A tojástermelésben mutatkozó heterózis az RRS módszerrel szelektált Rhode Island Red tojótyúkok különböző termelési periódusában, két eltérő környezetben I. Heterózis az eredeti populációban néhány generációra terjedő RRS szelekció után

Absztrakt

360 napos tojóciklus, 4 független 90 napos periódusa alatt, tanulmányoztuk a tojástermelésben jelentkező heterózis nagyságát. A szülői fajtatiszta vonalakat és a reciprok keresztezett populációkat 2 és 4 férőhelyes ketrecekben helyeztük el. A Rhode Island Red szülővonalak olyan átlagos tenyészetekből származtak, amelyekben csak néhány generáción keresztül szelektáltak RRS módszerrel. Mindegyik vonalból 9 véletlenszerűen kiválasztott, egymással rokonságban nem lévő kakast, 15 rokonságban nem lévő tisztavérű és keresztezett jércével párosítottunk. A kísérletet ortogonális, véletlenszerű, faktoriális módon állítottuk be és értékeltük. Az apákat véletlen hatásnak tekintettük, a párosítási módja (keresztezett vagy tisztavérű), valamint a telepítési sűrűség (2 és 4 tojótyúk/ketrec) volt a fix hatás. A heterózis a 360 napos periódus mindegyik részében, valamint mindkét környezetben szignifikáns volt (PEO,001). A következőkben felsorolt szakaszok alatt (1-90, 91-180, 181-270 és 271-360 nap) a tojástermelésben tapasztalt heterózis az alábbiak szerint alakult: 2 madár/ketrec: 4,75: 4,99: 6,12 és 4,58 tojás; 4 madár/ketrec: 4,12; 3,14: 5,24 és 7,96 tojás. Mindkét környezetben a heterózis átlagos nagysága mindegyik populációnál azonos volt (5,11) tojással. A relatív heterózis % nagysága a második tojástermelési periódusban növekedett, ez a tendencia növekedett 4 tojó / ketrec esetén kifejezetten erős volt. Ez az elhelyezés azt a környezetei modellezte, amely rendkívül közel áll a gyakorlatban alkalmazott intenzív tojástermelési viszonyokhoz. A nagyobb állatsűrűség csak a termelés második felében csökkentette szignifikánsan (P<0,01: 0,001) a tojástermelést. A párosítás telepítési sűrűség interakció növekedett nem volt szignifikáns.