Kunhalomkutatások (a Csípő-halom vegetációja)

Autor/innen

  • Katalin Joó Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet, Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4617

Schlagwörter:

Hortobágy, Festuca javorkae, kunhalom, löszvegetáció, sziki növényzet

Abstract

A Csípő-halmon a talajtani vizsgálatok mellett az aktuális flóra és vegetáció is felmérésre került. Az eddigi feljegyzések alapján 72 hajtásos növényfajt jegyeztünk fel. A fajok jelentős része gyom vagy a zavarást is jól tűrő, viszont emellett számos, a természetes gyepekben állományalkotó növény is megtalálható, sőt új florisztikai adatok is adódtak. A domináns fajok közül is a Festuca rupicola Heuff., a Festuca valesiaca Schleich. és az Agropyron pectiniforme R. et Sch. fajoknak a Hortobágy területére korábban publikált adata csak egy élőhelyről volt. A Festuca javorkae Majovsk¥, az Erodium ciconium (Jusl.) L’Hérit fajok pedig a Hortobágy területére új adatok. A halmon kis területe ellenére változatos vegetáció alakul ki. A csúcs közelében az Agropyro-Kochietum prostratae Zólyomi 1958 társulás jelenik meg. A halomtest nagy részén a löszgyepek erősen átalakított típusa jellemző, melynek domináns faja a karcsú perje (Poa angustifolia L.). Ebbe a gyepbe ékelődve a löszpusztagyep vékonylevelű csenkeszes (Festuca valesiaca Schleich.) szubasszociációja is előfordul. A lejtő alsó zónájában a löszpusztagyep, (Salvio-Festucetum rupicolae /Zólyomi 1958/ Soó 1964) összefüggő állománya is megjelenik, amelyben a domináns Festuca rupicola Heuff. mellett a Festuca javorkae Majovský is megtalálható. A halom északkeleti oldalán a halom környezetére jellemző szikes legelő, (Artemisio-Festucetum pseudovinae /Magyar 1928/ Soó 1963) kisebb foltjai is megjelennek. A domináns fajok és a vegetáció fiziognómai eltérései alapján övszerűen rendeződnek el az egyes vegetáció sávok. A vegetációtípusok fajösszetétele alapján viszont a fajok „keveredése” nagyobb, pl. a csúcsközeli pionír löszsávban is előfordul a szikes legelők domináns faja a Festuca pseudovina Hack. ex Wiesb.

Autor/innen-Biografie

  • Katalin Joó, Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet, Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.

    jook@fau.gau.hu

Literaturhinweise

Alexandrovskiy A. L. 1996: Natural environment as seen in soil. Eurasian Soil Sci. 29: 277–287.

Barczi A., Penksza K., Czinkota I., Néráth, M. 1996/97: A study of connections between certain phytoecological indicators and soil characteristics in the case of Tihany peninsula. Acta. Bot. Sci. Hung. 40: 3–21.

Barczi A., Czinkota I., Gentischer P. 1995: Talajtani és eróziós hatások kimutatása a természetes növénytakaró változása kapcsán, a kesztölci Fehér-szirt példáján. Agrokémia és Talajtan 44: 515–520.

Barczi A., Joó K. 2000: Kurgans: Historical and ecological heritage of the Hungarian Plane. Multifunctional Landscapes pp. 199–200.

Barczi A., Penksza K., Joó K., Czinkota I., Grónás V. 2000: Dél-tiszántúli gyepek talajtani és növénytani összefüggéseinek vizsgálata. Acta Biol. Debrecenica 11: 188.

Barczi A., Vona M., Bauer N. 2002: Talaj és növény kapcsolatok vizsgálata a Olaszfalu melletti Eperjes-hegyen. Bot. Közlem. (in press)

Bauer L., Galli Z., Penksza K., Engloner A., Szerdahelyi T., Kiss E., Heszky L. 2001: Morfológiai és molekuláris taxonómiai vizsgálatok kárpát-medencei Festuca fajokon. II. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium. pp. 33–37.

Borhidi A. 1996: An annotated cheklist of the Hungarian plant communities, I. The non-forest vegetation In: Borhidi A. (ed.): Critical revision of the Hungarian plant communities Janus Pannonius University, Pécs, pp. 43–94.

Braun-Blanquet, J. 1951: Pflanzensociologie II. Wien. https://doi.org/10.1007/978-3-7091-4078-9

Galli Zs., Penksza K., Kiss E., Bucherna N., Heszky L. 2001: Festuca fajok molekuláris taxonómiai elővizsgálata. Növénytermelés 50: 375–384.

Gazdapusztai Gy. 1965: Jelentés a Hortobágy-Árkus Kettőshalom feltárásáról. Régészeti füzetek 1: 18.

Gennadijev A. N. 1978: A talajképződés tanulmányozása kronoszekveniákkal. Pocsvovedenije 12: 33–43.

