Természetvédelmi célú történeti elemzés – a Peszéri-erdő elmúlt három évszázada
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3381Absztrakt
A Peszéri-erdő hazánk egyik kiemelten értékes homoki erdőssztyepp élőhelykomplexe. A 19. században még olyan értékes fajok élőhelyéül szolgált, mint az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum), a magyar sakktáblalepke (Melanargia russiae clotho) és az érdes vemhe (Onconotus servillei). Az elmúlt években végzett vegetációdinamikai vizsgálatok és a természetvédelmi tervezések során felmerülő kérdések megteremtették az igényt az erdő történeti elemzésének elkészítésére. A Peszéri-erdő az Észak-Kiskunságban, Kunpeszér településtől észak-keletre található. Az erdő alatt egy homokbuckás vonulat húzódik, amely heterogén termőhelyi viszonyokat teremt. Az erdő tisztásain napjainkban is kiemelten értékes homoki gyepek és láprétek találhatók. A Peszéri-erdő a Ráckevei uradalom részét képezte a 18. század elejétől a 20. század közepéig. Az erdőt a19. század végéig rövid vágásfordulójú sarjerdő-üzemmódban gazdálkodták. A tisztásait a 19. század közepétől kezdték el erdősíteni, így a kezdetben 40% körüli gyepkomponens az 1990-es évekre fokozatosan 9,2%-ra csökkent. Az erdő területén a környező táj használatánál jóval alacsonyabb intenzitású gyephasznosítás folyt a 19–20. században. A heterogén termőhely, a gyepes-erdős mozaikosság és az alacsonyabb intenzitású gyephasználat együttesen eredményezhette az egyedi fajkészlet 19. század végéig való fennmaradását. A 20. század során alapvetően a tisztások szinte teljes megszűnése okozhatta a fajkészlet egyes érzékenyebb fajainak kipusztulását. A történeti vizsgálat alapján a Peszéri-erdő mindmáig megmaradt értékes fajkészlete hosszú távon a tisztások arányának növelésével és az őshonos erdők strukturális diverzitásának fenntartásával őrizhető meg.
Hivatkozások
Bartha D., Király G. (szerk.) 2015: Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. p. 329.
Beránek Á. 2008: Adatok a Heves-Borsodi-dombság és az Upponyi-hegyhát flórájához II. Kitaibelia 13(1): 34–45.
Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót. p. 441.
Csiky J. (2004): A Karancs, a Medves-vidék és a Cerová vrchovina (Nógrád-Gömöri bazaltvidék) flóra- és vegetációtérképezése. Szerzői kiadás, Pécs. p. 451.
Csiky J., Sulyok J., Schmotzer A. 1999: Adatok a Salgótarján körüli oligocén kori homokkő flórájához. Kitaibelia 4(1): 55–63.
Csorba P., Ádám Sz., Bartos-Elekes Zs., Bata T., Bede-Fazekas Á., Czúcz B., Csima P., Csüllög G., Fodor N., Frisnyák S., Horváth G., Illés G., Kiss G., Kocsis K., Kollányi L., Konkoly-Gyuró É., Lepesi N., Lóczy D., Malatinszky Á., Mezősi G., Mikesy G., Molnár Zs., Pásztor L., Somodi I., Szegedi S., Szilassi P., Tamás L., Tirászi Á., Vasvári M. (2018): Tájak. In: Kocsis K. (szerk.): Magyarország Nemzeti Atlasza 2. kötet. Természeti környezet. MTA CSFK Földrajztudományi Intézet, Budapest. pp. 112–129.
Dedák D., Sulyán P.G. 2013: Felhagyott szőlők tájtörténeti és botanikai vizsgálata a Kelet-Cserhátban. Természetföldrajzi Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből 2(2): 23–33.
Dövényi Z. (szerk.) 2010: Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. pp. 699–702.
Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. p. 616.
Kiss G., Baráz Cs., Gaálová K., Judik B.(szerk.) 2007: A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi körzet – Nógrád és Gömör határán. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger. p. 382.
Malatinszky Á., Mravcsik Z. 2013: Az Északi-Cserhát szőlőhegyeinek tájtörténete és természetvédelmi jelentősége. In: Muskovics A.A. (szerk.): Borkultúra és társadalom, visszatekintve a 21. századi Magyarországról. Agroinform Kiadó, Budapest. pp. 215–223.
Malatinszky Á., Mravcsik Z., Dedák D. 2014: Florisztikai adatok a Cserhát felhagyott szőlőiből. Kitaibelia 19(2): 260–266.
Mravcsik Z., Harmos K., Malatinszky Á. 2009: Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálatai az Északi-Cserhátban. Tájökológiai Lapok 7(2): 477–478.
Schneider M. (szerk.) 1971: Dézsma és robot. A jobbágyság helyzete a XVII. század végén a mai Nógrád megye területén. In: Adatok és források a Nógrád megyei levéltárból. Nógrád megyei levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportja, Salgótarján. p. 29.
Schneider M. (szerk.) 1973: A török után. Az 1715. évi országos összeírás adatai a mai Nógrád megye községeiről. In. Adatok és források a Nógrád megyei levéltárból. Nógrád megyei levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportja, Salgótarján. p. 27.
Shvoy M. 2006: Nógrád megye leírása (1874-1875). Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján. pp. 39–40, 51.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest. p. 976.
Számel R. 2022: Botanikai és tájhasználat-történeti kutatások Balaton-felvidéki felhagyott szőlőkben. Tájökológiai Lapok 20(Suppl.1): 161–187. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3153
Vojtkó A. 2010: Növényzet. In: Dövényi Z. (szerk.): Magyarország kistájainak katasztere. Karancs. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. pp. 700–701.
http1: http://floraatlasz.uni-sopron.hu/ (2020. augusztus)
http2: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_omn024b.html (2020. augusztus)
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2022 Molnár Ábel Péter, Erdélyi Arnold, Hartdégen Judit, Biró Marianna, Pánya István, Vadász Csaba
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
