A Magyarországon előforduló meghatározó jelentőségű és gyakori talajtípusok fitolit profiljának katasztere I–II.

Módszertani megfontolások, illetve a vizsgált váz- és kőzethatású talajok eredményei

Abstract

A növényi opálszemcsék – fitolitok – meghatározása egyre nagyobb szerephez jut a tájrekonstrukciós, tájökológiai és régészeti munkákban. Egy-egy recens vagy őskörnyezeti feltárás növényzeti képének megismeréséhez, a táj kialakulási folyamatainak megértéséhez és az emberi beavatkozás mértékének megállapításhoz nagy segítséget nyújtanak a fitolitok. Ugyanakkor a fitolitkészlet elemzéséhez és a megjelenő növényzeti kép értelmezéséhez nagyban hozzájárul a talajviszonyok, a talajtani folyamatok ismerete. Munkánkban ezért tűztük ki célul a jellegzetes magyarországi – tágabb értelemben a kárpát-medencei – talajok fitolitjainak katalogizálását, elemezve ezzel a jellegzetes talajképződmények és képződési folyamataik hatását a növényzeti képre. A jellegzetes talajtípusok mellett kitértünk a tájhasználat, művelési mód kérdéseire, ezáltal figyelembe véve egy-egy talajtípus jellemző hasznosítási módjának hatását is.
Jelen tanulmányban a módszertani és nevezéktani részek bemutatása mellett a váztalajok és kőzethatású talajok főtípusába tartozó talajtípusok – és a hozzájuk kötődő művelési módok – fitolit elemzését mutatjuk be. Összefüggéseket keresünk a talaj-növény-tájhasználat rendszerben. Első tapasztalataink alapján a köves-sziklás váztalajok és a humuszos homok talajok esetében a fitolitokra nagy hatást gyakorol a talajszemcsék eróziós, deflációs mozgása, valamint a szelvényen belüli vertikális vízmozgás erőssége és gyorsasága. A természeteshez közeli, nyíltabb társulások (homoki- és sziklagyepek) ennek megfelelően kevés számú, de a vegetáció tekintetében karakteres fitolit-spektrumot mutatnak, míg a legelőként történő hasznosítás nagyobb mennyiségű opálszemcse képződésére és tárolódására teremt lehetőséget. A szántók esetében a betakarítás által eltávolított biomassza hiánya mellett a gyomflóra, illetve a tágabb környezet képe is megjelenik. Üledékes kőzetek esetében a kőzet keletkezési környezetének arculatát is segít értelmezni a kinyert biolit összetétel. A kőzethatású talajoknál – a két vizsgált ranker esetében – morfotípusokban gazdagabb kép rajzolódott ki, ami részben a fajgazdagabb vegetációnak köszönhető, de rávilágít a vegetáció változásaira is (erdők és gyepek időbeni váltakozásai, emberi behatások). Összességében a fitolit összetétel csak a talajképződési folyamatok ismeretében, tágabb időskálán, poligenetikus fejlődésben voltak értelmezhetők.
Reményeink szerint a készülő talaj-fitolit kataszter, illetve tipizálás segítséget nyújt a későbbi