Gennadijev A. N., Ivanov I. V. 1989: Talajképződés és paleotalajtan: problémák, koncepciók és módszertan. Pocsvovedenije 10: 34–43.

Isépy I., Csontos P. 1997: Comparison of 24 grassland communities in the Carpathian Basin with emphasis on their role in nature conservation. In: Tóth E., Horváth R. (eds.): Proc. of the „Research, Conservation, Management” conference, Aggtelek, Hungary, May 1–5, 1996, pp. 309–317.

Joó K., Barczi A. 2001: Halomsírok, határhalmok, lakódombok: a kunhalmok. Földgömb 19: 22–30.

Juhász I. 1999: Kurgánokról. In: Szelekovszky L. (szerk.): Békés Megye kunhalmai. Békéscsaba, pp. 12–14.

Kalicz N. 1970: Agyagistenek. A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest.

Kovács T. 1977: A bronzkor Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest, pp. 51–56.

Nepper I. 1978: Ásatási jelentés, Kaba-cukorgyár. Régészeti füzetek 1: 31.

Nyakas A. 1999: Magyarország C4-es pázsitfüvei: struktúra és működés összefüggései. X. Magyar Növényanatómai Szimpózium posztereinek és előadásainak összefoglalói. pp. 40–41.

Penksza K. 2000a: Die Koerrektur der histologischen Beschreibung von Festuca javorkae von Májovszky im Jahre 1962, und Angaben zum Vorkommnis der Art in Ungarn. Ber. Inst. Landschafts-Pflanzenökologie Univ. Hohenheim 10: 49–54.

Penksza K. 2000b: A Festuca javorkae Májovsky és a Festuca wagneri Degen, Thaisz et Flatt jellemzése és a Festuca ovina-csoport határozókulcsa. Kitaibelia 5: 275– 278.

Penksza K., Barczi A., Benyovszky B. M., Möseler B. M., Birkenheuer V., Szabó T. 1995: Relationship between vegetation and soil on the eastern slope of the Fehér-szirt (White cliff) of Kesztölc. Tiscia 29: 3–10.

Poroszlai I. (szerk.) 1996: Ásatások Százhalombattán 1989–1995. Matrica Múzeum kiadványa, Százhalombatta. Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest.

Soó R. 1933: A Hortobágy növénytakarója (A szikespuszta növényszövetkezeteinek ökológiai és szociológiai jellemzése). (Die Vegetation der Alkalisteppe Hortobágy, Ökologie und Soziologie der Pflanzengesellschaften). Debreceni Szemle. Városi Nyomda Debrecen. pp. 1–26.

Soó R. 1947: Conspectus des groupements végétaux dans les Bassins Carpathiques. I. Les associations halophiles. Ins. Bot. Univ., Debrecen.

Soó R., Máthé I. 1938: A Tiszántúl flórája. (Flora Planitiei Hungariae Transtibiscensis). Magyar Flóraművek. II. (Florae regionum Hungariae criticae. II.). Inst. Bot. Univ., Debrecen.

Tóth A. 1997: Degradálódó hortobágyi löszpusztagyepek reliktum foltjainak synökológiai viszonyai. Kandidátusi értekezés tézisei. Kisújszállás.

Tóth A. (szerk.) 1999: Kunhalmok. Alföldkutatásért Alapítvány Kiadványa, Kisújszállás.

Tóth A. 1997: Egy sajátságos alföldi löszpusztagyep (Salvio-Festucetum rupicolae hortobágyense) degradácója. TSF Tud. Közlem. 1: 155–164.

Tóth A., Török K. 1996/1997: Survival changes of loess grassland fragments in the Hortobágy, Hungary A case study on the commonity transformation effect of a collapsed wayside inn. Acta Bot. Sci. Hung. 40: 225–238.

Zólyomi B. 1936: Übersicht der Felsenvegetation in der Pannonischen Florenprovinz und dem Nordwestlich Angrenzenden Gegiete Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 32: 136–174.

Zólyomi B. 1958: Fitocönológiai analízis az alföldi löszhátak eredeti növénytakarójának maradványain- A II. Biol. Vándorgy. ea-inak ism. Szeged, 1958. V. pp. 19–21.

Zólyomi B., Fekete G. 1994: The Pannonia loess steppe: differenciation in space and time. Abstracta Botanica 18: 37–39.

Veröffentlicht

2003-07-30

Ausgabe

Rubrik

Tanulmányok, eredeti közlemények

Zitationsvorschlag

Kunhalomkutatások (a Csípő-halom vegetációja). (2003). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 1(1), 87-96. https://doi.org/10.56617/tl.4617

Ähnliche Artikel

1-10 von 73

Sie können auch eine erweiterte Ähnlichkeitssuche starten für diesen Artikel nutzen.

Am häufigsten gelesenen Artikel dieser/dieses Autor/in