Data to genetics of fossil red soils in Hungary
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3694Keywords:
red clays, tropic soil, lymphatic soil, relict soil, fossil soil, ferralitic soilAbstract
Hungarian red clays are the result of soil formation from previous geologic periods. They were spread over areas which were dry during the Tertiary Period and were not covered by sediments. Varying views on the formation, properties and distribution of red soils in Hungary have been published by numerous authors. Geologists took an early stand on the origin of red clays. According to the literature there are mayor differences in discussing red soils (between red soils and red clays) concerning the conditions of formation and their characteristics. Our red clays are similar to the tropical and sub-tropical ferrolite soils in relation to their formation and mineral characteristics. One of our aims is to explore the similarities in processes and characteristics, which would substantially help in classification. In this paper we report on the results of soil studies carried out on red clays and soils in Hungary. The SiO2/R2O3 molecular ratios of the clay fraction are much lower, but do not all suggest a definite ferrallitous weathering. The ratios often show a value around 2 for the samples. We can assume that the lower these ratios are the stronger the earlier tropical or sub-tropical weathering processes were. Usually kaolinite occurs or is even dominant amongst the clay minerals in the case of soil with lower SiO2/R2O3 ratio, which also suggests intense weathering and transforming processes. On the basis of total chemical analysis, the molecular ratio of these soils is similar to the oldest tropical soils. The type of weathering was ferrallitic. These soils contain a high amount of boehmite and gibbsite, but little ferric oxide.
References
Ballenegger R. 1917: A tokajhegyaljai nyiroktalajokról. Földtani Közlemények. 47 (1–3): 20–24.
Bidló G. 1997: A magyarországi vörösagyagok ásványtani és kémiai jellemzése. Budapest. Kézirat. 223–388.
Bidló, G. 1983: Mineralogische Untersuchung der tonhaltigen Sedeminte im Villányer–Gebirge. Anual Institutului de Geologie si Geofisica, 62.: 201–216.
Borsy Z., Szöőr Gy. 1981: A Tétel-halom és a dunaföldvári földcsuszamlások vöröstalajainak (vörösagyag- jainak) összehasonlító termoanalitikai és infravörös spektroszkópiás elemzése. Acta Georgraphica Debrecina. 18–19: 167–183.
Fekete J. 1988: Trópusi talajok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 503 p.
Fekete J. 1998: Water regime and porous system of red clays in Hungary. Acta Agronomica Hungarica, 46: 341–353.
Fekete, J., Stefanovits, P., Bidló, G. 1997: Comperative study of the mineral composition of red clays in Hungary. Acta Agronomica Hungarica, 45(4): 427–441.
Fekete J. 2010: Magyarországi vörösagyagok, vörös talajok. Tájökológiai Lapok, 8 (2): 1–223.
Fekete, J., Stefanovits, P. 2002: Pedological Features of Red Clays in Northern Hungary. Agrokémia és Talajtan. 51(1–2): 223–232. https://doi.org/10.1556/agrokem.51.2002.1-2.27
Fekete, J., Szendrei, G., Csibi, M. 2005) Pedalogical caracteristics and mineral composition of red clays in Hungary. Acta Mineralogica Petrographica. Szeged: 37–45.
Jámbor Á. 1980: Szigethegységeink és környezetük pannóniai képződményeinek fáciestípusai és ősföldrajzi jelentőségük. Földt. Közl. 110(3–4): 498–511.
Jánossy D. 1979: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó, Budapest, 207 p.
Juhász Á. 1987: Évmilliók emlékei. Magyarország földtörténete és ásványi kincsei. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 561 p.
Kretzoi M. 1969: A magyarországi quarter és pliocén szárazföldi időszakának tagolása. Földrajzi Közlöny 17 (93)2: 197–204.
Ötvös E. 1954: Szárazföldi vörösagyag a Budai-hegységben. Földtani Közlöny, 88(2): 221–227.
Schweitzer F. 1993: Domborzat formálódás a Pannóniai–medence belsejében, a fiatal újkorban és a negyedidőszak határán. Akadémiai doktori értekezés, MTA, Budapest, 125 p.
Schweitzer F., Szöőr Gy. 1997: Geomorphological and stratigraphic significance of Pliocene red clay in Hungary. Zeitschrift für Geomorphologie, Neue Folge, Supplement-Band, 110. Berlin-Stuttgart: 95– 105.
Stefanovits P. 1993: Talajásványok kutatásában elért eredmények és azok alkalmazási lehetőségei. MTA Agrártud. Osztályának Tájékoztatója (1992). Akadémiai Kiadó, Budapest: 130–134.
Stefanovits P. 1963: Magyarország talajai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 442 p.
Sümeghy J. 1944: A Tiszántúl. Földtani Intézet Kiadványa, Budapest, 208 p.
Sümeghy J. 1949: Az északi dombvidék agrogeológiai viszonyai. Földtani Intézet Kiadványa, Budapest
Szabó J. 1867: Tokaj-Hegyalja talajai. Pest. Tokaj–Hegyaljai album.
Vadász E. 1956: Bauxit és „terra rossa”. Földt. Közl. 86(2): 15–119.
Vadász E. 1960: Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest, 646 p.
Vendl A. 1957: Geológia I. Tankkönyvkiadó, Budapest, 623 p.
Viczián I. 2006: Comparison of the main periods of kaolinite formation in Slovakia and Hungary (abstract). 3rd, „Mineral Sciences in the Carpathians” International Conference, Miskolc, 2006, Abstracts. Acta Mineralogica Petrographica, Abstract Ser. 5., 129 p.
Zámbó L. 1970: A karsztvörösagyagok és a felszíni karsztosodás kapcsolata az Aggteleki-karszt DNy-i részén. Földrajzi Közl. 18 (94/4): 281–293.
Published
Issue
Section
License
Copyright (c) 2014 Fekete József
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
