Earth Science Based Investigation of Zsolca Kurgans
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3150Keywords:
kurgan, soil and petrological analyses, geophysical analyses, radiocarbon age determination, paleosols, habitat islandsAbstract
We aimed to examine the 6 m high, archaeologically unexplored double kurgans rising on the flood-free terrace of Sajó River in the northern part of the Great Hungarian Plain since almost no research had been carried out in relation to these kurgans in the past. If the mounds are studied separately, they belong to the group of the medium, average-sized Hungarian mounds. However, it is no longer ‘average’ in Hungary that two kurgans so close to each other, which are extremely valuable in terms of landscape and plant cover, are still preserved in an intensively transformed cultural landscape. According to the stratigraphic and petrologic analyses, the main building material of the Zsolca kurgans is limestone from the nearby Bükk Mts., rhyolitic tuff mined in Szerencs Hills, topsoil extracted at the foot of the kurgans and yellowish-brown Pleistocene loess sediment mixed with soil. Both mounds are currently surrounded by ring-like depressions not deeper than half a metre, which were originally trenches filled with groundwater nearly three metres deep. The building material of the kurgans was probably extracted from these trenches. Based on the radiocarbon age of the buried paleosols (cal BC 950–404 and cal BC 879–542), it can be stated that the two kurgans may have been built almost at the same time in the 9–6th centuries BC. The double kurgans are identified as Scythian kurgans with a built burial chamber based on geoelectric, radiocarbon and petrologic analyses. According to magnetic anomaly measurements, several Sarmatian graves with circular trenches have been identified in the plain north of the kurgans. This proves that the Zsolca kurgans were important cultic and sacral sites in the centuries AD as well.
References
Barczi A. 2016: Kunhalmok eltemetett talajainak vizsgálata. Szent István Egyetemi Kiadó Nonprofit Kft. Gödöllő. p. 179.
Barczi, A., Joó, K., Pető, Á., Bucsi, T. 2006: Survey of the buried paleosol under the Lyukas mound in Hungary. Eurasian Soil Science 39: 133–140. DOI: https://doi.org/10.1134/S1064229306130217
Barczi, A., Golyeva, A. A., Pető, Á. 2009: Palaeoenvironmental reconstruction of Hungarian kurgans on the basis of the examination of palaeosoils and phytolith analysis. Quaternary International 193: 49–60. DOI: https://doi.org/10.1016/j.quaint.2007.10.025
Barczi, A., Joó, K. 2011: Detailed palaeopedological analysis of kurgans of the Great Hungarian Plain. In: Pető Á., Barczi A. (Eds.): Kurgan Studies. An environmental and archaeological multiproxy study of burial mounds in the Eurasian steppe zone. British Archaeological Reports International Series 2238. Archaeopress, Oxford. pp. 213–238.
Chaney, R. C., Slonim, S. M., Slonim, S. S. 1982: Determination of Calcium Carbonate Content in Soils, In: Chaney, R. C, Demars K. R. (eds.) Geotechnical properties, behavior, and performance of calcareous soils. American Society for Testing and Materials, Philadelphia-Baltimore. pp. 3–16.
Chernikov, S. S. 1964: Zolotoy kurgan Chiliktinskoy dolini (k voprosu o proiskhojdenii “skifskogo iskusstva”). Bulletin of USSRAS Institute of Archaeology 98: 29–32.
Czajlik, Z. 2015: Luftbildarchäologische Forschungen im Komitat Borsod-Abaúj-Zemplén (Ungarn). In Szathmári, I. (ed.): An der Grenze der Bronze- und Eisenzeit: Festschrift für Tibor Kemenczei zum 75. Geburtstag. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. pp. 53–67.
Deák B. 2018: Természet és történelem. A kurgánok szerepe a sztyeppi vegetáció megőrzésében. Ökoló-giai Mezőgazdasági Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft. Debrecen. p. 151.
Deák, B., Valkó, O., Nagy, D. D., Török, P., Torma, A., Lőrinczi, G., Kelemen, A., Nagy, A., Bede, Á., Mizser, Sz., Csathó, A. I., Tóthmérész B. 2020: Habitat islands outside nature reserves – Threatened biodiversity hotspots of grassland specialist plant and arthropod species. Biological Conservation 241: 108254 DOI: https://doi.org/10.1016/j.biocon.2019.108254
Deák, B., Valkó, O., Török, P., Tóthmérész B. 2016: Factors threatening grassland specialist plants – A multi-proxy study on the vegetation of isolated grasslands. Biological Conservation 204: 255–262. DOI: https://doi.org/10.1016/j.biocon.2016.10.023
Ecsedy, I. 1979: The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastern Hungary. Fontes Archaeologici Hungaricae. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 1–85.
