Közönséges bükk (Fagus sylvatica L.) növekedésének vizsgálata évgyűrűk alapján a Pápavár déli lejtőjén (Bakony) – előtanulmány

Szerzők

  • Saláta Dénes Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1. https://orcid.org/0000-0002-7149-0022
  • Takács Mátyás Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1.
  • Hüll László Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt. Bakonybéli Erdészete, 8427 Bakonybél, Szent Gellért tér 7.
  • Pető Ákos Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1. https://orcid.org/0000-0003-3811-1155

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.3453

Kulcsszavak:

évgyűrű, dendroökológia, közönséges bükk, Bakony

Absztrakt

Munkánk során egy Bakonybél közelében lévő homogén bükköst vizsgáltunk. A hegyoldal alsó, középső és felső szakaszán talajszelvények nyitásával, illetve a minták laboratóriumi adatai alapján jellemeztük a talajadottságokat, míg a három szakaszon 5–5 bükk (Fagus sylvatica) faegyed évgyűrű-mintavételezésével (Pressler-féle növedékfúró), az évgyűrűk digitális mérésével (QGIS térinformatikai szoftver) és az adatok feldolgozásával (MS Excel, TRiCYCLE, Tellervo és PAST szoftverek) jellemeztük az állomány növekedését.
A talajtani vizsgálatok alapján a lejtő alsó és középső szakaszán a kistájra jellemző agyagbemosódásos barna erdőtalaj szelvényeket találtunk. A vizsgált hegyoldal magasabb térszínén erodált állapotú, szintezettséget nem mutató, de morfológiai jegyeiben az agyagbemosódásos erdőtalajokhoz hasonló talajszelvényt tártunk fel. Az évgyűrűminták adatai alapján megállapítottuk, hogy jelentős korkülönbség van a hegyoldal felső szakasza és a hegyoldal többi része között, amelynek oka vélhetően az egykori erdőhasználati gyakorlat. Szintén nagy különbséget találtunk szakaszonként a fák átlagos magassága és törzskerülete tekintetében. A magasságot illetően a felső szakasz jelentősen elmarad a hegyoldal középső és alsó szakaszától, ellenben a törzskerület alakulását tekintve a felső szakasz múlja felül a másik két szakasz fáit. Az eredmények alapján elmondható, hogy a felső szakasz fái a helyzetüknek és a talajadottságoknak köszönhetően értek el kisebb magasságot, míg nagyobb kerületük idősebb koruknak köszönhető. Az évgyűrűmintázatok összehasonlítása során sikerült azonosítani számos évet, amely során több egyedet, vagy akár a teljes állományt jelentős hatások értek, ezért a későbbiekben a vizsgálat kiterjesztéséhez a klímaadatokat, a kirívó időjárási eseményeket és az erdészeti beavatkozásokat is figyelembe fogjuk venni.

Szerző életrajzok

  • Saláta Dénes, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1.

    levelező szerző
    Salata.Denes@uni-mate.hu

  • Pető Ákos, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1.

    levelező szerző
    Peto.Akos@uni-mate.hu

Hivatkozások

Bartha D., Berki I., Lengyel A., Rasztovits E., Tiborcz V., Zagyvai G. 2018: Erdőtársulások és fafajaik átrendeződési lehetőségei a változó klímában. Erdészettudományi Közlemények 8(1): 163–195. DOI: https://doi.org/10.17164/EK.2018.011

Brewer, P.W. 2014: Tellervo – A guide for users and developers. Laboratory of Tree-Ring Research, Tucson. p. 201.

Brewer, P.W., Murphy, D., Jansma, E. 2011: Tricycle: A Universal Conversion Tool For Digital Tree-Ring Data Tree-Ring Research 67(2): 135–144. DOI: https://doi.org/10.3959/2010-12.1

Campbell, W.A. 1939: Damage from Increment Borings. Division of Forest Pathology, Bureau of Plant Industry, U.S. Department of Agriculture. p. 7.

Csapody I., Csapody V., Rott F. 1966: Erdei fák és cserjék. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest. pp. 236–238.

Dövényi Z. (szerk.) 2010: Magyarország kistájainak katasztere. Második, átdolgozott és bővített kiadás. MTA FKI, Budapest. p. 876.

