A preliminary study in modelling evapotranspiration of common reed stands in the Kis-Balaton wetland
Kulcsszavak:
vizes élőhely, nád, evapotranszspiráció, Bowen-arányAbsztrakt
A Kis-Balaton vizes élőhely vízháztartásának vizsgálata során a párolgás és az evapotranszspiráció mérése és meghatározása közvetlen méréssel nehezen megoldható. A párolgás - mint eredményparaméter - a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) működéséhez elengedhetetlen. A KBVR mocsarak ökoszisztémájában meghatározó szerepet játszó közönséges nád (Phragmites australis) párolgása jelentős tényező, mivel a nádasok területe meghaladja a 2000 hektárt. A hőháztartási egyenletből és a Bowen-arányból származó tényleges evapotranszspiráció mikroklímamérésekkel közvetve modellezhető. A modellezés meteorológiai paraméterekkel kifejezett ellenállásokkal végezhető, amelyek értékei időben változóak. Az Ingói-berek nádállományában 2019 júliusától augusztusáig Bowen-oszloppal végeztünk vizsgálatokat. A meteorológiai paramétereket 10 percenként mértük az alábbiak szerint: felszíni vízhőmérséklet, az állományban a levegő hőmérséklete és páratartalma, az állomány feletti két szintben a levegő hőmérséklete és páratartalma, valamint a szélsebesség. Méréseinket hetente kiegészítettük az állomány magasság és a levélfelület (LAI) mérésével, amelyek fontos modellbemeneti adatok. Az óránkénti és napi evapotranszspirációs adatokat a 10 perces szenzoradatokból számoltuk. Célunk megvizsgálni, hogy a Bowen-aránnyal történő modellezés hogyan használható a nád párolgásának becslésére.
Hivatkozások
Allen, R.G., Pereira, L.S., Raes, D. and Smith, M. 1998. Crop Evapotranspiration: Guidelines for Computing Crop Requirements. FAO Irrigation and Drainage Paper 56, FAO, Rome, Italy.
Anda, A., Teixeira, da Silva J.A. and Soos, G. 2014. Evapotranspiration and crop coefficient of common reed at the surroundings of Lake Balaton, Hungary. Aquatic Botany. 116. 53–59. https://doi.org/10.1016/j.aquabot.2014.01.008
Burba, G.G., Verma, S.B. and Kim, J. 1999. Surface energy fluxes of Phragmites australis in a prairie wetland. Agricultural and Forest Meteorology. 94(1). 31–51. https://doi.org/10.1016/S0168-1923(99)00007-6
Massman, W.J. 1992. A surface energy balance method for partitioning evapotranspiration data into plant and soil components for a surface with partial canopy cover. Water Resources Research. 28(6), 1723–1732. https://doi.org/10.1029/92WR00217
Priban, K. and Ondok, J. 1985. Heat balance component and evapotranspiration from a sedgegrass marsh. Folia Geobotanica & Phytotaxonomica. 20. 41–56. https://doi.org/10.1007/BF02856464
Struyf, E., Van Damme, S., Gribsholt, B., Bal, K., Beauchard, O., Middelburg, J.J. and Meire, P. 2007. Phragmites australis and silica cycling in tidal wetlands. Aquatic Botany. 87(2). 134–140. https://doi.org/10.1016/j.aquabot.2007.05.002
Walkovszky, A. 1973. Experiments to determine reed transpiration. OMSZ Hivatalos Kiadványai. Budapest 43, 145–150.
WMO Report 1975. Drought and Agriculture. WMO Techn. Note No. 138.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2022 Soós Gábor, Anda Angéla
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
