Égtáji kitettségből adódó különbségek erdőszegélyek fajösszetételében és szerkezetében

Autor/innen

  • Mónika Papp Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet 9400 Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.3911

Schlagwörter:

ökoton zóna, erdőszegély, égtáji kitettség

Abstract

Vizsgálatainkat Budakeszi mellett egy cseres-kocsánytalan tölgyes (Quercetum petraeae-cerris SOÓ 1957) erdőállomány, illetve az ezzel szomszédos parlagterületek átmeneti zónájában, négy különböző égtáji kitettségű (ÉK, NY−DNY, D−DNY, DK) erdőszegélyben végeztük. Erdőszegélyenként három-három merőleges transzektet jelöltünk ki, melyeken belül az erdőbelsőben, az erdőszegély egyes részeiben (lágyszárú szegélysáv, cserjés szegélysáv, erdőköpeny), illetve a szomszédos nyílt területen lévő mintanégyzetekben BRAUN−BLANQUET módszer segítségével határoztuk meg az egyes fajok borítás-gyakoriság (A−D) értékét. Az erdőszegélyek fajösszetételének és szerkezetének az erdőállománytól, illetve a parlagterületektől való eltéréseit az égtáji kitettség függvényében vizsgáltuk. A négy különböző kitettségű szegély esetében jelentős különbségeket találtunk mind a fajösszetételben, mind a szerkezeti jellemzőkben.

Autor/innen-Biografie

  • Mónika Papp, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Növénytani és Természetvédelmi Intézet 9400 Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.

    pmo@emk.nyme.hu

Literaturhinweise

Bartha D. 2000: Az erdőszegély. In: Frank T. (szerk.): Természet-Erdő-Gazdálkodás. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Pro Silva Hungaria Egyesület, Eger.

Borhidi A. 2003: Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Carni A. 1992: La végétation des lisières forestières dans la region de Prekmurje. Documents phytosociologiques. Vol. XIV. Camerino. 241–272.

Carni A. 1993: Les associations des ourlets nitrophiles dans le sud-est de la Slovénie comme indicateurs des habitats. Colloques phytosociologiques. XXII. Syntaxonomie typologique des habitats. Bailleul. 467–497.

Carni A. 1995: Mesophilus and Nitrophilus Mantel Vegetation in the Predinaric Region in Slovenia. Znanstv Rev 7: 9–23.

Dierschke H. 1974: Saumgesellschaften im Vegetations- und Standortsgefälle an Waldrändern. Scripta Geobot. 6: 1–246.

Dierschke H. 1977: Vegetation und Klima. J. Cramer, Vaduz.

Ellenberg H. 1982: Vegetation Mitteleuropas mit den Alpen in ökologischer Sicht. Ulmer V., Stuttgart.

Jakucs P. 1972: Dynamische Verbindung zwischen Wälder und Rasen. Akademische Verlag, Budapest.

Müller Th. 1962: Die Saumgesellschaften der Klasse Trifolio-Geranietea sanguinei. Mitt. Flor.-soziol. Arbeitsgem. N. F. 9: 95–129.

Oberdorfer E. 1983: Süddeutsche Pflanzengesellschaften. Teil III. Fischer V., Stuttgart.

Passarge H., Hofmann G. 1968: Pflanzengesellschaften des nordostdeutschen Flachlandes II. Fischer V., Jena.

Reif A., Silke G. 1988: Vegetationskundliche und standörtliche Untersuchungen nordostbayerischer Waldmäntel. Berliner ANL 12: 71–103.

Richert E., Reif A. 1992: Vegetation, Standorte und Pflege der Waldmäntel und Waldaußensäume im südwestlichen Mittelfranken, sowie Konzepte zur Neuanlage. Berliner ANL 16: 123–160.

Tüxen R. 1952: Hecken und Gebüsche. In: Passarge H.: Über Saumgesellschaften im nordostdeutschen Flachland. Feddes Rep. 74(3): 145–158.

Weber H. E. 2003: Gebüsche, Hecken, Krautsäume. Ulmer V., Stuttgart.

Wilmers F., 1971: Ökologische Untersuchungen an Bestandesrändern des Frischen Buchenmischwaldes (Querco-Carpinetum asperuletosum) bei Hannover. Landschaft + Stadt, 1: 25–45.

Veröffentlicht

2011-12-17

Ausgabe

Rubrik

Cikkek

Zitationsvorschlag

Égtáji kitettségből adódó különbségek erdőszegélyek fajösszetételében és szerkezetében. (2011). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK | JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY , 9(2), 261-273. https://doi.org/10.56617/tl.3911

Ähnliche Artikel

Sie können auch eine erweiterte Ähnlichkeitssuche starten für diesen Artikel nutzen.