A meggyőző beszéd a retorikában és a mesében

Csilla Molnár

doi:10.17165/TP.2018.1.2

Autor/innen

Csilla Molnár Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Társadalom-, Szociális és Kommunikációtudományok Intézet

DOI:

https://doi.org/10.17165/TP.2018.1.2

Abstract

Bár a retorikai és a mesei beszédmód eredendő szituációja hasonlóságokat is mutat (a beszélő és hallgatóság kölcsönös figyelme, a beszéd esztétikai formáltsága), de írásomban arra vállalkozom, hogy a kétféle beszédmód különbségét értelmezzem a meggyőzés összefüggésében. A retorika esetében mindez bizonyos alakzatok tudatos alkalmazását jelenti, mellyel a kívánt hatást lehet elérni a hallgatóságban. A meggyőzés alapja itt a valószínűség elfogadtatása. A mese pedig a megértés hermeneutikai folyamatában képződő jelentésfeltárulásként értelmezhető, amely egyenrangú belevonódást feltételez a beszélő és a hallgató részéről egyaránt. Ebben az esetben a beszéd a nyelv világszerű jelenlétét testesíti meg. Következtetésem, hogy a meggyőzés e kétféle módja az esztétikai hatáskeltés és az esztétikai megismerés mélyebb különbségeivel függ össze.

Autor/innen-Biografie

Csilla Molnár, Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Társadalom-, Szociális és Kommunikációtudományok Intézet

molnar.csilla@uni-sopron.hu

Literaturhinweise

Aczél, P. (2012). Médiaretorika. Magyar Mercurius.

Arisztotelész (1982): Retorika. Gondolat Kiadó.

Biczó, G. (2006). A mese hermeneutikája, In: Bálint Péter (Szerk.), Közelítések a meséhez, (pp. 9–32). Didakt Kiadó.

Derrida, J. (2003). Az idő adománya. Gond-Palatinus.

Foss, S. – Griffin, C. (1995). Beyond Persusasion: A Proposal for an Invitational Rhetoric. Communication Monographs, 62(1), 2–18. DOI: https://doi.org/10.1080/03637759509376345

Gadamer, H.-G. (1984). Igazság és módszer. Akadémiai Kiadó.

Gadamer, H.-G. (1994). A szép aktualitása. T-Twins Kiadó.

Nietzsche, F. (1997). Retorika. In: Thomka Beáta (Szerk.), Az irodalom elméletei IV. (pp. 5–50). Jelenkor Kiadó.