A Váli-víz völgyének jellegzetes üde fátlan élőhelyei

Szerzők

  • Mjazovszky Ákos Budai Nagy Antal Gimnázium, 1221 Budapest, Anna u. 13–15.
  • Tamás Júlia Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1476 Budapest, Pf. 222.
  • Csontos Péter MTA-ELTE Elméleti Biológiai és Ökológiai Ktcs., 1117 Budapest, Pázmány P. stny. 1/c.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4624

Kulcsszavak:

Á-NÉR, magassásrét, magterjesztési mód, mocsárrét, nádas, ökológiai indikátor értékek, természetvédelmi érték

Absztrakt

Dolgozatunkban a Váli-víz mentén előforduló Á-NÉR élőhelytípusok közül az alföldi mocsár- rétek (D4), a zárt nádasok (B1; itt a vízparttól távolabb eső állományok) és a magassásrétek (B5) jellemzésével foglalkoztunk. Mindhárom élőhelytípusban cönológiai felvételeket készítettünk, majd ezek alapján csoport- tömeg számítás alkalmazásával többféle ökológiai indikátor-érték szerint jellemeztük az élőhelyeket. A cönológiai felvételek fajkészletei közötti hasonlóságokat Sørensen-indexszel mértük.
A kistájra jellemző erős antropogén hatás a három vizsgált élőhelyen is megmutatkozott. Az alföldi mo- csárréteken, ahol a kvadrátonkénti fajszám 22 és 36 között változott, a fajkészlet zömét a tágtűrésű zavarás- tűrő fajok tették ki. Ezek egy része a rétgazdálkodáshoz kapcsolódó ún. felülvetés nyomán szaporodhatott el (pl. Festuca pratensis, Trifolium repens, T. pratense). A kaszálórétek jobb fajai csak kis borítási értékekkel és alacsony konstanciával fordultak elő. A vízparttól távolabb található, zárt nádasokban összesen 52 fajt jegyez- tünk fel, ami számottevően, tizenkilenccel meghaladja a korábban vizsgált vízparti nádasokból kimutatott fa- jok számát. A fajszámnövekedést elsősorban a szárazabb élőhelyek felől betelepülő igénytelenebb fajok ered- ményezték (pl. Agropyron repens, Calamagrostis epigeios, Galium mollugo, Urtica dioica, Vicia cracca, stb). Ezek a fajok azonban nem váltak a „szárazföldi“ nádasok jellegzetes fajaivá, hanem csak esetlegesen bukkantak fel egyik-másik állományban, konstanciájuk minden esetben alacsony maradt. Ezt számszerűen is meg- jeleníti az élőhelyen belüli kvadrátpárokra kapott nagyon alacsony átlagos hasonlóság (mindössze 0,19, Sørensen -indexszel mérve). A nem zsombékoló magassásréteken csak 30 fajt figyeltünk meg, és a kvadráton- kénti fajszám is nagyon alacsony, 5 és 13 közötti érték volt. A degradált jelleg magyarázatául leginkább a terü- letek időnkénti feltörése képzelhető el. Ez alól csak a Kajászótól délre felvételezett állomány képezhet kivételt, ahol az Eriophorum angustifolium is előfordult.

 

Szerző életrajzok

  • Mjazovszky Ákos, Budai Nagy Antal Gimnázium, 1221 Budapest, Anna u. 13–15.

    biologia@aramszu.net

  • Tamás Júlia, Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1476 Budapest, Pf. 222.

    tjuli@bot.nhmus.hu

  • Csontos Péter, MTA-ELTE Elméleti Biológiai és Ökológiai Ktcs., 1117 Budapest, Pázmány P. stny. 1/c.

    cspeter@ludens.elte.hu

Hivatkozások

Balogh L., Tóthmérész B., Szabó T. A. 1994: Patakkísérő invázív gyomok (Helianthus, Humulus, Impatiens, Reynoutria, Rubus, Sambucus, Solidago és Urtica) állományainak számítógépes elemzése Szombat- hely térségében. BDTF Tudományos Közleményei 9, Természettudományok, 4: 73–99.

Balogh L. 2001: Invasive alien plants threatening the natural vegetation of Őrség Landscape Protection Area (Hungary) – In: Brundu G., Brock J., Camarda I., Child L., Wade M. (eds.) Plant invasions: Species Ecology and Ecosystem Management, pp. 185–198. (szerk.:), Backhuys Publishers, Leyden.

