Az ügynök: Harari, avagy hogyan (ne) tanítsunk történelmet képregénnyel. Második rész

Absztrakt

Háromrészes írásunk, amelynek ez a második része, Yuval Noah Harari Sapiens című világtörténelmi ismeretterjesztő könyvének képregényváltozatát vizsgálja és értékeli abból a szempontból, hogy mennyire alkalmas oktatási célokra.

Az előző számban olvasható első részben abba az elmúlt évtizedekben folyó vitába kapcsolódtunk be, amely a képregény mint mcluhani értelemben vett hideg médium pedagógiai használhatóságáról szól. Saját álláspontunk megfogalmazásához Paolo Freire radikális kritikai pedagógiájából indultunk ki, de a képregénypedagógia újabb eredményeit is bevontuk a tárgyalásba. Ezután Harari sikerkönyveinek, köztük a Sapiensnek és a belőle készült Sapiens – Rajzolt történelem című képregénynek a kiadástörténetét rekonstruáltuk. Rámutattunk arra, hogy az eredeti mű sikere összefügg a hasonló jellegű, úgynevezett „agyas könyvek” iránti kereslet nagy mértékű növekedésével a 2010-es évek közepén, noha úgy láttuk, hogy a teljes magyarázathoz további tényezőket is fel kell tárni. Ezt írásunk jelen és következő részében végezzük el.

Az alább olvasható második részben először Harari munkásságának recepcióját elemezzük három területen: a nemzetközi politikai, üzleti és kulturális elit körében, a nyomtatott és elektronikus sajtó részéről (alapvetően a magyar nyelvű újságírásra koncentrálva) és végül az általános (nemzetközi és hazai) olvasóközönség körében. Ezt követően térünk rá a művek kritikai elemzésére, elsőként a Sapiens – Rajzolt történelem képregényelméleti és pedagógiai-didaktikai szempontú értékelésére. E vonatkozásban jórészt kedvező a róla alkotott ítéletünk, a képregényben valóban kiváló művészi és didaktikai megoldásokat találnunk. A következő elemzési szempontok szerint haladunk: a mű narratív strukturáltsága, világépítő teljesítménye és időkezelése; az ábrázolt karakterek; a műbe beépített zsánerek és popkulturális utalások; a humor és az önreferencialitás; valamint a mű megcélzott közönsége. 

Az utolsó részben végül, amely a következő számban jelenik meg, a könyv és a képregény filozófiai, illetve ideológiakritikai elemzését nyújtjuk. Megvizsgáljuk a bennük tükröződő ember-, társadalom- és történelemképet, alapvető filozófiai előfeltevéseiket, valamint ideológiai elkötelezettségüket. Harari könyvét a kortárs fősodorbeli liberális történelemszemlélet egyik legjellegzetesebb képviselőjeként mutatjuk be. Azt is szemügyre vesszük azonban, hogy a képregény médiumába történő átültetés során az eredeti könyv jellemzői hogyan változnak meg: felerősödnek, torzulnak, elvésznek, vagy ellentmondásokkal telítődnek. Figyelmünk fókuszában a médiaváltás nyílt és rejtett céljai és e célok teljesülése áll. Néhány alkalmasan megválasztott példán keresztül azt elemezzük, hogy az ifjabb generációkat célzó ismeretterjesztés mikor és hogyan fordul át burkolt propagandába.