A Zsolcai-halmok földtudományi vizsgálata
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3150Palavras-chave:
kurgán, talaj- és kőzetelemzés, geofizikai vizsgálatok, radiokarbon kormeghatározás, eltemetett talajok, élőhelyszigetekResumo
Az Alföld északi részén, a Sajó ármentes teraszán emelkedő, 6 méter magas, régészetileg feltáratlan kettős halom vizsgálata volt a célunk, mivel korábban szinte semmilyen kutatás nem zajlott e halmokkal kapcsolatban. Ha egyenként vizsgáljuk e halmokat, akkor a közepes, átlagos méretű hazai halmok csoportjába tartoznak. Az viszont már egyáltalán nem tekinthető magyarországi viszonylatban átlagosnak, hogy két, tájképileg és növénytakaróját tekintve kiemelkedően értékes, szorosan egymás mellé épült prehisztorikus halom mai napig fennmaradt egy intenzíven átalakított kultúrtájban. A rétegtani és kőzettani elemzések alapján a Zsolcai-halmok fő építőanyaga a közeli Bükkből származó mészkő, a Szerencsi-dombságból bányászott riolittufa, a halmok lábánál kitermelt termőtalaj és talajjal kevert sárgásbarna pleisztocén löszös üledék. Mindkét halmot fél méternél nem mélyebb, gyűrűszerű mélyedés vesz körbe jelenleg, amelyek eredetileg közel három méter mély, talajvízzel töltött árkok lehettek. Ezekből termelhették ki a halomtestek magasításához szükséges építőanyagot. Az eltemetett paleotalajok radiokarbon kora alapján (cal BC 950–404 és cal BC 879–542) kijelenthető, hogy a két halom az i.e. 9-6. században épülhetett szinte teljesen egyidőben. A geoelektromos, radiokarbon és kőzettani vizsgálatok alapján épített sírkamrával rendelkező szkíta kurgánnak határoztuk meg a kettős halmot. A mágneses anomália mérések szerint a halmoktól északra elterülő sík térszínen több szarmata körárkos sírt azonosítottunk. Mindez azt bizonyítja, hogy a Zsolcai-halmok az időszámításunk utáni 4. évszázadban is fontos kultikus, szakrális helyszínek voltak.
Referências
Barczi A. 2016: Kunhalmok eltemetett talajainak vizsgálata. Szent István Egyetemi Kiadó Nonprofit Kft. Gödöllő. p. 179.
Barczi, A., Joó, K., Pető, Á., Bucsi, T. 2006: Survey of the buried paleosol under the Lyukas mound in Hungary. Eurasian Soil Science 39: 133–140. DOI: https://doi.org/10.1134/S1064229306130217
Barczi, A., Golyeva, A. A., Pető, Á. 2009: Palaeoenvironmental reconstruction of Hungarian kurgans on the basis of the examination of palaeosoils and phytolith analysis. Quaternary International 193: 49–60. DOI: https://doi.org/10.1016/j.quaint.2007.10.025
Barczi, A., Joó, K. 2011: Detailed palaeopedological analysis of kurgans of the Great Hungarian Plain. In: Pető Á., Barczi A. (Eds.): Kurgan Studies. An environmental and archaeological multiproxy study of burial mounds in the Eurasian steppe zone. British Archaeological Reports International Series 2238. Archaeopress, Oxford. pp. 213–238.
Chaney, R. C., Slonim, S. M., Slonim, S. S. 1982: Determination of Calcium Carbonate Content in Soils, In: Chaney, R. C, Demars K. R. (eds.) Geotechnical properties, behavior, and performance of calcareous soils. American Society for Testing and Materials, Philadelphia-Baltimore. pp. 3–16.
Chernikov, S. S. 1964: Zolotoy kurgan Chiliktinskoy dolini (k voprosu o proiskhojdenii “skifskogo iskusstva”). Bulletin of USSRAS Institute of Archaeology 98: 29–32.
Czajlik, Z. 2015: Luftbildarchäologische Forschungen im Komitat Borsod-Abaúj-Zemplén (Ungarn). In Szathmári, I. (ed.): An der Grenze der Bronze- und Eisenzeit: Festschrift für Tibor Kemenczei zum 75. Geburtstag. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. pp. 53–67.
Deák B. 2018: Természet és történelem. A kurgánok szerepe a sztyeppi vegetáció megőrzésében. Ökoló-giai Mezőgazdasági Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft. Debrecen. p. 151.
