A Balaton-felvidéki pusztuló feketefenyvesek átalakulása lombos erdővé

Szerzők

  • Szekrényes Tamás Bakonyerdő Zrt. Balatonfüredi Erdészet, H-8230 Balatonfüred, Táncsics u. 19.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.3812

Kulcsszavak:

Balaton-felvidék, feketefenyő, cser, szajkó

Absztrakt

A Balaton-felvidéken az elmúlt évtizedben a feketefenyő állományok pusztulásából kifolyólag felmerült az állományaik átalakítása. A feketefenyő-cser szerkezet-váltás vizsgálati módszerének meghatározását követően négy éven keresztül adat felvételezés történt Balatonakali községhatár 9 erdőrészletében. Az adatok feldolgozásának célja a létrejött fiatal erdők újulatának értékelése a hektáronkénti darabszámon és a csemeték magassági adatainak, valamint a növekedés dinamikájának vizsgálatán keresztül. A magassági és hektáronkénti darabszám adatok összevetése azt a következtetést eredményezte a szerző számára, hogy a nehéz természeti környezet ellenére a természetes felújulási folyamat által létrejött fiatal erdők magabiztosan megfelelnek a hatályban lévő törvényi előírásoknak. Rendkívül magas, az előírt egyedszámnál lényegesebb több csemete található, amely megfelelő arányban tartalmazza a célállomány típusnak megfelelő fő és mellék fafajokat, valamint a magassági adatok és a növekedés dinamikája is megfelelő.
A szerző tapasztalatai és a nemzetközi szakirodalom alapján kijelenthető, hogy a természetes alátelepülésben a szajkó (Garrulus glandarius) játszik fontos szerepet. A feketefenyő-cser szerkezetváltással érintett régiókban a szajkó kíméletet érdemel, és nem szabad dúvadként kezelni, irtani.

Információk a szerzőről

  • Szekrényes Tamás, Bakonyerdő Zrt. Balatonfüredi Erdészet, H-8230 Balatonfüred, Táncsics u. 19.

    szekrenyes.t@bakonyerdo.hu

Hivatkozások

A Bakonyerdő Erdészeti És Faipari Zrt. Balatonfüredi Erdészetének Erdőgazdálkodási Egység Körzeti Erdőterve 2005/21: Állami Erdészeti Szolgálat, Veszprém.

Az Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszer Keretében A Vadállomány Által Okozott Élőhely Változás Felmérésére 2003: Állami Erdészeti Szolgálat, Kézirat.

Bauer H-G., Berthold P. 1997: Eichelhäher Garrulus glandarius. In: Die Brutvögel Mitteleuropas. Bestand und Gefährdung. Aula-Verlag, Wiesbaden.

Bergman J-H., Stähr F. 2002: Ausnutzung von Hähersaaten beim Umbau von Kifernreinbeständen. Forst und Holz 57(20): 618–622.

Chernel I. 1899: Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre, Királyi Természettudományi Társulat, Franklin-társulat Nyomdája, Budapest.

Herman O. 1901: A madarak hasznáról és káráról, Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium, Budapest.

Loboda S. 2002: „Oberforstmeister” Eichelhäher geehrt. AFZ-Der Wald.

Mayer Z. 1936: A csonkamagyarországi erdeifenyő telepítések származástani problémái a magvizsgálat szempontjából, Doktori értekezés, Soproni nyomda, Sopron.

Mgszh Erdészeti Igazgatóság 2009: Erdővédelmi Mérő és Megfigyelő Rendszer, MgSZH Kp., Budapest.

Szekrényes T. 2008: Cseresek természetes felújítása a Balaton-felvidéken, Doktori szigorlat, NYME EMK, Sopron.

Wágner M., Holl K., Szekrényes T. 2010: A balaton-felvidéki pusztuló feketefenyves állományok természetes felújulása lombos fafajokkal, Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron.

Letöltések

Megjelent

2012-12-10

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek

Hogyan kell idézni

A Balaton-felvidéki pusztuló feketefenyvesek átalakulása lombos erdővé. (2012). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK | JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY , 10(2), 419-426. https://doi.org/10.56617/tl.3812

Hasonló cikkek

1-10 a 30-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.