Spontán élőhelyek cserje- és lombkoronaszintjének fajösszetételi elemzése a Cserhátban

Autores

  • Gergely Zagyvai Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet; 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4.; e-mail: zagyvai.gergely@uni-sopron.hu

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4781

Palavras-chave:

másodlagos szukcesszió, regeneráció, növényi invázió, propagulumforrás, ökológiai tényezők

Resumo

Munkánk során 216 cserháti mintaterület adataira alapulóan elemeztük a spontán cserjésedés, erdősödés során kialakuló élőhelyek fásszárú fajösszetételének sajátosságait és meghatározó háttértényezőit. Értékeltük a szukcessziós folyamatokat az inváziós veszélyeztetettség és a regenerációs lehetőségek szempontjaiból. A spontán élőhelyek lombkorona- és cserjeszintjének jellemzőit, valamint a potenciális háttértényezők adatait főkomponens analízis (PCA) és kanonikus korrespondencia-elemzés (CCA) segítségével elemeztük. A felhagyott szántók és legelők cserjésedését a „töviskes” fajok (egybibés galagonya, kökény, gyepűrózsa) határozzák meg. Honos fafajokból álló erdők környezetében, ezek az élőhelyek tovább fejlődhetnek az erdők irányába a csertölgy és vadkörte részvételével. Főként felhagyott szőlőkben és gyümölcsösökben jellemző a vesszős fagyal és a veresgyűrű som terjedése. Az egykor termesztett fa- és cserjefajok közül az allelopátiás királydió és a gyökérsarjképzésre erősen hajlamos szilvafajták a felhagyást követően is aktív résztvevői a vegetációdinamikai folyamatoknak. Az inváziós fehér akác terjedése és erdőként való záródása jellemző szukcessziós forgatókönyve a táj felhagyott területeinek. A cserjeszint elemzése során bevont kilenc háttérváltozó közül a vegetációs környezetet leírók a legfontosabbak. Jelentős tényezőt jelent a parcellák felhagyásának kora, ami viszont nem jelenti törvényszerűen a lombkoronaszint fokozottabb záródását az idő előrehaladtával. Az erős besugárzással érintett, meredek, száraz termőhelyeken a cserjésedés és erdősödés gátolt, élőhelyet kínálva a tájban ritka, értékes színezőelemet jelentő cserjefajok (pukkanó dudafürt, sóskaborbolya, varjútövis benge, jajrózsa) számára.

Referências

Adamowski, W., Bomanowska, A. 2011: Forest return on an abandoned field – secondary succession under monitored conditions. Folia Biologica et Oecologica 7: 49–73. DOI: https://doi.org/10.2478/v10107-009-0016-z

Alexander, V.P., Volker, C.R., Matthias, B., Tobias, K., Daniel, M. 2012: Effects of institutional chan-ges on land use: Agricultural land abandonment during the transition from state-command to market-driven economies in post-Soviet Eastern Europe. Environmental Research Letters 7(2): 024021. DOI: https://doi.org/10.1088/1748-9326/7/2/024021

Albert Á-J., Kelemen A., Valkó O., Migécz T., Csecserits A., Rédei T., Deák B., Tóthmérész B. & Török P. 2014: Secondary succession in sandy old-fields: a promising example of spontaneous grassland recovery. Applied Vegetation Science 17: 214–224. DOI: https://doi.org/10.1111/avsc.12068

Barbati, A., Bastrup-Birk, A., Baycheva-Merger, T., Bonhomme, C., Bozzano, M., Bücking, W., Camia, A., Caudullo, G., Cienciala, E., Cimini, D., Clark, D., Cools, N., Corona, P., De Vos, B., Domínguez, G., Edwards, D., Estreguil, C., Filipchuk, A., Fischer, R., Japelj, A. 2011: State of Europe's Forests 2011. Status and Trends in Sustainable Forest Management in Europe. In: Proceedings of the Mi-nisterial Conference on the Protection of Forests in Europe. Oslo, p. 337.

Bartha D., Bús M., Horváth, T. (szerk.) 2006: Az év fája 2005: a közönséges boróka (Juniperus commu-nis L.). Saját kiadás, p. 8.

Bartha S. 2008: A parlagszukcesszió főbb vonásai. Hogyan kutassuk a parlagokat? In: Bartha S., Molnár Zs. (szerk.): XI. MÉTA – túra (2008. október 13–17.) túrafüzete. Kézirat, Vácrátót. pp. 23–33.

Bartha S., Molnár Zs. (szerk.) 2008: XI. MÉTA – túra (2008. október 13–17.) túrafüzete. Kézirat, Vác-rátót, p. 250.

Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása és ha-tározója. ÁNÉR-2011. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót, p. 441.

Chytrý, M. (ed.) (2007): Vegetace Česke republiky.1.Travinná a keříčková vegetáce. (Vegetation of the Czech Republic 1. Grassland and Heathland vegetation.) – Academia, Praha, p. 526.

Csontos P., Tamás J. 2005: Tájidegen fajok által meghatározott spontán erdősödő területek növény-zetének vizsgálata. Kanitzia 13: 69–79.

Dövényi Z. 2010: Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Bu-dapest, p. 876.

Fekete G. 1985: A cönológiai szukcesszió kérdései. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 216.

Halász G. (szerk.) 2006: Magyarország erdészeti tájai. Állami Erdészeti Szolgálat, Budapest. p. 154.

Házi J. 2008: Somló-hegy a Nyugat-Cserhátban. In: Bartha S., Molnár Zs. (szerk): XI. MÉTA – túra (2008. október 13–17.) túrafüzete. Kézirat, Vácrátót, pp. 54–61.

