Koncepcionális keret-rendszer kidolgozása az ember-hely kapcsolatértelmezéséhez

Absztrakt

Ember és hely közötti kapcsolatok kutatása összetett és multidiszciplináris terület, és az idők során a különböző tudományágakban eltérő módon fejlődött. Ennek ellenére még mindig hiányoznak a földrajzi és kulturális kontextusnak az ember-hely kapcsolatokra gyakorolt hatásátvizsgáló kutatások. A cikk a földrajzi helyzetnek az ezen ember-hely kapcsolatokra gyakorolt hatásának vizsgálatával kíván hozzájárulni a helyhez való kötődés koncepcionális keretrendszerének kidolgozásához a közel-keleti városok kulturális-földrajzi kontextusában. A tanulmányát tekinti a korábbi területi kutatásokat, és szisztematikusan elemzi e tanulmányok földrajzi kontextusát annak megértése érdekében, hogy az hogyan befolyásolja olyan helyalapú megközelítések koncepcionalizálását, mint például a helyérzet és a helyhez való kötődés. Az elemzés magában foglalja a korábbi tanulmányok kritikai értékelését és esettanulmány-elemzését, a tanulmányok földrajzi kontextusának, a koncepcionális keretnek, az alkalmazott módszereknek és eszközöknek, valamint az eredmények alkalmazásának összehasonlító elemzésével. Eredményeink azt mutatják, hogy a földrajzi kontextus sajátos jellemzői jelentéktelen mértékben befolyásolják e fogalmak használatát és jelentését, és csak néhány kísérlet történt a mérési modellek érvényességének és megbízhatóságának különböző kontextusokban történő értékelésére. A tanulmány arra is rávilágít, hogy több kutatásra van szükség az ember-hely kapcsolatok kulturális-földrajzi kontextusával kapcsolatban, mivel ez segíthet jobban megérteni, hogy a földrajzi és kulturális tényezők hogyan segíthetnek teljesebb képet alkotni arról, hogy az emberek hogyan kötődnek a helyekhez, és ezek a kötődések hogyan befolyásolják viselkedésüket és jólétüket.