Experiments for immunization of Asclepias syriaca infected turfs

Authors

  • Ákos Balogh Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat ,2100 Gödöllő, Kotlán Sándor u. 3.
  • Károly Penksza Szent István University, Institute of Environmental and Landscape Management, Department of Landscape Ecology, 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1.
  • Gabriella Benécsné Bárdi Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat ,2100 Gödöllő, Kotlán Sándor u. 3.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4475

Keywords:

invasive weed, naturality, Asclepias syriaca, protection

Abstract

In this article we publish information about the biology of Asclepias syriaca and the possible ways of protection against it based on field experiments. We also indicate the spread of Asclepias syriaca in Körös-Maros National Park and argue about the fate of these spots. Upon the results of our experiments we should make a protection plan against about 200 Asclepias-spots, in order to preserve the current state of nature of Körös-Maros National Park. We made botanical experiments on pastures and meadows around Biharugra. Relevés show that natural turfs keep shifting to anthropogenic vegetation, mainly around animal quarters. It is a highly important task to force back dangerous weeds. We can kill them off by adequate agricultural engineering, secondly by annual chemical weed control combined with cultivation and mechanical interventions. The cheapest and simplest method is prevention: to hinder the sedentation of seeds, and the elimination of sprouts. Besides intensive cultivation and mechanical intervention a good method for forcing back Asclepias syriaca is to plant leguminous crops or pastures with intensive mechanical mowing. We must make multi-year protection plans. A well timed disturbance of the soil or chemical weed control indicates the growth of root-buds, which results in the temporary spread of Asclepias syriaca, but on long term the sprout-colonies weaken due to the decrease of nutrients of roots. The best chemicals against Asclepias syriaca in monocot cultures are: bentazon, dikamba, triklopyr and fluroxipir and in slightly higher concentration sulfonil-carbamids. Other field herbicides are also effective. Herbicides are most effective when the assimilates are carried to the roots (before flower-formation and in fall, before winter dormancy). Older shoots carry the nutrients downwards while the young ones away from the roots. On uncultivated areas we van use non-selective herbicides, although it is much harder to eliminate undisturbed sprout-colonies. We must fight against Asclepias syriaca as best as we can, and we must find new methods.

Author Biography

  • Ákos Balogh, Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat ,2100 Gödöllő, Kotlán Sándor u. 3.

    corresponding author
    Balogh.Akos@pest.ontsz.hu

References

Bagi I. 1999: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) - Egy inváziv faj biológiája, a védekezés lehetőségei. Kitaibelia 4: 289-295.

Bagi I., Szilágyi Z. 1995: Az Asclepias syriaca L. cönológiai viszonyai a Kiskunsági Nemzeti Park fokozottan védett homokterületein. Bot. Közlem., 82: 147-147.

Bagi I., Szilágyi Z. 1996: Asclepias syriaca klónok strukturális vizsgálata a Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi területein Bot. Közlem. 83: 170-171.

Bhowmik P. C., Bandeen J. D. 1976: The biology of common milkweed (Asclepias syriaca L.) Canadian Journal of Plant Science 56: 579-589. https://doi.org/10.4141/cjps76-094

Boros Á. 1947: A paksi homokterületek néhány növénye. Bot. Közlem., 44.

Csontos P. 2001: A szamárbogáncs (Onopordum acanthium L.) és a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) magvainak túlélőképessége. Acta Agron. Óvariensis 43: 83-92

Csontos P. 2005: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) szárazon tartott magvainak túlélőképessége. Acta Agron. Óvariensis 29: 25-31

Dancza I. 1999: Florisztikai megfigyelések a Délnyugat-Dunántúl gyomvegetációján. Kitaibelia 4: 319-327.

Danert S., Hanelt P., Helm J., Kruse J., Schultz-Motel J. 1981: Urania -Növényvilág. Magasabbrendű növények 2. Gondolat Kiadó, Budapest.

Dellei A., Németh I., 1996: Veszélyes és adventív gyomnövények terjedése Heves megyében. Növényvédelem 32: 507-513.

Doyon B. 1960: Etude bio-écologique d'Asclepias syriaca L. Quarante-deuxiéme. Rapp.Soc.Québec Protect. Plantes 42: 25-30.

Evetts L. L., Burnside O. C. 1972a: Germination and seedling development of common milkweed and other species. Weed Science 20: 371-378. https://doi.org/10.1017/S004317450003589X

Evetts L. L., Burnside O. C. 1973a: Common milkweed seed maturation. Weed Science, 21. 6: 568-569. https://doi.org/10.1017/S0043174500032495

Evetts L. L., Burnside O. C., 1973b: Competition of common milkweed with Sorghum. Agronomy Journal, 65. 6: 931-932. https://doi.org/10.2134/agronj1973.00021962006500060026x

Evetts L. L., Burnside O. C. 1973c: Milkweed - a persistens perennial, that reduces yields. Quarterly Farm. Ranch and Home 20: 13-15.

