Az európai hárs-kultusz áttekintése és a Dunántúl legnagyobb hársfái
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.4137Palavras-chave:
hárs, kultusz, védett, dendrometria, legnagyobb fákResumo
Az európai és a hazai hárs-kultusz áttekintését adjuk. Amint a régi időkben, úgy ma is előszeretettel kapcsol a néphit legendákat, históriákat, neves személyeket a hársfákhoz. Munkánk során olyan dunántúli hársfákat vizsgáltunk meg, melyek amellett, hogy legendákat őriznek, méreteik, alakjuk és koruk miatt is elismerést érdemelnek. A dendrológiai mérések alapján Magyarország legnagyobb élő fája az ötvöskónyi kastélyparkban álló nagylevelű hárs. A szőkedencsi temetődombi kislevelű hársfa két főtörzsének együttes mérésekor az ötvöskónyinál nagyobb értéket kaptunk, azonban az alacsony elágazás miatt ezt az egyedet hátrébb soroltuk. A süttői hársat ritka összefogás övezi. A Magyar Nemzeti Múzeum megalapításának emlékére ültetett sopronhorpácsi kislevelű hárs ugyanakkor méltatlanul elhanyagolt. A nagycenki hársfasor, bár sokat vesztett egykori szépségéből, még mindig Európa egyik legszebb fasora.
Referências
Balogh A. 1957: Magyarország nevezetes fái. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. pp. 1–11.
Bél M. 1735: Az újabbkori Magyarország történeti-földrajzi leírása. Bécs-Amszterdam.
Detrich M. 2008: Háromszáz éves az ötvöskónyi hárs. Somogyország 2008.01.08: 16.
Garami L. 1993: Képes Útikalauz – Védett természeti értékeink. Medicina Könyvkiadó, Budapest. pp. 35–36.
Kaán K. 1931: Természetvédelem és természeti emlékek. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest. pp. 30–51.
Kapocsy Gy. 2000: A magyarság nevezetes fái. Helikon Kiadó, Budapest.
Kenyeres Lajos, Ifj. Tildy Zoltán (1960): Védett természeti ritkaságaink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 5–8.
Keresztury D. 1961: Walther von der Vogelweide válogatott versei. Magyar Helikon, Budapest.
Konkolyné Gy. É. 1997: Évezredes hárskultusz. Élet és tudomány 1997(33): 1032–1035.
Kopasz M. 1976: Védett természeti értékeink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Kopasz M. 1978: Védett természeti értékeink. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Oláh M. 1568: Hungária – Athila. In: Kulcsár P. (szerk.) (2000): Modern kiadás. Osiris Kiadó, Budapest.
Ovidius, P. N. 1975: Átváltozások. Európa Kiadó, Budapest.
Plinius, S. 1987: Historia Naturalis. Natura, Budapest.
Pósfai Gy. 2005: Magyarország legnagyobb fái. Alexandra Kiadó, Budapest. pp. 13–20.
Rakonczay Z. 1996: Szigetköztől az Őrségig. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Rakonczay Z. 1997: Göcsejtől Mohácsig. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 119.
Rapaics R. 1929: Öreg fák, ősi legendák. Természettudományi Közlöny 1929(61): 721–735. p.
Rapaics R. 1940: Magyar kertek – A kertművészet Magyarországon. Természettudományi Kiadó, Budapest.
Schams F. 1821: Pest város és Magyarország leírása. Pest.
Szabó Gy. 1973: Mediterrán mítoszok és mondák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
Szántó G. 1978: A szép tájú Somogy. Somogy Megyei Tanács, Kaposvár.
Internetes helyek:
Downloads
Publicado
Edição
Seção
Licença
Copyright (c) 2009 Takács Márton, Malatinszky Ákos
Este trabalho está licenciado sob uma licença Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
