Természetvédelmi célú történeti elemzés – a Peszéri-erdő elmúlt három évszázada
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3381Resumo
A Peszéri-erdő hazánk egyik kiemelten értékes homoki erdőssztyepp élőhelykomplexe. A 19. században még olyan értékes fajok élőhelyéül szolgált, mint az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum), a magyar sakktáblalepke (Melanargia russiae clotho) és az érdes vemhe (Onconotus servillei). Az elmúlt években végzett vegetációdinamikai vizsgálatok és a természetvédelmi tervezések során felmerülő kérdések megteremtették az igényt az erdő történeti elemzésének elkészítésére. A Peszéri-erdő az Észak-Kiskunságban, Kunpeszér településtől észak-keletre található. Az erdő alatt egy homokbuckás vonulat húzódik, amely heterogén termőhelyi viszonyokat teremt. Az erdő tisztásain napjainkban is kiemelten értékes homoki gyepek és láprétek találhatók. A Peszéri-erdő a Ráckevei uradalom részét képezte a 18. század elejétől a 20. század közepéig. Az erdőt a19. század végéig rövid vágásfordulójú sarjerdő-üzemmódban gazdálkodták. A tisztásait a 19. század közepétől kezdték el erdősíteni, így a kezdetben 40% körüli gyepkomponens az 1990-es évekre fokozatosan 9,2%-ra csökkent. Az erdő területén a környező táj használatánál jóval alacsonyabb intenzitású gyephasznosítás folyt a 19–20. században. A heterogén termőhely, a gyepes-erdős mozaikosság és az alacsonyabb intenzitású gyephasználat együttesen eredményezhette az egyedi fajkészlet 19. század végéig való fennmaradását. A 20. század során alapvetően a tisztások szinte teljes megszűnése okozhatta a fajkészlet egyes érzékenyebb fajainak kipusztulását. A történeti vizsgálat alapján a Peszéri-erdő mindmáig megmaradt értékes fajkészlete hosszú távon a tisztások arányának növelésével és az őshonos erdők strukturális diverzitásának fenntartásával őrizhető meg.
Referências
Bartha D., Király G. (szerk.) 2015: Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. p. 329.
Beránek Á. 2008: Adatok a Heves-Borsodi-dombság és az Upponyi-hegyhát flórájához II. Kitaibelia 13(1): 34–45.
Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót. p. 441.
Csiky J. (2004): A Karancs, a Medves-vidék és a Cerová vrchovina (Nógrád-Gömöri bazaltvidék) flóra- és vegetációtérképezése. Szerzői kiadás, Pécs. p. 451.
Csiky J., Sulyok J., Schmotzer A. 1999: Adatok a Salgótarján körüli oligocén kori homokkő flórájához. Kitaibelia 4(1): 55–63.
Csorba P., Ádám Sz., Bartos-Elekes Zs., Bata T., Bede-Fazekas Á., Czúcz B., Csima P., Csüllög G., Fodor N., Frisnyák S., Horváth G., Illés G., Kiss G., Kocsis K., Kollányi L., Konkoly-Gyuró É., Lepesi N., Lóczy D., Malatinszky Á., Mezősi G., Mikesy G., Molnár Zs., Pásztor L., Somodi I., Szegedi S., Szilassi P., Tamás L., Tirászi Á., Vasvári M. (2018): Tájak. In: Kocsis K. (szerk.): Magyarország Nemzeti Atlasza 2. kötet. Természeti környezet. MTA CSFK Földrajztudományi Intézet, Budapest. pp. 112–129.
Dedák D., Sulyán P.G. 2013: Felhagyott szőlők tájtörténeti és botanikai vizsgálata a Kelet-Cserhátban. Természetföldrajzi Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből 2(2): 23–33.
Dövényi Z. (szerk.) 2010: Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. pp. 699–702.
Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. p. 616.
Kiss G., Baráz Cs., Gaálová K., Judik B.(szerk.) 2007: A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi körzet – Nógrád és Gömör határán. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger. p. 382.
Malatinszky Á., Mravcsik Z. 2013: Az Északi-Cserhát szőlőhegyeinek tájtörténete és természetvédelmi jelentősége. In: Muskovics A.A. (szerk.): Borkultúra és társadalom, visszatekintve a 21. századi Magyarországról. Agroinform Kiadó, Budapest. pp. 215–223.
Malatinszky Á., Mravcsik Z., Dedák D. 2014: Florisztikai adatok a Cserhát felhagyott szőlőiből. Kitaibelia 19(2): 260–266.
Mravcsik Z., Harmos K., Malatinszky Á. 2009: Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálatai az Északi-Cserhátban. Tájökológiai Lapok 7(2): 477–478.
Schneider M. (szerk.) 1971: Dézsma és robot. A jobbágyság helyzete a XVII. század végén a mai Nógrád megye területén. In: Adatok és források a Nógrád megyei levéltárból. Nógrád megyei levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportja, Salgótarján. p. 29.
Schneider M. (szerk.) 1973: A török után. Az 1715. évi országos összeírás adatai a mai Nógrád megye községeiről. In. Adatok és források a Nógrád megyei levéltárból. Nógrád megyei levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportja, Salgótarján. p. 27.
Shvoy M. 2006: Nógrád megye leírása (1874-1875). Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján. pp. 39–40, 51.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest. p. 976.
Számel R. 2022: Botanikai és tájhasználat-történeti kutatások Balaton-felvidéki felhagyott szőlőkben. Tájökológiai Lapok 20(Suppl.1): 161–187. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3153
Vojtkó A. 2010: Növényzet. In: Dövényi Z. (szerk.): Magyarország kistájainak katasztere. Karancs. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. pp. 700–701.
http1: http://floraatlasz.uni-sopron.hu/ (2020. augusztus)
http2: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_omn024b.html (2020. augusztus)
Downloads
Publicado
Edição
Seção
Licença
Copyright (c) 2022 Molnár Ábel Péter, Erdélyi Arnold, Hartdégen Judit, Biró Marianna, Pánya István, Vadász Csaba
Este trabalho está licenciado sob uma licença Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