Deák, B., Valkó, O., Nagy, D. D., Török, P., Torma, A., Lőrinczi, G., Kelemen, A., Nagy, A., Bede, Á., Mizser, Sz., Csathó, A. I., Tóthmérész B. 2020: Habitat islands outside nature reserves – Threatened biodiversity hotspots of grassland specialist plant and arthropod species. Biological Conservation 241: 108254 DOI: https://doi.org/10.1016/j.biocon.2019.108254
Deák, B., Valkó, O., Török, P., Tóthmérész B. 2016: Factors threatening grassland specialist plants – A multi-proxy study on the vegetation of isolated grasslands. Biological Conservation 204: 255–262. DOI: https://doi.org/10.1016/j.biocon.2016.10.023
Ecsedy, I. 1979: The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastern Hungary. Fontes Archaeologici Hungaricae. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 1–85.
Gyalog L. (szerk.) 1995: A földtani térképek jelkulcsa és a rétegtani egységek rövid leírása. MÁFI, Budapest. p. 171.
Gyarmati P. 1998: A Szerencsi-dombság földtana. In Szakáll S. (szerk.): A Szerencsi dombság ásványai. Topographia Mineralogica Hungariae III. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. pp. 11–20.
Hellebrandt M. 2001: A szkíta kultúra emlékanyaga az alföld és a hegyvidék találkozásánál. In Havassy P. (szerk.): Hatalmasok viadalokban. Az Alföld szkíta kora. Erkel Ferenc Múzeum, Gyula. pp. 53–67.
Jerem E. (szerk.) 2003: Vaskor. A középső vaskor: a szkíták a Tisza-vidéken. In Visy Zs. (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest. pp. 179–182.
Kemenczei T. 2001: Az Alföld szkíta kora. In: Havassy P. (szerk.): Hatalmasok viadalokban. Az Alföld szkíta kora. Erkel Ferenc Múzeum, Gyula. pp. 7–36.
Korom A. 2009: Barbár temető Budapest határában. URL: https://sirasok.blog.hu/2009/08/11/szarmata
Molnár, M., Joó, K., Barczi A., Szántó Zs., Futó I., Palcsu L., Rinyu L. 2004: Dating of total soil organic matter used in kurgan studies. Radiocarbon 46: 413–419. DOI: https://doi.org/10.1017/S0033822200039722
Novák T., Nyilas I., Tóth Cs. 2009: Tájökológiai vizsgálatok a Zsolcai-halmok löszgyepein. Tájökológiai Lapok 7(1): 161–173.
Pansu, M., Gautheyrou, J. 2006. Pipette Method after Robinson-Köhn or Andreasen. In: Pansu M, Gautheyrou, J. (eds.) Handbook of Soil Analysis: Mineralogical, Organic and Inorganic Methods. Springer Verlag Berlin Heidelberg. pp. 35–42.
Panyushkina, I. P., Slyusarenko, I. Y., Sala, R., Deom, J-M., Toleubayev, A. T. 2016: Calendar age of the Baigetobe Kurgan from the iron age Saka cemetery in Shilikty Valley, Kazakhstan. Radiocarbon 58(1): 157–167. DOI: https://doi.org/10.1017/RDC.2015.15
Pásztor E. 2004: Földvárak és sírhalmok a Dunántúlon, Earthworks and Tumuli during the Bronze and Iron Ages in Transdanubia. Magistratum Stúdió, Kecskemét p. 99.
Ponomareva, V. V., Plotnikova, T. A. 1980: Gumus i Pochvoobrazovanie (Humus and Pedogenesis). Nauka, Leningrad. pp. 65–74.
Selmeczi L. 1993: Régészeti alapismeretek néprajz szakos egyetemi hallgatóknak. KLTE, Debrecen. pp. 138–143.
Tóth A. 1999: Kunhalmok. Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás. p. 77.
Tóth, Cs. A., Deák, B., Bertalan, L., Valkó, O., Novák, T. J. 2019: Iron age burial mounds as refugia for steppe specialist plants and invertebrates – case study from the Zsolca mounds (NE Hungary). Hacquetia 18(2): 189–200. DOI: https://doi.org/10.2478/hacq-2019-0009
Valkó, O., Tóth, K., Kelemen, A., Miglécz, T., Sonkoly, J., Tóthmérész, B., Török, P., Deák, B. 2018: Linking cultural heritage with biodiversity conservation – plant introduction and practical restoration on ancient burial mounds. Nature Conservation 24: 65–80. DOI: https://doi.org/10.3897/natureconversation.24.20019
Downloads
Publicado
Edição
Seção
Licença
Copyright (c) 2022 Tóth Csaba Albert , Pethe Mihály, Prónay Zsolt, Mcintosh, Richard William, Novák Tibor József , Molnár Mihály
Este trabalho está licenciado sob uma licença Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