Evetts L. L., Burnside O. C. 1974: Root distribution and vegetative propagation of Asclepias syriaca L. Weed Research, 14: 283-288. https://doi.org/10.1111/j.1365-3180.1974.tb01062.x

Groh H. 1943: Notes on common milkweed. Scientific Agriculture 23: 625-632.

Hegi G. 1935: Illustrierte Flora von Mittel-Europa. II. kiadás. V/3. Carl Hanser Verlag, München

Holm L., Pancho J. V., Herberger J. P., Plucknett D. L. 1979: A Geographical Atlas of World. A Wiley Interscience Publication. John Wiley and Sons New York-Chichester-Brisbane-Toronto.

Horváth Z. 1984: Adatok az Asclepias syriaca L. (Asclepiadaceae) magprodukciójának és csírázásbiológiájának komplex ismeretéhez. Növényvédelem, 20. 4: 158-166.

Hunyadi K., Varga L. 1988: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) szaporodásának ökológiája. In.: Bartha S. (szerk): I. Magyar Ökológus Kongresszus, Budapest, Előadás-kivonatok és poszter-összefoglalók, 78.

Karamán J. 1987: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) Zala megyei elterjedéséről. Növényvédelem 23: 273-275.

Kárpáti Z., Görgényi L.-né, Terpó A. 1968: Kertészeti Növénytan I. Növényszervezettan, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Kephart R. S. 1981: Breeding systems in Asclepias incarnata L., Asclepias syriaca L. and Asclepias verticillata L. American Journal of Botany 68: 226-232. https://doi.org/10.1002/j.1537-2197.1981.tb12382.x

Koroknai B. 1995: Selyemkóró. Kertészet és szőlészet 51-52: 16-17.

Körösmezei Cs. 1983: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) elterjedéséhez. Növényvédelem, 19: 271-272.

Mézes M. 1994: Takarmányártalmak. Gödöllő.

Morgan M. T., Schoen D. J. 1997: Selection on reproductive characters: Floral morphology in Asclepias syriaca. Heredity 79: 433-441. https://doi.org/10.1038/sj.hdy.6882040

Oegama T., Fletcher R. A. 1972: Factors that influence dormancy in milkweed (Asclepias syriaca L.) seeds. Canadian Journal of Botany 50: 713-718. https://doi.org/10.1139/b72-088

Pearson N. L. 1948: Observations on seed and seed hair growth in Asclepias syriaca L. American Journal of Botany 35: 27-36. https://doi.org/10.1002/j.1537-2197.1948.tb05184.x

Péter J. 1975: Gyomnövények. In.: Halmágyi L. Keresztesi B. (szerk.): A méhlegelő. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Plotnikova T. V. 1933: Szbornik materialov Ukrainszkogo Naucsno-Iszledovetel'szkogo Insztituta Kaucsuka i Kaucsukonoszov 5: 119-125.

Sauer D., Feir D. 1974: Population and maturation characteristics of the common milkweed. Weed Science, 22: 293-297. https://doi.org/10.1017/S0043174500037097

Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest.

Soó R. 1966: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve II. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Soó R., Jávorka S. 1951: A magyar növényvilág kézikönyve. I. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Tutin T. G., Heywood V. H., Burges N. A, Moore D. M, Valentine D. H., Walters S. M., Webb D. A. 1972: Flora Europaea. 3. Diapensiaceae-Myoporaceae. University Press, Cambridge. https://doi.org/10.2307/1218149

Ujvárosi M. 1973: Gyomnövények. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Ulmann M. 1951: Wertvolle Kautschukpflanzen des gemassigten Klimas. Akademie-Verlag, Berlin https://doi.org/10.1515/9783112529980

Valachovic M., 1989: Reproductive biology of Asclepias syriaca populations in Zahorska Nizina Iowland.I. Notes on flower biology and fruit production. Biologia, 44. 1: 37-420.

Valachovic M., 1991: Reproductive biology of Asclepias syriaca populations in Zahorska Nizina Iowland.II. Notes on the viability of seed germination and seedling development. Biologia 46: 399-404.

Varga L. 1987: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) elterjedéséhez. Növényvédelem, 23: 493-500.

Varga L. 1998: Selyemkóró (Asclepias syriaca) In.: Csibor et al: (szerk.): Veszélyes-24 A leggyakoribb gyomnövények és az ellenük való védekezés. Mezőföldi Agrofórum Kft, Szekszárd, pp. 103-111.

Varga L., Lovász Cs. 1988: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) biológiájának néhány jellegzetessége. Növényvédelem, 24: 512-519.

Vlaszaty Ö. 1967: Vegyszeres növényirtás az erdőgazdaságban. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest.

Published

2006-12-12

Issue

Section

Tanulmányok, eredeti közlemények

How to Cite

Experiments for immunization of Asclepias syriaca infected turfs . (2006). JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY | TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK , 4(2), 385-394. https://doi.org/10.56617/tl.4475

Similar Articles

1-10 of 14

You may also start an advanced similarity search for this article.

Most read articles by the same author(s)

<< < 1 2 3 4 > >>