Kovászna megye népessége és a régió viszonya

Autor/innen

  • Attila Botos Babeș-Bolyai Tudományegyetem

DOI:

https://doi.org/10.18531/Studia.Mundi.2017.04.01.103-112

Schlagwörter:

Kovászna megye népessége és a régió viszonya, Kovászna megye fejlődését meghatározó történelmi folyamatok

Abstract

Az 2011-es népszámlálási adatokkal összevetve, megfigyelhető, hogy a városi népesség 52,7%- ról 50,25%-ra csökkent, míg a falusi népesség 47,3%-ról 49,7%-ra emelkedett .

A városi népesség hangsúlyos fogyása (12268 személy) megyénkben egy Kovászna méretű város eltűnésével ér fel.

Ez a nemzetközi tendenciákkal ellenkező folyamat, azaz a városi népesség csökkenése, nemcsak Kovászna megyére jellemző, hanem országos szintű jelenség, ami az ipari szerkezetváltás rovására írható. Országos szinten a városi lakosság aránya 73,8-ról (2002-ben) 73.6,3%-ra csökkent (2011-ben). A népesség vándorlása a városokból a falvak felé, tulajdonképpen az alacsonyabb szintű társadalmi körülmények elfogadását jelenti, cserében a biztonságosabb létfeltételekért.

Az állandó városi népesség 51,9%-a nő, ezért megye szinten is némileg nagyobb a nők száma (50,9%). Ezzel szemben falusi környezetben a férfiak száma magasabb (50,1%): a 34 községből 21-ben a férfiak, és mindössze 13-ban a nők száma a nagyobb.

Bár Kovászna megye népessége, akárcsak az országé általában, az utolsó tíz évben fogy, itt a természetes népmozgás jellemző mutatói országos összefüggésben, nagyon jók.

Így, megyénk az élve születettek részarányát figyelembe véve az országos hatodik helyet foglalja el, a harmadik legkisebb elhalálozási mutatóval rendelkezik (Iasi és Suceava megyék után), és ugyancsak a harmadik (Suceava és Vaslui után) a természetes szaporodás mutatói szerint . Örvendetes, hogy ezek a mutatók falvakban is jók: 10. hely az élve születettek aránya szerint, 8. hely az elhalálozási ráta, és 6. hely a természetes szaporodás rátája szerint.

Nemzetiségi hovatartozás szerint, Kovászna megye népességének többsége (164 055 személy, az össznépesség 73,8%-a) magyar nemzetiségű. Az utolsó tíz évben a magyar nemzetiségűek száma 11 447-tel, azaz 6,5 százalékkal csökkent. A román nemzetiségű népesség száma 51 655, a megye állandó népességének a 23,2 százaléka. A 2002-es népszámlálási adatokkal összevetve, a román nemzetiségűek száma 2 921-gyel, azaz 5,4 százalékkal csökkent. A két népszámlálás között jelentősen nőtt – 2641-ről 6022-re – a cigány népesség száma, ami ma már a megye össznépességének 2,7 százalékát jelenti.

Mindegyik szórványmegyében a magyarok csökkenésének aránya 2011-ben nagyobb 2002-höz képest, mint 2002-ben 1992-höz képest, különösen ott ahol a magyarok aránya 5% alatt volt már 2002-ben.(Krassó Szörény, Hunyad, Szeben megyékben)

A hivatalos nyilvántartások szerint a kivándorlási arány is magas. A magyarság csökkenésének mértéke 2011-ben a korábbi népszámláláshoz képest, csak 1% nagyobb mint Románia állandó népességszámának csökkenése.

Végül a népszámlálási adatok egy néhány ezerrel módosithatják a magyarok lélekszámát.

Autor/innen-Biografie

  • Attila Botos, Babeș-Bolyai Tudományegyetem

    adjunktus
    E-mail: botosattila72@yahoo.com

Literaturhinweise

ALFÖLDI, András (1929-30):A gót mozgalom és Dácia feladása. Egyetemes és Philológiai Közlöny,

BÁNYAI, János (1938): A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai, Székelyudvarhely

BICSOK, Zoltán.–CZIPRIÁN-Kovács Lóránd.–KOZMA Csaba–SZÉKELY, Zsolt. (2003): Erdély közigazgatás-története, ASPSA, Sepsiszentgyörgy, 4-6 p.

CSEREI, Zoltán – JÓZSEF Álmos. (1999):Sepsiszentgyörgy története, Médium 1-18 p.

CSÍKMADARASI BOGÁTS Dénes 2000: Sepsiszentgyörgy története. Háromszéki boszorkányok; Az első székely huszárezred. Sepsiszentgyörgy, Albert Kiadó.

ERDÉLY TÖRTÉNETE,(1986), (szerk. Köpeczi Béla) I. Budapest, 136. old

SZÉKELY Zoltán (1943):A komollói erődített római tábor, Kolozsvár 29 p

SZÉKELY, Zoltán (1970): Date referitoare la cucerirea sud-estului Transilvaniei de către romani și persistența elementului dacic, Cumidava, IV, Brassó, 49-57. p.

SZÉKELY Zoltán (1973): Korai középkori temetők Délkelet-Erdélyben, In: Korunk Évkönyv, 6-7 p

DUMITRU, TUDOR (1957) Răscoale şi atacuri „Barbare” în Dacia Romană, Bukarest, 9-10 p.

MIHAI, - PANAITE,(1987): Geografia României

VINCZE M., (2000): Régió és vidékfejlesztés

Veröffentlicht

2017-03-28

Ähnliche Artikel

1-10 von 284

Sie können auch eine erweiterte Ähnlichkeitssuche starten für diesen Artikel nutzen.