Bodrogközy Gy. 1965: Die Vegetation des Theiss-Wellenraumes II. Vegetationsanalyse und Standort- ökologie der Wasser- und Sumpfpflanzenzönosen im Raum von Tiszafüred. Tiscia, 1: 5–31.

Bodrogközy Gy. 1966: Die Vegetation des Theiss-Wellenraumes III. Auf der Schutzdammstrecke zu Szeged durchgeführten fitozönologischen Analysen und ihre praktische Bewertung. Tiscia, 2: 47–66.

Borhidi A., Csete S., Csiky J., Kevey B., Morschhauser T., Salamon-Albert É. 2000: Talaj és természetes növényzet. Bioindikáció és természetesség a növénytársulásokban – in: Virágh K., Kun A. (szerk.) Vegetáció és dinamizmus. MTA-ÖBKI, Vácrátót, pp. 159–194.

Csontos P. 2001: A természetes magbank kutatásának módszerei. Scientia Kiadó, Budapest.

Csontos P., Tamás J., Tobisch T. 2002: A magyar flóra magterjesztési mód adatbázisának bemutatása, elemzési példákkal: a szociális magatartás típusok értékelése. In: Salamon-Albert É. (szerk.) Magyar botanikai kutatások az ezredfordulón. Tanulmányok Borhidi Attila 70. születésnapja tiszteletére. PTE Növénytani Tanszék, Pécs, pp. 557–569.

Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. 1997: Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozó Rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.

Gallé L., Margóczy K., Kovács É., Györffy Gy., Körmöczy L., Németh L. 1995: River valleys: Are they ecological corridors? Tiscia. 29: 53–58.

Gergely A. 1994: A Háros-sziget botanikai értékei – in: Simon, T. (szerk.) Természeti kincsek Dél-Budán. A Tétényi-fennsík és a Háros-sziget növény- és állatvilága, természetvédelme, 1990–1994. Zöld Jövő – Cserépfalvi Kiadó, Budapest, pp. 52–68.

Gergely A., Szalai Z. 1997: Az aljnövényzet és a mikrodomborzat összefüggése egy ártéri ligeterdőben. IV. Magyar Ökológus Kongresszus, Pécs, 1997. június 26–29. Előadások és poszterek összefoglalói, p. 70.

Jakucs P. 1991: Társulások felvételezése, a társulástabella készítése. in: Hortobágyi T. és Simon T. (szerk.) Növényföldrajz, társulástan és ökológia, Tankönyvkiadó, Budapest, p: 216.

Kárpáti I., Kárpáti V. 1958a: A hazai Duna-ártér erdőtípusai. Erdő, 8: 307–318.

Kárpáti I., Kárpáti V. 1958b: Elm-ash-oak grove forests (Querceto-Ulmetum hungaricum) turning into poplar dominated stands. Acta Agronomica Acad. Sci. Hung. 8 (3–4): 267–283.

Kárpáti I., Kárpáti V. 1968: Die zönologischen Verhältnisse der Donauwälder in Ungarn. Verhandlungen der Zoologisch Botanischen Gesellschaft in Wien. Bécs, 108: 165–179.

Kárpáti I-né 1962: Az Urtica kioviensis előfordulása és termőhelyi viszonyai a Soroksári Duna-ágban. Bot. Közlem. 49(3–4): 329–330.

Kevey B. 1993: A Szigetköz erdeinek összehasonlító cönológiai vizsgálata. Kandidátusi értekezés, kézirat, MTA kézirattára, Budapest.

Kevey B., Tóth I. 1992: A béda-karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyesei (Querco robori-Carpinetum). Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 6. Pécs, p. 27–40.

Kovács J. A., Csanaki Sz., Miholics L., Molnár Zs. 1998: Az Ablánc-völgy botanikai állapotfelmérése. Kanitzia. 6: 25–56.

Kovács J. A., Takács B. 1998: Az Alsószölnöki Rába-völgy botanikai értékei. Kanitzia, 6: 89–110.

Kovács M. 1957: A nógrádi flórajárás Magnocaricion-társulásai. Bot. Közlem. 47(1–2): 135–155.

Kovács M. 1962: Übersicht der Bachröhrichte (Glycerio-Sparganion) Ungarns. Acta Bot. Hung., 8: 109–144. Kovács M. 1963: A Filipendulo-Geranietum palustris hazai állományainak áttekintése. Bot. Közlem., 50:

–165.

Kovács M., Felföldy L. 1958: Vegetáció-tanulmányok az Aszófői-Séd mentén. Annal. Biol. Tihany, 25: 137–163.

