Veränderung der vegetation des Dunabogdányer Wildgartens zwischen 1783 und 2006

Autor/innen

  • Ferenc Hock ELTE TTK BI, Lehrstuhl für Pflanzensysthematik und Ökologie, H-1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c.
  • Zoltán Tóth ELTE TTK BI, Lehrstuhl für Pflanzensysthematik und Ökologie, H-1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4364

Schlagwörter:

Dunabogdány, Wildgarten, Len-Berg, Vegetationskarte, Weinbau, Geschichte

Abstract

Trotz der benachbarten Lage der gut dokumentierten Csódi-Bergs, ist das Wildgartengelände, das südwestlich von Dunabogdány liegt, botanisch noch nicht verarbeitet worden.
Seitdem die ungefähr 230 Hektar große Fläche des Wildgartens am Ende der 1980er Jahren umgezäunt worden ist, finden wir hier eine ziemlich hohe Zucht der Wildtiere. Das erhöhte Nagen und Treten, die die Wildtieren verursachen, können zu schweren Schäden führen.
Obwohl es keine botanische Beschreibungen vom Wildgarten existieren, können wir die Geschichte des Gebiets mit Hilfe der zu Verfügung stehenden Landkarten, Luftaufnahmen und Erinnerungen der Bevölkerung bis Ende des 18. Jahrhunderts rückwirkend rekonstruieren.
Von der Mitte des 18. Jahrhunderts bis zur 1950er Jahren wurde hier Wein- und Obst angebaut, deren Spuren bis Heute zu sehen sind.
Wir nehmen an, dass die Vegetation am Anfang des 19. Jahrhunderts in beinahe urwüchsigen Zustand war, wegen der Entvölkerung des Dorfes unter der türkischen Besetzung. Sowohl das Wein- und Obstbau, als auch die Forstwirtschaft, ist nur nach dem Ansiedeln der deutschen Bevölkerung in 1723 und in den 1760er Jahren erschienen.
Nach der Aufgebung des Weinbaus sind sekundäre Rasen zurückgeblieben, die bis Heute wieder bewaldet sind. Infolge des Weinbaus, ist der Csepri-Berg kahl geworden. Deswegen hatte der Forstbetrieb einen Kiefernwald angepflanzt, der heute anhaltend zugrunde geht, und seinen Platz wird von dem potenziell ursprünglichen Eichenwald neu übernommen.
In unserem Projekt haben wir die Vegetation der heutigen Lebensräume untersucht, und die frühere Zustand der Flecken bis zum Ende des 18. Jahrhunderts rückwirkend rekonstruiert. Die entstandene Vegetationskarten enthalten nützliche Informationen, die das Verständnis der heutigen Prozessen erleichtern.

Autor/innen-Biografie

  • Ferenc Hock, ELTE TTK BI, Lehrstuhl für Pflanzensysthematik und Ökologie, H-1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c.

    Korrespondierender Autor
    hockf@elte.hu

Literaturhinweise

Artné Lőrinc R. 2004: A természetvédelmi szempontú mezőgazdálkodás földhasználati rendszerének fejlesztése Bonyhád külterületének példáján. Tájökológiai Lapok 2: 109–139.

Biró M. 2006: Történeti vegetációrekonstrukciók térképek botanikai tartalmának foltonkénti gazdagításával. Tájökológiai Lapok. 4: 357–384.

Borhidi A., Sánta A. 1999: Vörös Könyv Magyarország növénytárulásairól I–II. TermészetBúvár Alapítvány kiadó, Budapest.

Bölöni J., Kun A., Molnár Zs. 2003: Élőhelyismereti útmutató 1.0 és 2.0 Magyarország növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító értékelése.

Deák J. Á., Keveyné Bárány I. 2006: A talaj és növényzet kapcsolata, tájváltozás, antropogén veszélyeztetettség a Dorozsma-Majsai homokhát keleti területén. Tájökológia Lapok 4: 195–210.

Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. 1997: Nemzeti biodiverzitás monitorozó rendszer II: Magyarországi élőhelyek, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.

Hála J. 1999: Kőbányászat és kőfaragás Dunabogdányban. Topographia Mineralogica Hungariae 6: 15–38.

Nagy A., Penksza K. 2006: Élőhely-értékelési lehetőségek dél-tiszántúli és veresegyházi területeken természetességi mutatók alapján. Tájökológiai Lapok 4: 115–125.

Nagy A., Balogh Á., Penksza K. 2005: Összehasonlító élőhely vizsgálatok dél-tiszántúli és veresegyházi területeken a természetességi állapotok alapján. IV. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium kiadványkötete. pp. 307–311.

Prakfalvi M. 1999: Magyarország földtani térképe, Vác.

Rakonczay J. 1988: Az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálati lehetőségei alföldi példákon. Alföldi Tanulmányok pp. 59–77.

Schuszter J. 1999: A dunabogdányi Csódi-hegy. Topographia Mineralogica Hungariae 6: 5–8.

Seregélyes T., Csomós Á. 1995: Hogyan készítsünk vegetációtérképet. Tilia 1: 158–169.

Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Szabó M., Tímár G., Győri H. 2004: A Csicsói-holtág (Alsó-Csallóköz) kialakulása és fejlődése – a tájhasználat és a vizes élőhelyek változásai. Tájökológiai Lapok 2: 267–286.

Vácz A., Hock F. 2004: A dunabogdányi Vadaskert ásványvilága. Bogdányi Híradó 15: 3.

Vona M., Penksza K., Kristóf D., Helfrich T., Centeri Cs. 2006: A galgahévízi láprét felszínborítási viszonyainak változása légifotók elemzése alapján. Tájökológiai Lapok 4: 407–416.

Weiszburg T., Papp G., Szakáll S. és mtsai. 1999: A dunabogdányi Csódi-hegy. Topographia Mineralogica Hungariae 6: 9-14.

Veröffentlicht

2007-07-18

Ausgabe

Rubrik

Tanulmányok, eredeti közlemények

Zitationsvorschlag

Veränderung der vegetation des Dunabogdányer Wildgartens zwischen 1783 und 2006. (2007). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK | JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY , 5(1), 73-89. https://doi.org/10.56617/tl.4364

Ähnliche Artikel

11-20 von 102

Sie können auch eine erweiterte Ähnlichkeitssuche starten für diesen Artikel nutzen.