféle szinoním alakban (’Griotte de Pándy’, ’Kecskeméti meggy’, ’Kőrösi meggy’, ’Szentesi meggy’, ’Üvegmeggy’, ’Nagy meggy’, ’Oltott meggy’=téves) (cf. Entz 1858). Szükséges azért is tisztázni a Pándy meggy eredetét, mert kiemelkedő értékű régi fajtánk. A Pándy meggy kiemelkedő beltartalmi és íz-értékei, a gyümölcs alakja és mérete és magas fagytűrése pozitív tulajdonságok. De az önmeddősége, a gyenge termőképesség és a pálhaleveles gyümölcse, valamint monília iránti fogékonysága negatív bélyegek, viszont javíthatók. A magyar meggy, a hazai meggytermesztés a kiváló új fajták mellett is igényli a Pándy meggy további kutatását és megőrzését. A Pándy meggy kialakulására 5 elképzelés ismert:
1. Pánd községben (Pest megye) Szilassy György birtokán (ld. dr. gr. Hugonnai Vilma levél szerint) a községben magról kelt egyed az anyafája. – A korabeli cáfolat is megjelent a szaksajtóban, vitatva az első magyar orvosnő közlését; a község mai helytörténeti emlékezete is kétkedik benne.
2. „Debrecenben Pándy (Sámuel?) ny.. huszártiszt nyerte magvetésből nyerte 1849 után”. – A tény: élt valóban Pándy Sámuel ezredes, aki viszont mádi illetőségű volt, a szabadság-harc alatt a mezőhegyesi ménest vezette.
3. A pomológiai szakirodalom szinte egyöntetűen a debreceni eredetet vallja, bár a Déri Múzeumtól legutóbb szerzett információk szerint Pándy nevű huszártiszt személyre semmiféle dokumentumot nem találtak a Debreceni Levéltárban és a Déri Múzeumban.
4. A legvalószínűbb, hogy mint a térkép is mutatta, a hazai meggynek három nagy termesztő körzete ismert, lényegében a Pándy meggy mindhárom területen ki is alakulhatott – valószínűleg az Ostheimi meggyből, talán a nyírségi tájfajtákkal kereszteződve.
5. Újabb, saját hipotézisünk szerint a szabolcsi-nyírségi meggyfajták etnobotanikai-genetikai forrásából származik a mutáns meggyfa törzsfája. - Akár még az is elképzelhető, hogy mindhárom hely (Pánd, Debrecen, Eger) valódi keletkezési helyszín (cf. Viga 1990, Pethő et al.2013).
Különösen a hajdúsági és nyírségi körzetben több, rokonnak számító tájfajta is keletkezett. A nagyobb genetikai diverzitás viszont a Duna–Tisza közén a Vörös- és Cigánymeggyre ugyancsak jellemző.
Literaturhinweise
Angyal D. 1926: Gyümölcsismeret (Pomológia). Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest. p. 523.
Bárczi G., Országh L. (főszerk.) 1979: Magyar Nyelv Értelmező Szótára (MNyÉSz) III. köt. (3. kiadás). Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 939.
Bárczi G., Országh L. (főszerk.) 1980: Magyar nyelv Értelmező Szótára (MNyÉSz) VII. köt. (3. kiadás). Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 671.
Benkő L. (főszerk.) 1970: Magyar nyelv történeti-etimológiai Szótára (MNyTESz) II. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 1108.
Bereczki M. 1887: Gyümölcsészeti vázlatok IV. köt. Réthy – Gyulai Nyomdája, Arad. p. 541.
Bogsch J. 1796: Házi kertész… Füskuti Landerer Mihály, Pozsony-Pest. p. 148.
Borbola I. 1942: Miért terméketlen a Pándy meggy? Kertészeti Szemle 14 (4): 54–55.
Borhidi A. 2003: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. p. 484.
Brózik S. 1959: Csonthéjastermésűek. Cseresznye – meggy. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 13. melléklet
Brózik S. (szerk.) 1972: Gyümölcsfajta-ismertető. Állami Gazdaságok Gyümölcstermesztési Szakbizottsága, Budapest. pp. 108–109.
Cantini, C., Iezzoni, A. F., Lamboy, W. F., Boritzki, M., Struss, D. 2001: DNA fingerprinting of tetraploid cherry germplasm using simple sequence repeats. J. Amer. Soc. Hort. Sci. 126: 205–209. https://doi.org/10.21273/JASHS.126.2.205
Entz F. 1858: Kertészeti Füzetek XIII. Herz János, Pest. p. 127.
Faust, M., Surányi, D. 1997: Origin and dissemination of cherries. Hort Rev. New York 19: 263–317. https://doi.org/10.1002/9780470650622.ch5
Galgóczy K. (átdolg. Kúthy B.) 1912: A kertészet kézikönyve. 8. kiadás. Franklin, Budapest. p. 294.
G. Tóth M. 1997: Gyümölcsészet. PrimomVállalkozásélénkítő Alapítvány, Nyíregyháza. pp. 268–269.
Gunda B. 2001: A vadnövények gyűjtögetése. in: Paládi-Kovács A. (főszerk.): Magyar néprajz II. köt. Gazdálkodás. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 11–40.
Gyulai F. 2002: A növénytermesztés emlékei a Kárpát-medencében. Mag-, termés és élelmiszermaradványok a neolitikumtól az újkorig (MTA doktori értekezés, kézirat). TAPI-SZIE, Tápiószele-Gödöllő. p.
