Wild growing flora of Pusztaszabolcs and its surroundings, a typical agricultural region of Central-Hungary
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3739Keywords:
anthropogenic landscape, degradation indication, flora mapping, loess vegetation, species indicating, naturalnessAbstract
This paper reports the flora of the surroundings of the town Pusztaszabolcs, Hungary, based on two grid cells (nos 8878/1 and 8878/3) surveyed during the Hungarian Flora Mapping Project in the years 2003 and 2004. Total surveyed area was 68.75 km2, covered by loess derived soils with mildly undulating surface between 110 m and 184 m above see level. Typical land use of the region was extensive agricultural fields (mainly with maize, sunflower and wheat). Species numbers were: 260 and 321 in grid cells 8878/1 and 8878/3, respectively, whereas total number of species in the studied area was 366. Sorensen’s index showed a similarity of 74% between the floras of the two grid cells, therefore, evaluation of their vegetation was based on the joint species list. In the gradient of natural vs. degraded status of vegetation the studied region was considered rather degraded since about 60% and 63% (depending on the evaluation method applied) of the species pool was formed by species indicating degradation and disturbances. In a subsequent analysis, when the sub-set of species present in both flora mapping grid cells were considered (s=215), the ratio of species indicating degradation increased to 63% or 74% depending on the evaluation method applied. The natural loess flora (that was typical to the region prior to extensive agricultural use) was restricted to narrow linear landscape elements (e.g. field margins, green corridors of railway lines, etc), and was impoverished due to repeated anthropogenic disturbances. The surviving species pool was formed by less sensitive members of the loess vegetation: Agropyron intermedium, A. pectinatum, Astragalus cicer, Euphorbia pannonica, Festuca rupicola, Lithospermum officinale, Marrubium peregrinum, Melica ciliata, Melica transsilvanica, Nepeta cataria, Nonea pulla, Peucedanum alsaticum, Rapistrum perenne, Salvia pratensis, S. nemorosa, S. verticillata, Stipa capillata and Thalictrum minus. Taraxacum serotinum was the only member of the protected-by-low elements of the loess vegetation.
References
Bagi I. 2004: Selyemkóró (Asclepias syriaca L.). In: Mihály B., Botta-Dukát Z. (szerk.) Biológiai inváziók Magyarországon, özönnövények. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 319–336.
Barina Z. 2006: A Gerecse hegység flórája. Rosalia. 1. kötet. Magyar Természettudományi Múzeum, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, Budapest.
Borbás V. 1879: Budapestnek és környékének növényzete. Magy. Kir. Egy. Könyvnyomda, Budapest, 172 pp.
Borhidi, A. 1995: Social behavior types, the naturalness and relative ecological indicator values of the higher plants in the Hungarian flora. Acta Bot. Hung. 39(1-2): 97–181.
Cseresnyés I., Csontos P., Bózsing E., Tamás J. 2009: Kukorica és kalászos gabonavetések gyomnövényzetének vizsgálata eltérő vízgazdálkodású talajokon. Magyar Gyomkutatás és Technológia 10(2): 37–52.
Csiky J. 2004: A Karancs, a Medves-vidék és a Cerová vrchovina (Nógrád-Gömöri Bazaltvidék) flóra- és vegetációtérképezése. Pécsi Tudományegyetem kiadása, Pécs, 451 pp.
Csiszár Á., Korda M., Schmidt D., Šporčić D., Teleki B., Tiborcz V., Zagyvai G., Bartha D. 2012: Néhány inváziós és potenciálisan inváziós neofiton allelopátiás hatásának vizsgálata. Botanikai Közlemények 99(1–2): 159–171.
Csontos P. 2001: A természetes magbank kutatásának módszerei. Scientia Kiadó, Budapest, 155 pp.
Csontos P., Lőkös L. 1992: Védett edényes fajok térbeli eloszlás-vizsgálata a Budai-hg. dolomitvidékén. Szünbotanikai alapozás természetvédelmi területek felméréséhez. Bot. Közlem. 79(2): 121–143.
Dövényi Z. 2010: Magyarország kistájainak katasztere. 2. átdolgozott és bővített kiadás. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 876 pp.