Kovács M., Felföldy L. 1960: Vegetáció-tanulmányok a Pécsely-patak mentén. Annal. Biol. Tihany, 27: 75–83.

Kovács M., Máthé I. 1967: Die Vegetation des Inundationsgebietes der Ipoly. Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 13 (1–2): 133–168.

Marosi S., Somogyi S. (szerk.) 1990: Magyarország kistájainak katasztere I–II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. 103–107; 715–718.

Mjazovszky Á. 1995: A mikrodomborzat és aljnövényzet összefüggése a Háros-szigeten. Szakdolgozat. Kézirat. ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tsz., Budapest.

Mjazovszky Á. 2001: A Háros-sziget kvantitatív florisztikai értékelése. Természetvédelmi Közlemények, 9: 59–74.

Mjazovszky Á., Tamás J. 2002: A Váli-víz leggyakoribb higrofil növényzeti típusainak jellemzése. Folio Historico-naturalia Musei Matrensis. 26: 85–103.

Niklfeld H. 1971: Bericht über die Kartierung der Flora Mitteleuropas. Taxon 20 (4): 545–571. https://doi.org/10.2307/1218258

Penksza K. 1991: A checklist of vascular plants for two localities at Esztergom, Hungary. Abstracta Botanica 15: 63–65.

Penksza K. 2000: A Festuca javorkae Majovsky és a Festuca wagneri Degen, Thaisz et Flatt jellemzése, és a tőlevelek morfológiája alapján készült szálaslevelű Festuca fajok (Festuca ovina csoport) határozókulcsa. Kitaibelia.5: 275–278.

Précsényi I. 1991: A növénytársulások struktúrája. in: Hortobágyi, T. és Simon, T. (szerk.) Növényföldrajz, társulástan és ökológia (szerk.:), Tankönyvkiadó, Budapest, p: 216.

Schwabe A. 1989: Vegetation complexes of flowing-water habitats and their importance for the differentiation of landscape units. Landscape Ecology, 2: 237–253. https://doi.org/10.1007/BF00125094

Schwabe A. 1991: Perspectives of vegetation complex research and bibliographic review of vegetation complexes in vegetation science and landscape ecology. Excerpta Botanika 28 (sect. B): 223–243.

Simon T. 1984: A Bugaci Bioszféra Rezervátum edényes flórájának természetvédelmi értékelése. Abstracta Botanica 8: 95–100.

Simon T. 1988: A hazai edényes flóra természetvédelmi-érték besorolása. Abstracta Botanica, 12: 1–23.

Simon T. 1992: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest.

Szalai Z. 1996: Soil and vegetation pattern in relationship with microrelief (the case of Háros Island, Buda- pest) – in: Thissen, F. (ed.) Land, Sea and Human Effort. Abstract Book, IGC, Utrecht, p. 458.

Szalai Z. 2000: Szennyezőanyagok hatása ártéri környezetre. PhD disszertáció, kézirat, MTA FKI-ELTE, Budapest.

Szalai Z., Gergely A. 1997: Szennyező anyagok hatása természeteshez közeli ártéri ökoszisztémákra a mikrodomborzat függvényében. Földrajz - hagyomány és jövő c. konferencia előadásának kivonatai, Budapest, 1997. május 20–23. p. 63.

Timár L. 1950: A Tiszameder növényzete Szolnok és Szeged között. Ann. Biol. Univ. Debrecen. 1: 72–145.

Timár L. 1954: A Tisza hullámterének növényzete Szolnok és Szeged között. Bot. Közlem. 45(1–2): 85–98.

Zólyomi B. 1934: A Hanság növényszövetkezetei. (Die Pflanzengesellschaften des Hanság.) Vasi Szemle. 1: 146–174.

Zólyomi B. 1937: A Szigetköz növénytani kutatásainak eredményei. Bot. Közlem. 34: 169–193.

Zólyomi B. 1958: Budapest és környékének természetes növénytakarója. – in: Pécsi, M (szerk.): Budapest természeti képe Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 511–642.

Zsolt J. 1943: A Szent-Endrei sziget növénytakarója – Index Horti Botanici Universitatis Budapestinensis, 6:3–18.

Letöltések

Megjelent

2003-12-30

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok, eredeti közlemények

Hogyan kell idézni

A Váli-víz völgyének jellegzetes üde fátlan élőhelyei. (2003). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 1(2), 163-180. https://doi.org/10.56617/tl.4624

Hasonló cikkek

61-70 a 653-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 3 > >>