Eltérő típusú tartástechnológiák hatása a szürke harcsa (Silurus glanis) termelési paramétereire, valamint a víz és az üledék minőségére

Absztrakt

A kísérlet célja annak a megállapítása volt, hogy két eltérő tartástechnológia (monokultúra (M), intenzív-extenzív tavi rendszer (I-E)) milyen hatással van a szürke harcsa (Silurus glanis) termelési paramétereire, valamint a tavak vízminőségére és az üledék kémiai összetételére. Kísérletünket, mely 153 napig tartott, kétnyaras szürke harcsa és ponty (Cyprinus carpio) állománnyal végeztük. A vizsgálat kezdetén a szürke harcsa átlagos testtömege 485,7±3,4 g, a ponty átlagos testtömege 348,9±2,5 g volt. A kísérlet végén az átlagos testtömegek 1932,9±194,5 g és 2266,9±87,6 g (ponty) voltak. A termelési paraméterek között szignifikáns különbséget nem találtunk. A növekedési sebesség (SGR) mind a két kezelés esetében nagyon alacsony értékeket (0,9±0,1 %/nap) mutatott. A vízminták adatainál a nitrát-N, nitrit-N, ortofoszfát-P és az összes lebegőanyag esetében szignifikáns különbséget kaptunk a kezelések között. Az üledékminták Kjeldahl-N és foszfor tartalmában jelentős csökkenést figyeltünk meg az intenzív és extenzív technológiát kombináló kezelés esetében. Mindez arra enged következtetni, hogy a kombinált rendszerben a haltermelés tápanyag transzformációja meghaladta a monokultúráét, jelentős mennyiségű szerves N és P vegyület került kivonásra és akkumulálódott a kiegészítő pontyhozamban.