Posztapokalipszisek, birodalmi ábrándok és neutrotópiák

Magyarország-jövőképek a kortárs tudományos-fantasztikus elbeszélésekben

Absztrakt

A végeérhetetlen számú SF-definíciók és szlogenek közül az egyik legismertebb szerint a science-fiction „a ma figyelmeztetése a holnapnak”. Elismerve, hogy az SF egy történetileg változó, képlékeny műfaj, mely „írók, producerek, terjesztők, marketing-szakemberek, olvasók, rajongók, kritikusok és más diszkurzív szereplők kijelentéseinek és gyakorlatának interakciója nyomán keletkezik” (Marc Bould-Sheryll Vint, idázi Rieder 2017), nem lehet nem észrevenni, hogy a figyelmeztetés baljóslatú jelentésárnyalata még most is szinte minden alzsánerre jellemző. Tanulmányomban három esztendő (2013, 2014, 2015) kortárs magyar SF-novelláinak (Galaktika magazin, Új Galaxis magazin és Ad Astra-antológiák) Magyarországra vonatkozó vízióival foglalkozom, s próbálom meg fő azonosságaikat, széttartó észrevételeiket csoportokba osztani, hogy a mintavétel alapján a kortárs társadalmi képzeletre vonatkozó „tendenciákat” állapíthassak meg.