Gál J., Veperdi G. 2005: Dendrometria. Oktatási segédanyag. Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási Intézet, Erdőrendezéstani Tanszék, Sopron. p. 109.

Grissino-Mayer, H.D. 2003: A manual and tutorial for the proper use of an increment borer. Tree-Ring Research 59(2): 63–79.

Grynaeus A., Horváth E., Szabados I. 1994: Az évgyűrű mint természetes információhordozó. Erdészeti Lapok 129(7-8): 203–205.

Gyalog L. (szerk.) 2005: Magyarország Földtani Térképe: L-33-36 szelvény (Veszprém) (szerk.: Gyalog KL. 1999), fedett földtani térkép In: Magyarázó Magyarország fedett földtani térképéhez. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. p. 189.

Hammer, Ø. 1999–2015: PAST – PAleontological STatictics Version 3.06 Reference Manual. Natural History Museum, University of Oslo, Oslo. p. 225.

Hammer, Ø., Harper D.A.T., Ryan, P.D. 2001: PAST – Paleontological Statistics Software Package for Education and Data Analysis. Palaeontologia Electronica 4(1): 1–9.

Keiner R. 1912: A házilagos kitermelés és házi faipar a zirci járásban. Erdészeti Lapok 51(1): 712–715.

Kovács G. 2016: Termőhelyismerettan. Herman Ottó Intézet, Budapest. p. 175.

Maeglin, R.R. 1979: Increment cores – How to collect, handle, and use them. US. Department of Agriculture, Forest Service, Forest Products Laboratory, General Technical Report FPL 25. p. 18.

Majer A. 1976: Félévszázados kísérletek a farkasgyepűi bükkösben. MTA VEAB monográfia 1. pp. 24–28.

Majer A. 1980: A Bakony tiszafása. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 376.

Marosi S., Somogyi S. 1990: Magyarország kistájainak katasztere I–II. MTA FKI, Budapest. p. 1024.

Molnár S., Peszlen I., Paukó A. 2007: Faanatómia. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. pp. 188–189.

MSZ1398:1998. 1988: Talajszelvény kijelölése, feltárása és leírása talajtérkép készítéséhez. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest. p. 13.

Munsell Soil Colour Charts 1990: Soil Survey Manual, U. S. Dept. Agriculture Handbook, p. 18.

Oroszi S. 2006: Bakonyi erdők, bakonyi évszázadok. Válogatás két évszázad írásaiból. Erdészettörténeti Közlemények 68: teljes szám.

Pressler, M.R. 1866: Der forstliche Zuwachsbohrer neuester Construction. Tharandter forstliches Jahrbuch 17: 155–223.

Radó D. 1999: Bel-és külterületi fasorok EU-módszer szerinti értékelése. Lélegzet 1999(7-8): melléklet

Schweingruber, F.H. 1996: Tree Rings and Environment-Dendrochronology. Haupt, Bern. p. 609.

Schweingruber, F.H. 2001: Dendroökologische Holzanatomie: Anatomische Grundlagen der Dendrochronologie. Paul Haupt Verlag, Berne. p. 472.

Stefanovits P., Filep Gy., Füleky Gy. 2010: Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest. p. 470.

Szaller V. 2012: Útmutató a fák nyilvántartásához és egyedi értékük kiszámításához. Magyar Faápolók Egyesülete. p. 110.

TIM Módszertan 1995: Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer 1. kötet: Módszertan. Földművelésügyi Minisztérium, Növényvédelmi és Agrár–környezetgazdálkodási Főosztály, Budapest.

Wallner E. 1941: A Bakony erdőtakarójának átalakulása a XVIII. század végéig. Földrajzi Közlemények 69(1): 1–29.

Wallner E. 1943: A Bakony erdőtakarójának jelen képe. Földrajzi Közlemények 71(4): 260–277.

Letöltések

Megjelent

2022-12-02

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek

Hogyan kell idézni

Közönséges bükk (Fagus sylvatica L.) növekedésének vizsgálata évgyűrűk alapján a Pápavár déli lejtőjén (Bakony) – előtanulmány. (2022). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 20(2), 59-81. https://doi.org/10.56617/tl.3453

Hasonló cikkek

1-10 a 25-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 3 4 > >>