A Velencei-tó úszólápi füzes-nádas komplex vízkémiai vizsgálata
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3959Kulcsszavak:
Velencei-tó, úszóláp, vezetőképesség, pH, szikesAbsztrakt
A Velencei-tó hazánk egyik legnagyobb tava és kiemelt turisztikai célpontja. Érdekes természeti adottsága, hogy az alapvetően szikes (magas sótartalmú) víztér a tó nyugati térségében egy lápi vegetációt rejteget, ahol lápi körülmények között számos védett növényfaj találja meg életfeltételeit. Itt találjuk pl. a fokozottan védett hagymaburok (Liparis loeselii) legnagyobb hazai állományát. Az elmúlt ötven évben igen sok természeti viszontagság és műszaki beavatkozás alakította a tó ökológiai állapotát. Munkánk célja a nyugati medence vegetációjának és vízkémiai (pH és vezetőképesség) állapotának felmérése és a harminc évvel ezelőtti adatokkal való összehasonlító elemzése volt. Végeztünk méréseket az úszólápok belsejében kialakult tőzegfelszínen is, hogy annak vízminőség-javító vagy kompenzáló szerepéről és a szikes víztérrel szemben meglévő önállóságának mértékéről tájékozódjunk. Megállapítható, hogy a harminc évvel ezelőtt mért vezetőképesség és pH adatokhoz képest ma a tó nyílt víztereiben (beleértve a nagyobb csatornákat is) magasabb értékek adódtak. A keleti medence és a csatornák szikes vizéhez képest az úszólápra lépve igen gyors a változás a vízminőségi paraméterek értékeiben. Ennek megfelelően az úszóláp egy egységesen savanyúbb környezetet tud fenntartani az élővilága számára a tőzegréteg szűrőhatásának köszönhetően. Ezt még a tározókból történő időszakos vízutánpótlás is csak kismértékben bolygatja meg.
Hivatkozások
Balogh M. 1983: A Velencei-tó nyugati medencéjének úszólápjai, és hatásuk a tó vízminőségére. Kandidátusi értekezés, MTA Bp. 110 pp.
Bakalár S-né., Balogh M. 1979: Sphagnum girgensohnii, a Velencei-tó és hazánk újabb boreális flóraeleme. Botanikai Közlemények 66: 11–14.
Baranyi S. 1974: A Velencei-tó hidrológiai jellemzői. Vízügyi Közlemények 4: 621–632.
Boros Á. 1954: A Vértes, a Velencei-hegység, a Velencei-tó és környékük növényföldrajza. Földrajzi Értekezés 3: 280–309.
Felföldy L. 1979: Velencei-tavi természetvédelmi terület vízminőségi és környezettani vizsgálata. VITUKI.
Illyés Z. 2006: A Liparis loeselii hazai elterjedése és érzékeny környezetváltozást jelző velencei-tavi élőhelyének vegetáció-térképe. Tájökológiai Lapok 4: 149–168.
Járainé Komlódi M. 1979: Pollenstatisztikai vizsgálatok a velencei-tó üledékrétegeiből. VITUKI
Kiss E. Cs., Borhidi A., Vajda L. 1973: Sphagnum-fajok előfordulása a Velencei-tavon. Botanikai Közlemények 60: 25–26.
Radetzky J. 1968:A Búvár bemutatja: Hazánk egyik ritka orchidea faját, a Pseudorchis loeselii-t (hagymaburok). Búvár 6: 382
Vackova, D., Balogh M., Bratek Z., Takács A. A., Vléko J., Zöld-Balogh Á. 2002: A Liparis loeselii (L.) Rich. újrafelfedezése a Velencei-tavon. Kitaibelia 7: 279–282.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2010 Besnyői Vera, Illyés Zoltán
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
