Adatok a pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelő tájtörténetéhez

Abstract

A hagyásfás legelő igen összetett és sokoldalú terület-, illetve tájhasználati mód, melynek a múlt gazdálkodási rendszerében/rendszereiben igen nagy jelentősége volt. A tegnap embere a fás legelők kialakításával tette élhetővé az erdőt, a tájat, teremtett viszonylagos egyensúlyt önmaga és a természet között, így a földhasználati rendszerben betöltött szerepük megértése érdekében a múltjuk kutatása elengedhetetlen. A vizsgált terület múltját történeti írott és térképes források, levéltári adatok, valamint a helyszínen, interjú módszerrel gyűjtött információk alapján kutattuk/kutatjuk, azonban a terület állapotának romlása miatt egyre kevesebb idő áll rendelkezésre. A hozzávetőlegesen 100 éve kialakított hagyásfás legelőn a legeltetéssel és ezzel együtt a rendszeres legelőápolással mintegy 15 éve hagytak fel, aminek következtében a legelőn a cserjék, bokrok és növendékfák területborítása erőteljesen megnövekedett. Mára a nyílt gyepes területek aránya már a 20%-ot sem éri el, így csak a megmaradt faóriások tanúskodnak a legelő egykori történetéről. A területről készült légifotók elemzésével felmértük a szukcesszió gyorsaságát, a cserjésedés térbeli változását, így megállapítottuk, hogy a terület rekonstruálására, illetve a további kutatásra maradt idő nem lehet több 10 évnél, aminek elteltével, beavatkozás nélkül a pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelőnek feledés lesz a sorsa, melyen osztozik az ország többtíz esetleg többszáz más fás legelőjével.