Maradványerdők a kisalföldi peremvidék erdőssztyepp zónájában
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3805Schlagwörter:
Kisalföld, erdőssztyepp, tájtörténet, maradvány homoki és lösztölgyesekAbstract
A dolgozat a Győr-Tatai Kisalföld és a környező dombvidékek közötti határterület korábban nem vizsgált természetszerű erdeinek vegetációjával és tájtörténetével foglalkozik.
A tájtörténeti vizsgálatok során a természetesnek tűnő erdők egy részéről bebizonyosodott, hogy mesterségesen ültetettek. Ilyenek például az egykori kastélyparkok, melyek gyakran korábbi alföldi erdőségek utolsó maradványainak tűnnek. Természetszerű megjelenésük annak is köszönhető, hogy kialakításuk idején ezeket a kor ismeretének megfelelően a tapasztalatok alapján a termőhelyre illő, többnyire őshonos fafajokkal ültették be (természetszerű lombkoronaszint). A vizsgálatok alapján az aljnövényzet bizonyos fajai kedvező termőhelyi adottságok és antropogén hatások (szándékos telepítés, véletlen behurcolás) mellett fél évszázad alatt még az elszigetelt területekre is betelepülhetnek (természetszerűnek tűnő gyepszint). Az eredmények ismeretében érdemes lenne megvizsgálni és újra átgondolni, hogy az alföldi parkok növényzete mennyiben reliktum jellegű.
A maradvány jellegű állományok ugyanakkor teljesen degradálódhatnak, jellemző fajaik eltűnnek, jellegtelenné válnak. A jobb állapotú maradvány erdőfoltok igen változatosak, szinte minden fragmentum más és más asszociáció utolsó képviselője a térségben. A kimutatott társulások a következők: nyílt homoki tölgyes (Populo canescenti-Quercetum roboris), nőszirmos pusztai tölgyes (Iridi variegatae-Quercetum roboris), zárt homoki tölgyes (Polygonato latifolio-Quercetum roboris), nyílt lösztölgyes (Aceri tatarico-Quercetum roboris), zárt lösztölgyes (Pulmonario mollis-Quercetum roboris), alföldi gyertyános-tölgyes löszön (Corydalido cavaeCarpinetum). Ezek az erdők térségbeli ritkaságuk miatt kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bírnak, ugyanakkor igen veszélyeztetettek.
Literaturhinweise
Borhidi A., Sánta A. (szerk.) 1999: Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1-2. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest.
Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei, vegetációtípusok leírása és határozója ÁNÉR 2011. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót.
Fényes E. 1848: A Magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben, Komárom vármegye.
Heckenast Gusztáv, Pest.
Hegedüs P. 2001: Örökségünk. Kisbér történeti emlékei. Kisbér Város Önkormányzata.
Kevey B. 1984: Dég parkerdejének tölgy-kőris-szil ligetei. Die Eichen-Eschen-Ulmen Auenwälder im Parkwalde bei Dég, Große Ungarische Tiefebene. Botanikai Közlemények 71: 51–61.
Kevey B. 1986: A martonvásári kastélypark tölgy-kőris-szil ligeterdői. Die Eichen-Eschen-Ulmenwälder der Schlossparkanlage bei Martonvásár. Botanikai Közlemények 73: 33–42.
Kevey B. 2008: Magyarország erdőtársulásai. Tilia 14: 1−488.
Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
Riezing N. 2010: A Vértesalja erdeinek vizsgálata, tájhasználat és vegetáció kapcsolata. Doktori (Ph.D.) értekezés, Nyugat-Magyarországi Egyetem, pp.: 125+melléklet.
Riezing N. 2011: A Győr-Tatai Kisalföld erdei: tájtörténet és vegetáció. Tájökológiai lapok 9(2): 209−217.
Downloads
Veröffentlicht
Ausgabe
Rubrik
Lizenz
Copyright (c) 2012 Riezing Norbert
Dieses Werk steht unter der Lizenz Creative Commons Namensnennung - Nicht-kommerziell - Keine Bearbeitungen 4.0 International.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
