Adatok a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios (l.) Roth) cönológiai viszonyaihoz Dél-tiszántúli gyepekben

Autor/innen

  • Judit Házi Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly út 1.
  • Anita Nagy Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly út 1.
  • Szilárd Szentes Szent István Egyetem, Növénytermesztési Intézet, Gyepgazdálkodási Osztály, 2103 Gödöllő, Páter Károly út 1.
  • Júlia Tamás Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1476 Budapest, Pf. 122.
  • Károly Penksza Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly út 1.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4120

Abstract

Biharugra környékén végeztünk cönológiai vizsgálatokat löszpusztarét és magassásrét állományokban. Mindkét társulásból természetközeli és siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) dominálta állományokat is felkerestünk, és egyenként 7–7 reprezentatív cönológiai felvételt készítettünk. Munkánk során arra kerestük a választ, mennyiben befolyásolja egy faj felszaporodása a különböző növénytársulások cönológiai viszonyait, melyek azok a fajok amelyek leggyakrabban fordulnak elő a siska nádtippannal együtt, melyek azok amelyek a legritkábban, illetve melyek tűnnek el a vegetációtípusból a siska nádtippan megjelenésével. Összehasonlítva az intakt, illetve a siskanád által elözönlött társulásokat, a következőket tapasztaltuk: a magassásrétek átlagos fajszáma igen hasonló a két szituációban (7,85, illetve 7,28), míg a természetközeli löszgyepek 30,85-os fajszámához képest a siskanádas állományok fajszegények (13,14 faj kvadrátonként). Az összborítást érintetlen mocsárrét esetében 81,7%-nak találtuk, siskanáda állományban ez az érték magasabb, 100,85% volt. A löszgyepeknél a tendencia ezzel ellentéts volt, 122,29%-ról 97,51%-ra csökkent a növényzet borítása, feltehetőleg a gyep szegényesebb szintezettsége miatt. A siska nádtippan által dominált állományokban a Calamagrostis mennyisége mocsárréten 77,9%-ot, löszgyepben 51,4%-ot tett ki. A siska nádtippan az eredeti gyep fajait jelentősen háttérbe szorította, egymáshoz viszonyított mennyiségüket teljesen megváltoztatta. A felvételek többváltozós elemzésével három nagy csoportot különítettünk el: az intakt mocsárrétek, az intakt löszgyepek és a siska nádtippan által dominált löszgyep és magassásrét felvételek csoportját. Megállapítottuk, hogy a siska nádtippan dominálta állományok elvesztik eredeti jellegzetességüket és jobban hasonlítanak egymásra, mint az elözönlött társulásra.

Autor/innen-Biografie

  • Judit Házi, Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly út 1.

    levelező szerző
    hazijudit246@gmail.com

Literaturhinweise

Borhidi A., Sánta A. (szerk.) 1998: Magyarország növénytársulásainak Vörös Könyve, Országos Természetvédelmi Hivatal, Budapest.

Braun-Blanquet J. 1964: Pflanzensozioligie. Wien - New York. https://doi.org/10.1007/978-3-7091-8110-2

Csontos P. 1996: Az aljnövényzet változásai cseres-tölgyes erdők regenerációs szukcessziójában, Synbiologia Hungarica 2 (2), Scientia Kiadó, Budapest.

Csontos P. 2004: Fiatal vágásterületek jellemzése a Visegrádi-hegység cseres-tölgyes övéből. Folia Hist.-Nat. Mus. Matraensis 28: 57-66.

Faille, A., Fardjah, M. 1977: Structure and evolution of Calamagrostis epigeios (L) Roth. populations in Fontainebleau Forest. Oecologia Plantarum 12: 323-341.

Franz R., Lehmann C. 2002: Restoration of a Landfill Site in Berlin, Germany by Spontaneous and Directed Succession. Restoration Ecology.

Házi J., Bartha S. 2006: A siskanádt (Calamagrostis epigeios L. Roth.) visszaszorításának lehetőségei kaszálással. Kitaibelia, 11: 54.

Madzhugina Y. G., Kuznetsov V. V., Shevyakova N. I. 2008: Plants inhabiting polygons for megapolis waste as promising species for phytoremediation. Russian Journal of Plant Physiology 55: 410-419. https://doi.org/10.1134/S1021443708030187

Majer A. (szerk.) 1962: Erdő- és termőhelytipológiai útmutató, Országos Erdészeti Főigazgatóság, Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Budapest.

Mihály B. 2005: Szőlők gyomnövényei három vulkáni tanúhegyen, Doktori (PhD) értekezés, Gödöllő.

Penksza K. 2009: Calamagrostis - Nádtippan. In: Király G. (szerk.): Új magyar fűvészkönyv. pp. 529-530.

Podani J. 2001. SYN-TAX 2000: Computer programs for data analysis in ecology and systematics. User's Manual. Scientia, Budapest.

Somodi I., Virágh K., Podani J. 2008: The effect of the expansion of the clonal grass Calamagrostis epigeios on the species turnover of a semi-arid grassland. Applied Vegetation Science 11: 187-192. https://doi.org/10.3170/2008-7-18354

Szirmai O. 2008: Botanikai és tájtörténti vizsgálatok a Tardonai-dombság területén, Doktori (PhD) értekezés, Gödöllő.

Ujvárosi M. 1957: Gyomnövények, gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Veröffentlicht

2009-12-29

Ausgabe

Rubrik

Tanulmányok, eredeti közlemények

Zitationsvorschlag

Adatok a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios (l.) Roth) cönológiai viszonyaihoz Dél-tiszántúli gyepekben. (2009). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK | JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY , 7(2), 375-386. https://doi.org/10.56617/tl.4120