A gyephasználat gyakoriságának hatása a növényállomány összetételére különböző gyepeknél

Szerzők

  • Bajnok Márta Szent István Egyetem, Növénytermesztési Intézet, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
  • Karl Buchgraber HBLFA Raumberg-Gumpenstein Kutatóintézet
  • Szentes Szilárd Szent István Egyetem, Növénytermesztési Intézet, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
  • Tasi Julianna Szent István Egyetem, Növénytermesztési Intézet, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4126

Kulcsszavak:

hasznosítási gyakoriság, relatív ökológiai mutatók, biodiverzitás, természetközeli vegetáció

Absztrakt

Magyarország területének több, mint 11%-a (1,02 millió ha) tartozik a gyepművelési ágba, amelyből jelentős helyet foglalnak el az extenzív hasznosítású, takarmánytermő területek. Az extenzív hasznosítás nem zárja ki, hogy a gyepterületen évente több hasznosítás történjen. Kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy milyen hatással van a gyep botanikai összetételére a hasznosítás gyakorisága.
A gyephasználat három típusát (évi 2, 3, 4 hasznosítás) szimuláltuk ugyanazzal a metódussal két termőhelyen, trágyázás nélkül. Az évi 2-szeri hasznosítás egy kései első (június harmadik dekádja) és egy őszi kaszálást jelentett. Az évi 3-szori hasznosítás május harmadik dekádjában, július végén és október elején történt növényállomány-felvételezést jelentett. A négyszeri használat májusi, június végi, július végi és október eleji botanikai vizsgálatot jelentett.
Mendén, a telepített, üde fekvésű kaszálón, a növényállomány-felvételezések során zömében 10 alatt volt a fellelt fajok száma. Bösztörön, a száraz fekvésű, természetes gyepen 35-40 növényfajt azonosítottunk.
Az adatok feldolgozása során a relatív ökölógiai mutatók (Borhidi 1993) közül a relatív hőigény (TB), relatív nitrogénigény (NB) és a szociális magatartási típusok (SBT) értékek megoszlását elemeztük.
A vizsgált két év alapján elmondhatjuk, hogy a 3 hasznosítási variáció közül az évi 3 kaszálás kedvezett leginkább a természetközeli növényállomány fennmaradásának, illetve kialakulásának. További vizsgálatok szükségesek a hosszabbtávú hatásuk igazolásához.

Hivatkozások

Ángyán J., Menyhért Z. 1997: Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, Hungary.

Arming C. 1996: Vegetationsökologische und landwirtschaftliche Untersuchungen auf Dauerbeobachtungsfläche eines dreißig jährigen Düngeversuches in Scharfling am Mondsee. Diplomarbeit Univ. Salzburg.

Bánszky T. 1988: Nagy termőképességű füvek és lódiherés gyepkeverék műtrágyázásának eredményei. Növénytermelés 5: 469–478.

Barcsák Z. 1991: Gyepjavítási eredmények Észak-Magyarországon. Legelő az emberiség szolgálatában, Debrecen, pp. 147–163.

Barcsák Z., Fekete G., Précsényi L. 1981: Niche and compositional structure in natural and influenced grasslands. MAB Survey of 10 years activity in Hungary. Budapest, pp. 67–102.

Barcsák Z., Kertész I. 1986: Gazdaságos gyeptermesztés és hasznosítás. Mg. Kiadó, Budapest.

Borhidi A. 1993: A magyar flóra szociális magatartásformái. A KTM Term. Hiv. és a JPTE Kiadványa Pécs.

Cowling E. B. 1981: Acid precipitation in historical perspective. Env. Sci. And Techn., 16: 111–123. https://doi.org/10.1021/es00096a725

Győrffy B. 1975: Vetésforgó, vetésváltás, monokultúra. Agrártudományi közlemények 34: 61–81.

Kota M., Vinczeffy I. 1974: A gyep beltartalmi értékei. ATE Közleményei Debrecen, 19: 71–124.

Láng I. 1983: Biológiai erőforrások. Kossuth Könyvkiadó, Budapest.

Müller J. 1994: Futterwert eines langjahrig ungedüngten Grünlandbestandes der Brackmarsch. 38. Jahrestagung vom 25.–27. August 1994 in Cursdorf 198–201.

Nagy G. 1989: Eltérő intenzitású gyepek állateltartó képessége. Az állattenyésztés fejlesztéséért, Debrecen, 105–117.

Nagy G. 1991: Az eltérő intenzitású gyepek tápértéke. Legelő az emberiség szolgálatában, Debrecen, pp. 164–177.

Sipos S., Patócs I. 1975: A műtrágyázás alkalmazásának hatása a talaj néhány kémiai tulajdonságára és a termésre. Agrokémia és talajtan 24: 303–311.

Szemán L. 1991a: Termésnövelési lehetőségek sík felszinű domb és hegyvidéki gyepeken. Legelő az emberiség szolgálatában, Debrecen, pp. 77–84.

Szemán L., 1991b: Gyephozamnövelés újratelepítéssel. Természetes állattartás, Hodmezővásárhely, pp. 119–122.

Szemán L., 1994: Grassland yield and seedbed preparation. Bulletin of the University of Agricultural Sciences, New Strategies For Sustainable Rural development II, Gödöllő, pp. 45–50.

Szemán L., 1998: Yield increment on improved grassland. 17. Ecological Aspects of Grassland Management, Konf. Debrecen, pp. 905–908.

Szemán L. 2003: Gyeptelepítés gyenge minőségű szántókra. EU konform, Mezőgazdaság és élelmiszerbiztonság Konf. Gödöllő, pp. 358–363.

Várhegyi J., Kemenes M., Várhegyi Jné 1978: Néhány fontosabb fűfaj nyers táplálóanyag összetétele és tápláló értéke. ATKI közleményei, Herceghalom, pp. 1–25.

Vinczeffy, I. 1964: A természetes gyepek értéknövelésének lehetőségei. Magyar Mezőgazdaság 29: 8–9.

Letöltések

Megjelent

2009-12-29

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok, eredeti közlemények

Hogyan kell idézni

A gyephasználat gyakoriságának hatása a növényállomány összetételére különböző gyepeknél. (2009). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 7(2), 403-408. https://doi.org/10.56617/tl.4126

Hasonló cikkek

1-10 a 242-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei