A biblioterápia mint mentálhigiénés személyiségfejlesztő eszköz

Absztrakt

Az olvasás és általában az irodalmi művekkel való foglalkozás kiemelkedően fontos lehet az egyén fejlődése és társadalmi beilleszkedése szempontjából, mert az olvasási motiváció kulcskérdés lehet az élethosszig tartó tanulásban. A motivált olvasók nagyobb mélységgel kapcsolódnak különféle szövegekhez, nagyobb kitartást mutatnak, valamint jobb szövegértési és kritikai gondolkodási képességekkel rendelkeznek.

Az olvasáspedagógiában egyre nagyobb hangsúlyt kap a kritikai olvasási készségek fejlesztése, mert ez arra ösztönzi a diákokat, hogy elemezzék, megkérdőjelezzék és értékeljék az olvasott információkat, ezáltal képessé váljanak tájékozódni egy komplex és információban gazdag világban.

A fentiekhez kapcsolódik a fejlesztő biblioterápia módszere, amely a szövegek széles skáláját működteti, hogy segítsen mindennapi problémáink megoldásában és az általában véve az életünkben való előrelépésben. A biblioterápiás foglalkozások az irodalom nyelvét használják, amely az emberi természetet és jelenségvilágot annak teljes, univerzális fenomenológiai értelmében írja le. A módszer sok problémában segíthet, például a gyász feldolgozásában, a szocializáció javításában és az önaktualizáció növelésében. Segítségével megtalálhatjuk az egyensúlyt az egyéni és közösségi értékek között, valamint segíthet az önismeret és a társadalmi érzékenység fejlesztésében.

A tanulmány a biblioterápiás folyamat lépésein végighaladva kifejti, hogy a posztmodern társadalom kihívásaival szemben hogyan használhatunk fel irodalmi munkákat a személyiségfejlesztésben. A könyvek és szövegek segíthetnek az egyén autonómiájának megerősítésében, és hozzájárulhatnak a mentális jólét javításához és hosszútávú fenntartásához is. A terápiás munka végső célja az, hogy a kliensek egy mélyebb önreflexiós és önismereti munka során kialakítsák egyéni életútjukat, és életükben értelmet találjanak.

A biblioterapeuta irányítása biztonságos kereteket nyújt a kliensek számára a személyiségfejlesztő munka során, mert a foglalkozások során a művekben megjelenő negatív tartalmak mint az élet természetes részei jelennek meg. A pufferhatás révén pedig énközelibbé és kezelhetőbbé válhatnak az egyéni problémák. A szövegek így identitástesztelő eszközként működnek, elősegítve ezzel a vikariáló hatást és a modelltanulást. A művekben megjelenő konfliktusok és az azokkal párhuzamos személyes vonatkozások terápiás útjelzőként szol-gálhatnak, megfelelően irányítva az átkeretezés és a reparatív megélés lehetőségét nyújtják, ezzel is segítve az én minden részének teljes integrációját.

A tanulmány foglakozik a terápiás munka mélységszabályozásával, valamint a terápiás idő és az érzékelés fókuszának tudatos működtetésével is. A biblioterápiás foglalkozások során az olvasók olyan személyiségfejlődésen mehetnek keresztül, amely által aktív szereplőkké válhatnak saját életükben, megkezdhetik saját élettörténetük át- és újraírását, valamint új értelmet találhatnak benne. Ez a folyamat segít abban, hogy ne csak önmagunkkal, hanem másokkal való kapcsolatainkban is tudatosabbak legyünk, mivel a módszer növeli az elfogadás és az empátia szintjét is.