Hauck, N. R., Ikeda, K., Tao, R., Iezzoni, A. F. 2006: The mutated S1-haplotype in sour cherry has an altered S- haplotype–specific F-box protein gene. J. Hered. 97: 514–520. https://doi.org/10.1093/jhered/esl029
Hársfalvi P. 1961: Szabolcs megyei gyümölcsfa adatok 1781-től. Agrártörténeti Szemle 3: 85–93.
Hegedűs A. 2013: Az Újfehértói fürtös molekuláris genetikai vizsgálata in: Pethő F. – Szabó T., Szőke F. 2013: Tanulmány a nyírségi meggyfajtákról. Észak-kelet magyarországi Gyümölcs Kutatás-Fejlesztési Alapítvány, Újfehértó. pp. 52–55.
Hrotkó K. (szerk.) 2003: Cseresznye és meggy. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 79–82.
Kapás S. 1989: Növényfajták és növénynemesítők. OMMI, Budapest. p. 412.
Korponay Gy. 1937: Néhány szó a Pándy-meggyről. 4(7): 214–216.
KSH 1961: Az 1959. évi gyümöölcsfaösszeírás községi adatai. KSH, Budapest
Kunt E. 1980: Temetők népművészete. Corvina Kiadó, Budapest. p. 64.
Lippay J. 1667: Gyümölcsös kert. Cosmerovius Máté, Bécs. p. 302.
Mohácsy M., Maliga P. 1956: Cseresznye- és meggytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p. 222.
Nyujtó F. 1958: A meggy termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p. 41.
Papp, N., Szilvássy, B., Abrankó, L., Szabó, T., Pfeiffer, P., Szabó, Z., Nyéki, J., Ercisli, S., Stefanovits-Bányai, É., Hegedűs, A. (2010): Main quality attributes and antioxidants in Hungarian sour cherries: identification of genotypes with enhanced functional properties. Int. J. Food Sci. Tech. 45: 395–402. https://doi.org/10.1111/j.1365-2621.2009.02168.x
Pethő F. 2005: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gyümölcstermesztésének története1945-ig. ÉK-Magyarországi Gyümölcs Kutatás-Fejlesztési Alapítvány, Újfehértó. p. 362.
Pethő F., Szabó T., Szőke F. 2013: Tanulmány a nyírségi meggyfajtákról. Észak-kelet magyarországi Gyümölcs Kutatás-Fejlesztési Alapítvány, Újfehértó. p. 104.
Pór J., Faluba Z. 1982: Cseresznye és meggy. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 93–93.
Rapaics R. 1940: A magyar gyümölcs. KMTT, Budapest. p. 350.
Rácz J. 2014: Gyümölcsneves könyv. Inter Kultur-, Nyelv és Médiakutató Központ Nonprofit Kft., Budapest. p. 243.
Roach, F. A. 1985: Cultivated fruits of Britain. Their origin and history. Basil Blackwell, Oxford. p. 358.
Simon T. 1992: A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok – Virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest. p. 892.
Soltész M. (szerk.) 1998: Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. 1-2. kiadás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. p. 513.
Soltész M. (szerk.) 2013: Magyar gyümölcsfajták. Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, Budapest. p. 486.
Soltész M. (szerk.) 2014: Magyar gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest. p. 523.
Soó R. 1966: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve II. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 655.
Soó R., Jávorka S. 1951: A magyar növényvilág kézikönyve I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 538, 582.
Surányi D. 1982: A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Magvető Kiadó, Budapest. p. 554.
Surányi D. 1985: Kerti növények regénye. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p. 362.
Surányi D. 2002: Gyümölcsöző sokféleség. Akcident Kft., Cegléd. p. 140.
Surányi D. 2014: Historical origin of sour cherry’Pándy meggy’. II. Sustainable development. Abstract pp. 45– 46.
Surányi D. 2015: Gyümölcstörténelem: a Pándy meggy titka. Honismeret 43(2): 28–31.
Szabó T. 2007: Az Északkelet-magyarországi meggy tájfajta szelekció eredményei és gazdasági jelentősége. Budapesti Corvinus Egyetem. PhD-értekezés (kézirat). p. 157.
Szani Zs. 2014: Etnopomológia – Népi gyümölcsészet a Palócföld nyugati határterületén. Zöldutak Módszertani Egyesület, Budapest. p. 136.
Terpó A. 1974: Gyümölcstermő növényeink rendszertana és földrajza. in: Gyuró F. (szerk.): A gyümölcstermesztés alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 139–219.
Tessedik S. 1786: A paraszt ember Magyar Országban. Engel János, Pécs. p. 508.
Tomcsányi P. (szerk.) 1979: Gyümölcsfajtáink. Gyakorlati pomológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 167–174.
Tsukamoto, T., Hauck, N. R., Tao, R., Jiang, N., Iezzoni, A. F. 2006: Molecular characterization of three non- functional S-haplotypes in sour cherry (Prunus cerasus). Plant Mol. Biol. 62: 371–383. https://doi.org/10.1007/s11103-006-9026-x
Viga Gy. 1990: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Ethniva Kiadó, Debrecen-Miskolc. p. 328.
Winterl, J. J. 1775: Index horti botanici Tyrnaviensis. Tyrnaviae (Nagyszombat).
Downloads
Veröffentlicht
Ausgabe
Rubrik
Lizenz
Copyright (c) 2016 Dezső Surányi
Dieses Werk steht unter der Lizenz Creative Commons Namensnennung - Nicht-kommerziell - Keine Bearbeitungen 4.0 International.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
