A budai zöld korridor örökségvédelmi alapú fejlesztése

Absztrakt

A települések jellegüktől és nagyságuktól függően különböző mértékben módosítják a hely természeti adottságait, míg a település fejlődésével folyamatosan változik, egyre urbánusabb jelleget ölt a táj. A nagyváros funkcióinak összetettsége, komplex halmaza, az ezt szolgáló beépítések mértéke, a magas laksűrűség, a közlekedési rendszerek bonyolult hálózata nem képes érzékenyen igazodni a természeti adottságokhoz, hanem nagymértékben átformálja, átalakítja azokat, sok esetben épp azt a természeti értéket, potenciált csorbítva, pusztítva, amiért a város eredetileg az adott helyre települt. Ezért a nagyváros a fejlődése, növekedése során az alapvető tájszerkezethez illeszkedve, várostípustól függően a sokasodó művi elemeivel, rendszereivel egyre inkább uralja a tájat, funkcionális, ökológiai és vizuális-esztétikai értelemben egyaránt.
Különösen igaz ez a zöld-és kékinfrastruktúra elemek esetében. A város, egyre nagyobb területeket intenzíven beépítve fokozatosan éli fel a zöldfelületi potenciált és módosítja, károsítja a felszíni és felszín alatti vízkészletet. Az így kialakult, vagy inkább visszamaradt zöld- és kékinfratruktúra veszít az eredeti értékéből és fokozatosan egyre kisebb, széttagolt területre szorul vissza. Ezzel megszűnik, romlik a korábbi kondicionáló hatás, a tájhasználatot segítő jótékony ökoszisztéma-szolgáltatás, vagyis az élhető település ökológiai adottságai romlanak egyre nagyobb mértékben. Ez a folyamat érvényesül a város egészén.
A főváros jobb parti része, Buda domborzati adottságait követő kékinfrastruktúra eleme, az Ördög-árok időszakos felszíni vízfolyása1 a 19. század utolsó harmadában a beboltozás, lefedés miatt a belső kerületekben teljesen eltűnt a felszínről. Helye és környéke városiasodott, és kialakult a városszerkezeti szempontból egyedülálló Budai Zöld Korridor (BZK), amely 5,1 km hosszan fontos eleme Budapest zöldfelületirendszerének. Ez a többé-kevésbé egybefüggő zöld folyosó a Hűvösvölgytől egészen a Gellért-hegy lábánál fekvő Duna-part vonaláig húzódik. A mai város-szerkezetben kiemelten fontos a völgy mentén megmaradt zöldfelületek várostörténeti és ökológiai örökségvédelme.
A téma aktualitását adja, hogy egyre nagyobb figyelem irányul e meghatározó városszerkezeti és kultúrtörténeti jelentőségű zöldfelületi korridorra: a fővárosi fejlesztési tervekben megjelenik, mint megőrzendő és fejlesztendő zöld folyosó, a parkokra egymás után készülnek a különböző műfajú, azok megújításával foglalkozó tervek. A szerzők 2020-ban részt vettek egy többkötetes részletes kutatási tanulmány elkészítésében a Budai Zöld Korridor területére (a tanulmány megrendelője: Budapest Fejlesztési Központ), amelyet később a Városmajor tervpályázatának kiírásához is felhasználtak. A tanulmány saját eredményei felhasználásával készült jelen publikáció is. Fővárosi Közgyűlési jóváhagyással elkészült a Gellért-hegyi közpark stratégiai terve és a Vérmező stratégiai terve. Ez év márciusában zárult le a Városmajor megújítása tájépítészeti tervpályázat. Az elmúlt években több pályázat is érintette a zöld folyosót, ezekből a Gellérthegy és Citadella ötletpályázatát érdemes kiemelni. Közösségi tervezéssel megújult a Tabán sport- és szabadidőpark területe. A BZK egy teljes könyv terjedelmet is megérdemelne, mi most a parkok külön-külön fókusza helyett röviden, átfogóan tekintünk a korridorra, és két kutatói kérdésre keressük a választ elsősorban a jelenlegi város-szerkezet elemzése, valamint a kivonatolt történeti áttekintés alapján:
1. Hogyan lehet a várostörténetileg létrejött zöld korridor kapcsolatrendszerét fejleszteni a kialakult és értékes városi szövetben?
2. Lehetséges-e visszaállítani a felszíni vízfolyást és tájépítészeti eszközökkel integrálni azt a városszerkezetbe?