Mire tanít bennünket a területhasználat történeti változása? A WATEM/SEDEM eróziómodell alkalmazása a Káli-medencében

Abstract

A történelmi területhasznosítási változások jelentős hatással lehetnek az erózióra és a talajok egyes tulajdonságára, mint például a talajok savasodása, tápanyag kimosódás vagy szervesanyag veszteség. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban található Káli-medence történelmi mezőgazdaságával, illetve az elmúlt 200 évre visszatekintő történelmi területhasznosítási adataival kitűnő lehetőséget nyújt a történelmi területhasznosítási változások talajerózióra és talajromlásra gyakorolt hatásának tanulmányozására. A vizsgálatok a mért adatokkal kalibrált és térinformatikai módszerekkel verifikált WATEM/SEDEM térbeli erózió és transzport modellel történtek. A modell alkalmazása megmutatta, hogy a vízgyűjtőből való alacsony összes talajveszteség ellenére a történelmi területhasznosítási változások csökkentették az átlagos eróziót, ugyanakkor növelték Balatonba beáramló üledék mennyiségét. Ez annak köszönhető, hogy megváltozott a felszínborítottság térszerkezete, amely az üledékek patakokba történő transzportját segítette. Az eredmények azt mutatják, hogy nemcsak az egyes területhasznosítási típusok vízgyűjtőbeli aránya, hanem a térszerkezet is meghatározó, melynek figyelembevétele a területgazdálkodási tervezésnél kulcsfontosságú a Káli medencében.