Illyés, E., Bölöni, J. (szerk.) 2007: Lejtősztyepek, löszgyepek és erdőssztyeprétek Magyarországon. Magánkiadás, Budapest, p. 236.

Jakucs P. 1972: Dynamische Verbindung der Wälder und Rasen. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 228.

Láng S. 1967: A Cserhát természeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 375.

MÁFI 2005: Magyarország Földtani Térképe (1: 100 000). Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest.

Molnár Cs. 2008a: Sár-hegy (D-Mátra – Mátraalja). In: Bartha S., Molnár Zs. (szerk): XI. MÉTA – túra (2008. október 13-17.) túrafüzete. Kézirat, Vácrátót, pp. 34–43.

Molnár Cs. 2008b: Hogyan tovább? Parlagszukcesszió a cserjések és az erdők irányába az Északi-középhegységben és lábánál. In: Bartha S., Molnár Zs. (szerk): XI. MÉTA – túra (2008. október 13–17.) túrafüzete. Kézirat, Vácrátót, pp. 139–146.

Molnár Cs. 2008c: Tállya: Patócs-hegy (Hegyalja). In: Bartha S., Molnár Zs. (szerk): XI. MÉTA – túra (2008. október 13–17.) túrafüzete. Kézirat, Vácrátót. pp. 44–52.

Molnár Zs., Bartha S., Seregélyes T., Illyés E., Tímár G., Horváth F., Révész A., Kun A., Botta-Dukát Z., Bölöni J., Biró M., Bodonczi L., Deák J.Á., Fogarasi P., Horváth A., Isépy I., Karas L., Kecskés F., Molnár Cs., Ortmann-né Ajkai A., Rév Sz. 2007: A grid-based, satellite-image supported, multi-attributed vegetation mapping method (MÉTA). Folia Geobotanica 42: 225–247. https://doi.org/10.1007/BF02806465

Nagy, L., Ducci, F. 2003: Technical guidelines. Acer campestre. EUFORGEN.

Olff H., Vera F. W. M., Bokdam J., Bakker E. S., Gleichman J. M., de Maeyer K., Smit R. 1999: Shifting mosaics in grazed woodlands driven by the alternation of plant facilitation and competition. Plant Biology 1: 127–137. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1438-8677.1999.tb00236

Schmotzer A. 2016: Beerdősülő területek, gyep-erdő mozaikok, szegélycserjések (esettanulmányok). In: Korda M. (szerk.): Az erdőgazdálkodás hatása az erdők biológiai sokféleségére. Tanulmány-gyűjtemény. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 551–574.

Teleki, B., Sonkoly, J., Erdős, L., Tóthmérész, B., Prommer, M., Török, P. 2019: High resistance of plant biodiversity to moderate native woody encroachment in loess steppe grassland fragments. App-lied Vegetation Science 23(2): 175–184. DOI: https://doi.org/10.1111/avsc.12474

Tiborcz V., Major F., Zagyvai G., Bartha D. 2019: Négy özönfaj (fehér akác, zöld juhar, amerikai kőris, mirigyes bálványfa) inváziós veszélyeztetésének kockázatbecslése az Országos Erdőállomány Adattár alapján. Tájökológiai Lapok 17(1): 93–106. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3468

Tóth Z. 2004: A Kerca-patak melléki rétek (Kercaszomor, Belső-Őrség) jelene és múltja (esettanul-mány természetvédelmi célú kezelések megalapozásához). Tájökológiai Lapok 2(2): 313–333. https://doi.org/10.56617/tl.4603

Whisenant, S. 2005: Managing and directing natural succession. In: Mansourian, S., Vallauri, D., Dudley, N. (eds.): Forest Restoration in Landscapes. Springer, New York, pp. 257–261. https://doi.org/10.1007/0-387-29112-1_37

Zagyvai G. 2008: Tájtörténeti vizsgálatok cserháti mintaterületen. Tájökológiai Lapok 6(1–2): 127–144. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.4154

Zagyvai G., Csiszár Á., Korda M., Schmidt D., Šporčić D., Teleki B., Tiborcz V., Bartha D. 2012: Előze-tes eredmények száraz és félszáraz élőhelyek szukcessziós változásainak vizsgálatáról. Botanikai Közlemények 99(1–2): 123–141.

Zagyvai G. 2016: Közösségi jelentőségű erdei élőhelyek spontán regenerációjának esélyei a Cserhát-ban – lehetőségek és veszélyek. In. Korda M. (szerk.): Az erdőgazdálkodás hatása az erdők bioló-giai sokféleségére. Tanulmánygyűjtemény. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 575–602.

Zagyvai G. 2020: Spontán erdőállományok fafajösszetételének áttekintő értékelése az Országos Er-dőállomány Adattár alapján. Tájökológiai Lapok 18(1): 65–86. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3482

Zólyomi B. 1989: Természetes növénytakaró. 1: 1 500 000. In: Pécsi M. (szerk.): Magyarország Nem-zeti Atlasza. MTA Földrajztudományi Kutató Intézete, Budapest, p. 89.

Publicado

2024-07-27

Edição

Seção

Cikkek

Como Citar

Spontán élőhelyek cserje- és lombkoronaszintjének fajösszetételi elemzése a Cserhátban. (2024). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK | JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY , 22(1), 123-138. https://doi.org/10.56617/tl.4781

Artigos Semelhantes

171-180 de 180

Você também pode iniciar uma pesquisa avançada por similaridade para este artigo.