A takarmányfelvétel és az etetési módszer hatása a metabolizálható, valamint az endogén energiaveszteségre kifejlett kakasokban
Kulcsszavak:
látszólagos metabolizálható energia, endogén energiaveszteség, módszer, takarmányozási szint, nitrogén korrekcióAbsztrakt
Két kísérletet állítottunk be, hogy különböző takarmányozási szinteken tanulmányozzuk a kukorica AME és TME értékének változását. Mindkét esetben standard körülmények között tartott, kifejlett Rhode Island Red kakasokat használtunk. Az első kísérletben 72 órás éheztetést követően eltérő mennyiségű (10 és 100 g között, 10 grammonként növelt adag) kukoricával kényszer etettük az állatokat. A kezeléseket 6 ismétlésben végeztük. A 48 órás kísérleti szakaszban gyűjtöttük majd megmértük az ürüléket, valamint meghatároztuk az energia- és nitrogéntartalmát. A második kísérletben 4 nap adaptációt követően a kakasokat 24 órán át éheztettük, majd 4 napos kísérleti szakaszban, az első kísérletben ismertetett mennyiségben ad libitum etettük a madarakat. Az ürülékei gyűjtöttük, fagyasztottuk, majd a minták kémiai analízisre kerültek. Ezután újra 24 órás éheztetés következett. A kísérletek fő célja az volt, hogy összehasonlítsuk a kényszeretetés hatását az ad libitum etetés hatásával az AME, az AMEn, a TME és a TMEn értékére. Az eredmények szerint a kényszeretetett állatokkal mért ME érték nagyobb volt, mint az ad libitum takarmányozott madarakkal mért érték. A kényszeretetés csökkentette az endogén energiaveszteséget az ad libitum takarmányozáshoz képest. A regressziós vizsgálatok eredményei értelmében a takarmányadag növelése fokozza az endogén energia ürítést. Kifejlett Rhode Island Red kakasok esetében mind a kényszeretetés mind az ad libitum etetés módszerének használata során megközelítően 35-40 g az etethető optimális takarmányadag.