"Mit szólna Bach, Mozart és Beethoven?"

Szülői vélemények a Covid-19 világjárvány miatti lezárásokat követő online hangszeres zeneoktatás hatékonyságáról

Abstract

2020 márciusában a COVID19-világjárvány számos alapvető változáshoz vezetett minden oktatási rendszerben. A vírus terjedésének korlátozása miatti lezárásokat követően globálisan újra kellett gondolni az oktatási folyamatokat. Számtalan intézmény kezdte meg az online alapú távolléti oktatást, sok esetben a szükséges infrastrukturális háttér és a tanárok megfelelő felkészültsége hiányában. Kutatásunk adatfelvételének idején, 2022 tavaszán, már csak bizonyos területeken alkalmazták a távolléti képzési formát, például egyes felsőoktatási intézmények levelező és esti tagozatos képzésében. A közoktatásban minden szinten visszatért a korábbi jelenléti oktatás, így a zenei képzések területén is. A zeneiskolákból ismét kiszűrődik az éneklés, a hangszerek hangja, és a külső szemlélő számára visszaállt a régi rend. Az oktatásban részt vevők azonban magukkal hordozzák jó vagy kevésbé jó emlékeiket, a gyermekek az elsajátított vagy elsajátítottnak vélt ismereteiket, a pedagógusok és a szülők pedig elsősorban a tapasztalataikat. Korábbi vizsgálatunk a zenetanárokra és a gyermekekre irányult, jelenlegi kutatásunk pedig a háttérben meghúzódó, de folyamatosan jelenlevő, megerősítést, segítséget nyújtó szülőkre fókuszál. Tanulmányunk célja annak elemzése, hogy a zeneiskolába járó, hangszeren játszó gyermekek szülei (N=458) hogyan vélekedtek a zenetanulás online térbe helyezéséről, gyermekük motivációjáról és tanulmányi hatékonyságáról. Eredményeink alapján azt láttuk, hogy a szülők elfogadták és vállalták a virtuális oktatással járó plusz terheket, gyermekeik támogató közegben folytathatták extrakurrikuláris tanulmányaikat. Az oktatás hatékonyságának változását érzékelték, de fontos volt számukra, hogy gyermekük ne szakítsa meg zenei tanulmányait, így odafigyelésükkel támogatták őket akkor is, amikor kevésbé voltak motiváltak.