Geodézia a tájépítészetben

Absztrakt

A tájépítészet két fő ágának az objektumtervezésnek és a regionális tervezésnek, vagy ahogy azt szűk szakmai körökben nevezzük, a „kertes” és a „tájas” munkáknak a tágan értelmezett geodéziát érintő igényei különbözőek. A „tájas” munkák jellemzően nagy léptékben, több 10 vagy 100 hektárt is meghaladó méretű tervezési területen zajlanak, a tervezés léptéke 1:1000 fölötti. Ezen munkák főként topográfiai és térinformatikai ismereteket igényelnek, jellemzően meglévő topográfiai alaptérképeken, légifotókon, esetleg űrfelvételeken dolgoznak. Ezzel szemben az objektumtervezés 1:100 körüli léptékében szinte sohasem áll rendelkezésre meglévő helyszínrajz, ezek elkészítése, elkészíttetése a tervezési folyamat része.
A kis léptékű tájépítészeti munkarészek sok esetben speciális tervezési alaptérképet igényelnek. A legtöbb esetben fontos, hogy a vegetáció minden egyes növényi szintjét (gyep-, évelő/egynyári-, cserje- és lombkorona szint) elkülönítsük, fák esetében feltüntessük azok tudományos nevét (nemzetség név elégséges), valamint lombkorona és törzsátmérő méreteit. Hasonlóan jelentős a terep részletes felmérése, a terepplasztikák és szintkülönbségek következtében megjelenő jellegzetes formai sajátságok karakteres visszaadása alaprajzi értelemben. Annál is inkább nagy hangsúllyal eshet latba a terep adta változatosságok hű visszaadása, mivel számos esetben a terepplasztika az egyik fő, vagy kiemelt fontosságú térszervező vagy látványeleme a tájépítészeti térkompozíciónak. [1] A tervezési alaptérképnek tartalmaznia kell a burkolatváltásokat – megnevezve a burkolatok típusát, a közművek típusait és helyét – kiemelt figyelmet fordítva a vízelvezetés műtárgyaira. Az épített objektumok, mint például lépcsők, támfalak, kerítések, vízarchitektúrák stb. esetében a felméréskor figyelembe kell venni, hogy ezek kiviteli szintű tervei akár 1:10 vagy 1:20 léptékben készülnek, tehát a fent nevezett elemek részletesebb felmérést igényelnek. Hasonlóan megkerülhetetlen feladat a tervek építés során történő szakszerű kitűzése. Összeségében kijelenthető, hogy a felmérés és a kitűzés a tervezés folyamatát és a megépített végeredményt egyaránt döntő mértékben befolyásoló mérnökgeodéziai feladat.
A geodéziai műszerek és módszerek terén az utóbbi 30 évben hatalmas technikai fejlődés ment végbe. A korszerű geodéziai műszerek ma már digitálisak, ez azt jelenti, hogy a leolvasás nem optikai úton történik, hanem a műszer kijelzőjéről olvasható le, illetve a műszer tárolja a leolvasásokat. Ez egyrészt a mérés sebességét növelte, illetve az elírásokból, elolvasásokból adódó tévedéseket küszöbölte ki. Ennél is jelentősebb technikai előrelépés volt az elektrooptikai távmérés módszerének kifejlesztése és a geodéziai műszerekbe integrálása. Ez lehetővé tette a távolságok gyors és nagyon precíz mérését akár kilométeres távolságok esetén is. Erre korábban nem volt lehetőség, a régi optikai műszerekkel (teodolit, tachiméter, szintezőműszer) optikai úton lehetett távolságot mérni, amelynek pontossága a legjobb esetben is csak deciméteres volt. A vízszintes és magassági szögeket és távolságot mérő, a mérési eredményeket tároló és a legfontosabb geodéziai számítások elvégzésére is képes műszertípust nevezzük mérőállomásnak. A mérőállomások elterjedése és a GPS [2] technológiák mindennapivá válása a terepi mérések hatékonyságát (időigényét) és a mérések pontosságát nagyságrendekkel javította. [3] A korszerű eszközökkel és szigorú technológiai fegyelemmel végzett geodéziai mérések pontossága és megbízhatósága ma már alapesetben is centiméteres nagyságrendű.
Geodéziai GPS-ek alkalmazása lehetővé teszi a gyors és egyszerű alappont-meghatározást, ezáltal ma már evidencia, hogy a felmérések Magyarországon EOV koordinátájúak, a magasságok pedig abszolút magasságok, azaz balti magasságok. Az abszolút értelemben vett méréseket korábban jelentősen megnehezítette, hogy keresni kellett a mérési területhez közel lévő vízszintes és magassági alappontokat, amelyekig el kellett mérni ahhoz, hogy abszolút koordináta-értékeket kapjunk, amely így az országos vetületi rendszerbe teljes mértékben illeszkedni tudott. Ez még városi környezetben, sűrű alappont ellátottság esetén is sok munka, vidéki környezetben esetenként nagyobb erőfeszítést követelt, mint a tulajdonképpeni felmérés.
Ez a folyamat a valós idejű GPS készülékek (RTK GPS) használatával egy-két percre rövidült, ami sok előnnyel jár, de sok vitát és félreértést is generálhat. Ez utóbbi miatt szükségesnek tartjuk az abszolút magaság és az EOV koordináta fogalmának részletesebb tárgyalását.