Multispektrális felvételek alapján készülő tematikus térképek minősége, a terepi felbontás és a képminőség függvényében

Abstract

A topográfiai, felszínborítási, élőhely elemzési térképek, és egyéb térinformatikai állományok túlnyomórészt különböző légi és űrfelvételek interpretálásával készülnek. Ezek az elemzések nem mentesek a torzításoktól, hibákat tartalmaznak. Vizsgálataim során arra kerestem a választ, hogy a különböző feltérképezni kívánt felszínborítási elemek milyen felbontás-tartományú felvételekről interpretálhatók megfelelő pontossággal.
Adott mintaterületen, azonos körülmények között, azonos képi minőségben, de különböző terepi felbontással előállított légifelvétel-térképek interpretálásával vizsgáltam 29 felszínborítási kategória észlelhetőségét és lehatárolásának pontosságát. A vizsgálatot 10, 20, 50 cm terepi felbontású légifelvétel-mozaikon végeztem el és az eredményeket összehasonlítottam egymással, valmint a CORINE Land Cover 2006 kiértékelési térképpel.
Kutatásom kizárólag a térbeli felbontásból adódó interpretációs különbségek vizsgálatára épül. Javaslataim megfogalmazása során nem végeztem gazdaságossági szempontokat is figyelembe vevő optimalizációt a felvétel-típusok kiválasztásához. Ezért azt a felbontás-tartományt tekintem gazdaságos felbontásnak, ahol az adott felszínborítási kategóriára vonatkozó kiértékelési torzítás már elhanyagolható, és a felbontás további növelésével már nem tapasztalható jelentős torzítás csökkenés. A vizsgálat csupán diszkrét terepi felbontásértékeken elvégzett kísérlet, amelynek legfontosabb tanulsága az, hogy az elemezni kívánt jelenség, objektum, élőhely szerint kell megválasztani a felvételezés felbontását. Lakott területek feltérképezésénél 1 m-nél nagyobb, ökológiai jellegű vizsgálatokhoz, és mikroklíma modellezéshez 10 cm-es vagy annál részletesebb, a közút és vasúthálózat térinformatikai adatbázisba történő felvételéhez 20 cm vagy annál nagyobb terepi felbontású felvételeket alkalmazzunk. Amennyiben természetvédelmi szempontú kárfelméréshez térképezzük fel a tájsebek által érintett felszíneket, 20 cm körüli terepi felbontású légifelvételekkel lehet a leggazdaságosabban elvégezni a feladatot. Az illegális hulladéklerakók – 10 cm terepi felbontásnál részletesebb légifelvételekről térképezhetőek. A vadgazdálkodás a 10 cm terepi felbontású felvételeket vagy az annál részletesebb állományokat tudja érdemben felhasználni. A füves élőhelyek elemzése 3–7 cm terepi felbontást igényel. A mezőgazdaság számára elegendőek lehetnek a 20 cm terepi felbontású felvételek, de amennyiben igazán pontos adatokra van szükség a növénybetegségek által sújtott területek, a pontosabb terméshozambecslés, meliorációs munkák előkészítése, tervezése, a munkálatok eredményének ellenőrzése szempontjából, érdemes lehet 10 cm terepi felvételeket választani. Az erdőgazdálkodás számára meglepően pontos információ-forrást jelentenek az 50 cm terepi pontosságú felvételek, amennyiben a lombos, örökzöld, bebokrosodó cserjés, és fiatal erdőrészletek elkülönítésére szorítkozunk.