Gyalog L. (szerk.) 1995: A földtani térképek jelkulcsa és a rétegtani egységek rövid leírása. MÁFI, Budapest. p. 171.
Gyarmati P. 1998: A Szerencsi-dombság földtana. In Szakáll S. (szerk.): A Szerencsi dombság ásványai. Topographia Mineralogica Hungariae III. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. pp. 11–20.
Hellebrandt M. 2001: A szkíta kultúra emlékanyaga az alföld és a hegyvidék találkozásánál. In Havassy P. (szerk.): Hatalmasok viadalokban. Az Alföld szkíta kora. Erkel Ferenc Múzeum, Gyula. pp. 53–67.
Jerem E. (szerk.) 2003: Vaskor. A középső vaskor: a szkíták a Tisza-vidéken. In Visy Zs. (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest. pp. 179–182.
Kemenczei T. 2001: Az Alföld szkíta kora. In: Havassy P. (szerk.): Hatalmasok viadalokban. Az Alföld szkíta kora. Erkel Ferenc Múzeum, Gyula. pp. 7–36.
Korom A. 2009: Barbár temető Budapest határában. URL: https://sirasok.blog.hu/2009/08/11/szarmata
Molnár, M., Joó, K., Barczi A., Szántó Zs., Futó I., Palcsu L., Rinyu L. 2004: Dating of total soil organic matter used in kurgan studies. Radiocarbon 46: 413–419. DOI: https://doi.org/10.1017/S0033822200039722
Novák T., Nyilas I., Tóth Cs. 2009: Tájökológiai vizsgálatok a Zsolcai-halmok löszgyepein. Tájökológiai Lapok 7(1): 161–173.
Pansu, M., Gautheyrou, J. 2006. Pipette Method after Robinson-Köhn or Andreasen. In: Pansu M, Gautheyrou, J. (eds.) Handbook of Soil Analysis: Mineralogical, Organic and Inorganic Methods. Springer Verlag Berlin Heidelberg. pp. 35–42.
Panyushkina, I. P., Slyusarenko, I. Y., Sala, R., Deom, J-M., Toleubayev, A. T. 2016: Calendar age of the Baigetobe Kurgan from the iron age Saka cemetery in Shilikty Valley, Kazakhstan. Radiocarbon 58(1): 157–167. DOI: https://doi.org/10.1017/RDC.2015.15
Pásztor E. 2004: Földvárak és sírhalmok a Dunántúlon, Earthworks and Tumuli during the Bronze and Iron Ages in Transdanubia. Magistratum Stúdió, Kecskemét p. 99.
Ponomareva, V. V., Plotnikova, T. A. 1980: Gumus i Pochvoobrazovanie (Humus and Pedogenesis). Nauka, Leningrad. pp. 65–74.
Selmeczi L. 1993: Régészeti alapismeretek néprajz szakos egyetemi hallgatóknak. KLTE, Debrecen. pp. 138–143.
Tóth A. 1999: Kunhalmok. Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás. p. 77.
Tóth, Cs. A., Deák, B., Bertalan, L., Valkó, O., Novák, T. J. 2019: Iron age burial mounds as refugia for steppe specialist plants and invertebrates – case study from the Zsolca mounds (NE Hungary). Hacquetia 18(2): 189–200. DOI: https://doi.org/10.2478/hacq-2019-0009
Valkó, O., Tóth, K., Kelemen, A., Miglécz, T., Sonkoly, J., Tóthmérész, B., Török, P., Deák, B. 2018: Linking cultural heritage with biodiversity conservation – plant introduction and practical restoration on ancient burial mounds. Nature Conservation 24: 65–80. DOI: https://doi.org/10.3897/natureconversation.24.20019
Downloads
Published
Issue
Section
License
Copyright (c) 2022 Tóth Csaba Albert , Pethe Mihály, Prónay Zsolt, Mcintosh, Richard William, Novák Tibor József , Molnár Mihály
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
