A modern mozgalom hajnalán

a budapesti Szent István park kertművészeti elemzése

Absztrakt

A Szent István park Budapest és hazánk egyik egyedülálló kora-modern kert­művészeti alkotása, s mint ilyen fővá­rosunk egyik különleges értéke. A park környezetének modernista építésze­tére az utóbbi években egyre erőtelje­sebb figyelem irányult, köszönhetően számos kezdeményezésnek, mint töb­bek között a Bauhaus 100 rendezvény sorozata is. Azonban maga a park, mint látens entitás, eddig nem tudott értéké­hez méltó módon megjelenni a köztu­datban, holott közvetlen környezetével, Újlipótváros modernista beépítésé­vel rendkívül szoros városépítészeti kapcsolatban áll. Kétrészes kertépíté­szet-elméleti tanulmányunkkal e hiá­tust szeretnénk betölteni, méghozzá az első részben a Szent István park fejlődéstörténetének kertépítészet-kri­tikai elemzésével, majd egy második önálló tanulmányban a park fennmaradt értékeinek feltárásával és értékőrző fej­lesztési lehetőségeinek bemutatásával.

Célunk, hogy a park megismerését és értelmezését segítő fejlődéstörténeti áttekintést nyújtva tudatosítsuk annak építőművészeti-városépítészeti értékeit. Ehhez feltárjuk, hogy az egyes építési korszakok beavatkozásai milyen hatás­sal voltak a parkra, mint kertművészeti alkotásra, a kialakításakor megfogalma­zott koncepciótól kezdve a térszerkeze­ten, stíluson át a kompozíciós egységig és anyaghasználatig. Szándékaink sze­rint értékelésünkkel a park építőművé­szeti jelentősége a hazai szakmai köz­életben is helyére kerülhet. Egy össze­sítő értékleltár alapján olyan értékőrző, értékalapú fejlesztési-megújítási lehető­ségre hívjuk fel a figyelmet, amely hely­reállíthatja a park eredeti kertépítészeti térstruktúráját, miközben - a park belső hierarchiáját és működését szem előtt tartva - lehetőség szerint minél több, a park fejlődéstörténetéhez szervesen hoz­zátartozó elem vagy elemcsoport megőr­zését vagy újra definiálását segíthetjük.

A kétrészes cikkben az alábbi mód­szertant követjük: az első részben szak­irodalmi és történeti forráskutatások alapján ismertetjük a park, mint törté­neti közpark kialakulását, illetve leíró jelleggel bemutatjuk a park építéskori térstruktúráját, funkcióit, egyes épített elemeit és építőművészeti-kertművészeti jelentőségét. A második részben ismer­tetjük a 2. világháború utáni korszak jelentősebb parkátalakításainak fejlő­déstörténetét, illetve térszerkezeti elem­zés keretében vizsgáljuk az egyes építési korszakokban kialakított élő és élette­len elemeket és a térszerkezeti módosí­tásokat. A park szerkezetét funkcioná­lis rendszerként is elemezve ismertetjük, hogy napjainkban mely elemek szolgál­ják az egykori kialakítás idealizált tér­beli és működési törvényszerűségeit, illetve melyek dolgoznak ennek ellené­ben. Végül megállapítjuk, hogy az utó­lagosan létesített, stílusidegen elemek  miképp módosíthatók úgy, hogy napjaink használati szempontjait figyelembe véve helyreállítható legyen a park ideális történeti térszerkezete és egykori
karakteres stílusa, formavilága.