Kurucz Rózsa (szerk.): Hidak és párhuzamok a 175 éves közép-európai és magyarországi óvóképzés történetében. (Tanulmánykötet)

Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar, Szekszárd, 2013. 365. p.

Autor/innen

  • József Révész Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron

DOI:

https://doi.org/10.17165/TP.2014.3-4.12

Abstract

„A kisgyermekek fejlődése, nevelése egy nemzet gyarapodásának, a gazdaság fejlődésének kritikus kérdése, mivel csak boldog, kiegyensúlyozott és jó képességű gyermekek válhatnak egy prosperáló, hosszú távon fenntartható társadalomnak” (Varga 2013, 158). A gyermekneurológiai kutatások már egyértelműen rámutattak, hogy az első évek meghatározóak a gyermekek fejlődése szempontjából. Az óvodai nevelés három fontos alappillére az óvodai–iskolai átmenet, az integráció, valamint az érzelmi, erkölcsi nevelés. Az integráció kérdésköre az óvodai nevelésben az inklúzión alapuló szemléletet, azt a befogadó pedagógiát jelenti, amely szerint másnak lenni természetes, minden gyermek más. Ezt pedig az adaptív, differenciált bánásmóddal lehet a gyakorlat síkjára vinni. A kötet olyan tanulmányok gyűjteménye, melyek a pedagógusképzés, a pedagógus személyiség, a gyermek sajátosságai és a hagyományok ápolásának fontosságát, pedagógiai szerepét járja körbe, így kiváló útmutató az óvodai nevelés elméleti és gyakorlati szakemberi számára egyaránt. „A kisgyermekkori szükségletek megfogalmazása kardinális kérdés azért, hogy a hangsúly mindig a gyerekek boldogságára, biztonságára, fejlődésére, egyéni eredményességére és tevékenységére helyeződjön, az intézményekben csökkenjen a szelekció és a szegregáció, mérséklődjenek a kisgyermekek közötti egyenlőtlenségek, ugyanakkor növekedjen az intézményt használók és szereplők elégedettségi szintje” (Varga 2013, 161). Mivel a kutatások egyre inkább előtérbe helyezik a korai fejlesztést, felismerve, hogy az óvodáskor a gyermekek legszenzitívebb és legkritikusabb időszaka, felértékelődik az óvodapedagógia, valamint az óvodapedagógus képzés szerepe és fontossága. A gyermekek nem egyforma eséllyel indulnak az életben, de az óvodai nevelés mind a múltban, mind a jelenben igyekszik a gyermekeknek legmegfelelőbb nevelést, harmonikus óvodai környezetet biztosítani, megadva mindenkinek az esélyt, hogy a társadalomba sikeresen beilleszkedve sikeres és boldog életet élhessenek. A jelenben nem lehetünk sikeresek a múlt ismerete nélkül.

Veröffentlicht

2014-12-20

Ausgabe

Rubrik

Könyvismertetés

Zitationsvorschlag

Kurucz Rózsa (szerk.): Hidak és párhuzamok a 175 éves közép-európai és magyarországi óvóképzés történetében. (Tanulmánykötet): Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar, Szekszárd, 2013. 365. p. (2014). Képzés és Gyakorlat : Neveléstudományi folyóirat, 12(3-4), 147-153. https://doi.org/10.17165/TP.2014.3-4.12