Cönológiai vizsgálatok eltérő gazdálkodású dél-tiszántúli löszgyepekben

Szerzők

  • Herczeg Edina Szent István Egyetem, Környezet és Tájgazdálkodási Intézet Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.
  • Pottyondy Ákos Szent István Egyetem, Környezet és Tájgazdálkodási Intézet Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.
  • Penksza Károly Szent István Egyetem, Környezet és Tájgazdálkodási Intézet Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4513

Kulcsszavak:

legeltetés, kaszálás, asszociáció, Festuca rupicola, Festuca valesiaca, Koeleria cristata

Absztrakt

A Dél-Tiszántúl löszgyepeiben végeztünk cönológia vizsgálatokat, Braun-Blanquet módszere szerint 1999-2000-ben. A jelen munkában felsorolt cönológia felvételek a Salvio-Festucetum rupicolae (Zólyomi 1957) Soó 1964 társulás eltérő állományaiban, különböző gazdálkodást folytató területein készültek. A klasszifikáció alapján a felvételek három csoportba rendeződtek. Az elkülönülő csoportok fajösszetételben és a domináns pázsitfûfajok mennyiségében, jelenlétében is eltérek. Így a Festuca rupicola, a Festuca valesiaca és a Koeleria cristata dominanciájú cönotaxonok választható el, melyek szubasszociációként is értelmezhetők. A Festuca valesiaca dominanciájú cönotaxon száraz termőhelyet jelző juhlegelőkén használt területeken jellemző. A másik két cönotaxon, domináns faja a Festuca rupicola és a Koeleria cristata, mely vegetáció típusok a rendszeresen kaszálást területeken jellemző vegetáció típusa.

Információk a szerzőről

  • Herczeg Edina, Szent István Egyetem, Környezet és Tájgazdálkodási Intézet Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.

    levelező szerző
    herczegedina@freemail.hu

Hivatkozások

Barczi A. 2003: Data for the botanical and pedological surveys of the Hungarian kurgans (Great Hungarian Plain, Hortobágy). Thaiszia. 13: 113–126.

Barczi A., Joó K. 2000: Kurgans: Historical and ecological heritage of the Hungarian Plane. Multifunctional Landscapes pp. 199–200.

Barczi A., Joó K. 2003: A hortobágyi Csípő-halom morfológiai és talajtani elemzése. Földrajzi Értesítő 52: 37–45. https://doi.org/10.1556/agrokem.52.2003.1-2.2

Barczi A., Sümegi P., Joó K. 2003: Adatok a Hortobágy paleoökológiai rekonstrukciójához a Csípő-halom talajtani és malakológiai vizsgálata alapján. Földtani Közlöny 131: 421–431.

Barczi A., Penksza K., Joó K. 2004: Alföldi kunhalmok talaj-növény összefüggés-vizsgálata. Agrokémia és Talajtan 53: 3–16. https://doi.org/10.1556/agrokem.53.2004.1-2.2

Borhidi A. 1993: A magyar flóra szociális magatartásformái. A KTM Term. Hiv. és a JPTE Kiadványa. Pécs. Braun-Blanquet J. 1964: Pflanzensociologie II. Wien

Csathó A. 1986: A Battony Kistompapusztai lőszrét növényvilága. Körny és Term. véd. Évk. 7: 103–115.

Joó K. 2003. Adatok a Csípő-halom flórájához és vegetációjához. Tájökológiai Lapok 1: 87–95.

Joó K., Barczi A. 2001: Halomsírok, határhalmok, lakódombok: a kunhalmok. Földgömb 19: 22–30.

Kapocsi J., Domán E., Bíró I., Forgács B., Tóth T. 1998: Florisztikai adatok a Körös-Maros Nemzeti Park illetékességi területéről. Crisicum 1: 75–83.

Kertész É. 1992: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet vegetációjának áttekintése. Békéscsabai Munkácsy M. Múzeum Termtud. Adattár Lsz. 2011–1991.

Kertész É. 1996a: Adatok a Biharugrai Tájvédelmi Körzet flórájához (1986-1995). Natura Békesiensis 2, Békéscsaba Munkácsy M. Múzeum Kiadványa pp. 37–64.

Kertész É. 1996b: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16: 5–15.

Kiss I. 1964: Az Adonis volgensis lelőhelyei és népies gyógyászati vonatkozásai Magyarországon. Acta Academ. Pedagogiae Szegediensis Szeged pp. 25–51.

Kiss I. 1968: Ősgyep-maradvány az Orosházi Nagytatársáncon. Acta Acad. Paed. Szeged 2: 39–61.

Molnár Zs. 1992: A pitvarosi puszták növénytakarója, különös tekintettel a löszpusztagyepekre. Bot.

Közlem. 79: 19–27.

Molnár Zs. 1996: A Pitvarosi puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig.

Natura Bekesiensis-2. Békéscsaba pp. 65–97.

Penksza K., Kapocsi J 1998: A Maros-völgy edényes növényei I. Crisicum 1: 35–74.

Penksza K., Salamon G., Kapocsi J., Gyalus B., Kemény G. 1998: Floristical and coenological data of the western territory of the Körös-Maros region I. Studia bot. hung. 27–28: 123–130.

Podani J. 1993. SYN-TAX 5.0: Computer programs for multivariate data analysis in ecology and systematics. Abstr. Bot. 17: 289–309.

Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest.

Soó R. 1964: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I. Synopsis Systematico-Geobotanica Florae Vegetationique Hungariae IV. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Soó R., Máthé I 1938: A Tiszántúl flórája. Debrecen.

Tóth A. (szerk.) 1999: Kunhalmok. Alföldkutatásért Alapítvány kiadványa. Kisújszállás.

Tóth A. (szerk.) 2004: A kunhalmokról más szemmel. Alföldkutatásért Alapítvány kiadványa. Kisújszállás-Debrecen.

Zólyomi B. 1936: Übersicht der Felsenvegetation in der Pannonischen Florenprovinz und dem Nordwestlich Angrenzenden Gegiete. Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 32: 136–174.

Zólyomi B. 1958: Fitocönológiai analízis az alföldi löszhátak eredeti növénytakarójának maradványain. A II. Biol. Vándorgy. ea-inak ism. Szeged, 1958. V. pp. 19–21.

Zólyomi B. 1966: Neue Klassifikation der Felsen-vegetation im Pannonischen raum und Angrenzenden Gegiete. Bot. Közlem. 53: 49–54.

Vona M., Penksza K. 2004: A szentesi Kántor-halom vegetációjának változása és ennek összefüggés a talaj vízháztartásával. Tájökológiai Lapok 2: 341–348.

Letöltések

Megjelent

2005-07-16

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek

Hogyan kell idézni

Cönológiai vizsgálatok eltérő gazdálkodású dél-tiszántúli löszgyepekben. (2005). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK | JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY , 3(1), 75-82. https://doi.org/10.56617/tl.4513

Hasonló cikkek

1-10 a 33-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 3 4 > >>