Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.) faállományok vizsgálata aljnövényzetük összetétele alapján
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.4626Kulcsszavak:
Duna-Tisza köze, erdőtípus, főkoordináta elemzés, Kisalföld, NyírségAbsztrakt
Jelen tanulmányban három magyarországi tájegység: a Kisalföld, a Duna–Tisza köze és a Nyírség, valamint az olaszországi Pizai-dombság akácosait hasonlítottuk össze 82 cönológiai felvétel lágyszárú vegetációjára vonatkozó adatai alapján. A hazai állományok, – amelyeknek egy részét még Felföldy (1947) írta le – a domináns lágyszárúak alapján, vizuális becsléssel Poa angustifolia, Bromus sterilis, Anthriscus cerefolium, nudum, Chelidonium majus, Urtica dioica, valamint Clematis és Humulus típusba sorolhatók. A bináris adatok alapján elvégzett főkoordináta elemzés eredményei, az állományoknak a felvételi helyek szerinti csoportosulását tükrözték. Az akácos típusok azonban nem voltak felismerhetők. Az olasz állományok, bár önálló csoportot képeztek, a vártnál kisebb mértékben különültek el a hazaiaktól. Kvantitatív adatok használata esetén a földrajzi régiók egybemosódtak az ordinációs diagramon. A vízuális becsléssel elkülönített típusokat szintén nem, vagy nem egyértelműen lehetett felismerni. Kivételt képezett az Urtica dioica típus, amely viszonylag jól elkülönült. A vizsgált hazai földrajzi régiók fajkészletük relatív vízigénye, talajreakció szerinti igénye és relatív nitrogénigénye alapján nem mutattak szignifikáns eltéréseket, azaz nem igazoltak vissza termőhelyi különbségeket. A relatív nitrogénigény tekintetében mindhárom régióban megmutatkozott a nitrofil fajok magas részesedése, ami általában jellemző az akácos állományokra.
Hivatkozások
ÁESZ 2002: Magyarország erdőállományai, 2001. Állami Erdészeti Szolgálat, Budapest.
Bertacchi A., Lombardi T., Onnis A. 2001: Robinia pseudoacacia in the forested agricultural landscape of the Pisan Hills (Italy). In: Brundu G., Brock J., Camarda I., Child L., Wade M. (eds): Plant invasions: Species Ecology and Ecosystem Management. Backhuys Publishers, Leiden, pp: 41–46.
Borhidi A. 1956: Feketefenyveseink társulási viszonyai. Bot. Közlem. 46: 275–285.
Borhidi A. 1993: A magyar flóra szociális magatartási típusai, természetességi és relatív ölológiai értékszámai. Janus Pannonius Tudományegyetem Kiadványa, Pécs.
Braun-Blanquet J. 1932: Plant sociology. McGraw-Hill Book Company, Inc., New York and London.
Felföldy L. 1947: Növényszociológiai és oikológiai vizsgálatok nyírségi akácosban. Erdészeti Kísérletek 47: 59–86.
Feoli E. 1984: Some aspects of classification and ordination of vegetation data in perspective. Stud. Geobot. 4: 7–21.
Führer E. 1997: Az akác ökológiai jellemzése. In: Rédei K. (szerk.): Az akáctermesztés kézikönyve. Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest, pp. 17–23.
Jakucs P. 1981: A társulások felvételezése, a társulástabella készítése. In: Hortobágyi T. és Simon T. (szerk.): Növényföldrajz, Társulástan és Ökológia. Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 199–202.
Kazinczi G., Mikulás J., Horváth J., Torma M., Hunyadi K. 1999: Allelopathic effects of Asclepias syriaca roots on crops and weeds. Allelopathy Journal 6(2): 267-270.
Keresztesi B. (szerk.) 1965: Akáctermesztés Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Keszthelyi I., Csapody I., Halupa L. 1995: Irányelvek a természetvédelem alatt álló erdők kezelésére. A KTM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 3. A KTM kiadása, Budapest.
Lagonegro M., Feoli E. 1985: The use of ellipses of equal concentration to analyse ordination vegetation patterns. Stud. Geobot. 5: 143–165.
Magyar P. 1960: Alföldfásítás I.-II. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Majer A. 1962: Erdő- és termőhelytipológiai útmutató. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest.
Majer A. 1968: Magyarország erdőtársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Mardia K. V., Kent J. T., Bibby J. M. 1979: Multivariate Analysis. Academic Press, London.
Podani J. 1993: SYN-TAX version 5.0. User’s Guide. Scientia, Budapest.
Podani J. 1997: Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeltárás rejtelmeibe. Scientia Kiadó, Budapest.
Rédei K. 1997: Akácosok növekedése, nevelésük irányelvei. In: Rédei K. (szerk.): Az akáctermesztés kézikönyve. Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest, pp. 55–66.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Tamás J. 2001: A feketefenyvesek telepítése Magyarországon, különös tekintettel a dolomitkopárokra. Természetvédelmi Közlemények 9: 75-85.
Tamás J. 2003: History of Austrian pine plantations in Hungary. Acta Botanica Croatica 62(2): 147–158.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2003 Tobisch Tamás, Csontos Péter, Rédei Károly, Führer Ernő
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