Guo, Q. F., Brown, J. H., Valone, T. J., Kachman, S. D. 2000: Constraints of seed size on plant distribution and abundance. Ecology 81(8): 2149–2155. https://doi.org/10.1890/0012-9658(2000)081[2149:COSSOP]2.0.CO;2
Fekete G. 1959: A Velencei-tó, partvidéke és a Velencei-hegység fitocönológiai viszonyai. Egyetemi doktori értekezés kézirata, ELTE - MTM Növénytár, Budapest.
Hegedűs Á. 1994: Budapest jelenlegi virágos flórája. Animula Kiadó, Budapest. 68 pp.
Horváth F., Dobolyi Z. K., Morschhauser T., Lőkös L., Karas L., Szerdahelyi T. 1995: FLÓRA adatbázis 1.2 taxonlista és attribútumállomány. FLÓRA munkacsoport, MTA ÖBKI, MTM Növénytára, Vácrátót.
Kalapos T., Szerényi J. 1997: A Magyarországról kipusztultnak vélt deres szádorgó (Orobanche caesia Rchb.) előfordulása az érdi Sánc-hegyen. Kitaibelia 2: 41–43.
Kazinczi, G., Béres, I., Mikulás, J., Nádasy, E. 2004: Allelopathic effect of Cirsium arvense and Asclepias syriaca. Journal of Plant Diseases and Protection, Special Issue 19: 301–308.
Király G. 2003: A magyarországi flóratérképezés módszertani alapjai. Útmutató és magyarázat a hálótérképezési adatlapok használatához. Flora Pannonica 1(1): 3–20.
Kovács M. 1975: Beziehung zwischen Vegetation und Boden. Die Bodenverhältnisse der Waldgesellschaften des Mátragebirges. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Jakobsson, A., Eriksson, O. 2002: Seed size and frequency patterns of understory plants in Swedish deciduous forests. Ecoscience 9(1): 74–78. https://doi.org/10.1080/11956860.2002.11682692
Leishman, M. R., Wright, I. J., Moles, A. T., Westoby, M. 2000: The evolutionary ecology of seed size. In: Fenner, M. (ed.) Seeds: The ecology of regeneration in plant communities. CABI Publishing, Wallingford, pp: 31–57. https://doi.org/10.1079/9780851994321.0031
Lendvai G., Horváth A. 1994: Adatok a Mezőföld löszflórájához. Bot. Közlem. 81(1): 9–12.
Oakwood, M., JURADO, E., LEISHMAN, M., Westoby, M. 1993: Geographic ranges of plant-species in relation to dispersal morphology, growth form and diaspore weight. Journal of Biogeography 20(5): 563–572. https://doi.org/10.2307/2845727
Simon T. 1988: A hazai edényes flóra természetvédelmi-érték besorolása. I. Magyar Ökológus Kongresszus, Előadás-kivonatok és poszter-összefoglalók, Budapest, p. 167.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok - virágos növények. (4., átdolgozott kiadás) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 976 pp.
Somlyay L. 2009: A Budai-hegység florisztikai növényföldrajzának fő vonásai. Kitaibelia 14(1): 35–68.
Szerényi J., Kalapos T. 1998: A Himantoglossum caprinum (M.-Bieb.) Spreng és a Coeloglossum viride (L.) Hartm. alföldi előfordulása az Érdi Mezőföldön. Botanikai Közlemények 85(1-2): 81–88.
Szujkó-Lacza, J. (ed.) 1982: The flora of the Hortobágy National Park. Natural history of the national parks of Hungary, 3. Akadémiai Kiadó, Budapest, 614 pp.
Thompson, K., Gaston, K. J., Band, S. R. 1999: Range size, dispersal and niche breadth in the herbaceous flora of central England. Journal of Ecology 87(1): 150–155. https://doi.org/10.1046/j.1365-2745.1999.00334.x
Tóth, A., Balogh, Á., Wichmann, B., Dancza, I., Szalkay, Cs., Penksza, K. 2011: Seasonal changes in weed vegetation on arable Pannonian sand and loess lands in Hungary. Hungarian Journal of Industrial Chemistry Veszprém 39(2): 313–315.
Zólyomi B. 1958: Budapest és környékének természetes növénytakarója. In: PÉCSI, M. (ed.): Budapest természeti képe. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp: 508–642.
Downloads
Published
Issue
Section
License
Copyright (c) 2013 Tamás Júlia, Csontos Péter
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
