The tradition of urban storytellin

Authors

DOI:

https://doi.org/10.33569/akk.5456

Keywords:

children’s litearure, mass entertainment, mediality, staged storytelling, story hours in the library, artistic education

Abstract

The most trivial way of transmitting culture is through oral storytelling, which cannot be exclusively linked to specific periods or social strata. The paper starts from the premise that storytelling in modern urban environment and the stories told in these settings (literary tales, folk- and fairy tales etc.) are also part of the Hungarian narrative tradition. The production and consumption of fictional narratives are not only a prominent social event in traditional folk culture, but also in modern popular culture. With these considerations in mind the present essay has examined the actors, institutions, occasions and customs of artistic, urban storytelling in Hungary at the end of the long 19th century (from the 1890s to the Second World War) based on contemporary Hungarian printed press publications and archival sources. The new urban forums for public storytelling were brought into being by the modern bourgeois which was inextricably linked to the development of children’s literature and the artistic demands of children’s entertainment were organized by the capital’s intelligentsia, artists, writers, poets and actors in Budapest. At the turn of the 19th century, an international trend towards artistic storytelling based on library institutions has emerged and subordinated to public education in Anglo-Saxon countries. These library efforts were also adopted by Hungarian professionals, but a different kind of Hungarian storytelling movement, based on theatrical, artistic children’s entertainment, dates back much earlier and was much more significant. Children’s magazines such as Az Én Ujságom [My Newspaper], edited by Lajos Pósa, were an important step in the institutionalisation of Hungarian children's literary culture. Pósa has organized storytelling events from the early 1890s that have served the interests of the publishing house of the newspaper as well as the promotion of children's literature and authors alike. These events in the following decades provided an inspiring model for a wide range of independent cultural children’s storytelling occasions in which marketing and charitable functions are effectively combined. The paper examines the storytelling events organized by literary children’s magazines, by the Magyar Telefonhírmondó [Hungarian Telephone Herald, a long life telephone newspaper system] and a special outdoor children’s storytelling-series in the Budapest Zoo. In addition, the paper draws attention to the fact that the Hungarian acting education system included the teaching of stage storytelling from 1900, in which Jenő Balassa, the professional storyteller known as Basa bácsi [Uncle Basa] played a huge role.

References

Balassa Jenő (1908): Gyermekszínház és gyermekelőadások. Az Ujság 6(96), 82.

Balogh Lídia (2003): Egy századfordulós gyermeklap, Az Én Ujságom illusztrációi. In: Pukánszky Béla (szerk.): Két évszázad gyermekei. A tizenkilencedik-huszadik század gyermekkorának története. Budapest: Eötvös József Könyvkiadó, pp. 185–207.

Bikácsi Jolán (1982): Gyermekkönyvtárak a fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetében. Második, átdolgozott, bővített kiadás, Budapest: FSZEK.

Bryant, Sara Cone (1905): How to Tell Stories to Children. Boston, New York: Houghton

Del Negro, Janice M. (2016): Storytelling in Public Libraries: The Women, the Mission, the Stories. Storytelling, Self, Society 12(1): 81–117. DOI: HTTPS://DOI.ORG/ 10.13110/storselfsoci.12.1.0081.

Domokos Mariann (2018): Arany László népmeséi a 19. századi magyar gyermek- és ifjúsági irodalomban. In: Ispán Ágota – Magyar Zoltán – Landgraf Ildikó (szerk.): Ethno-Lore XXXV. Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének évkönyve. Budapest: MTA BTK, 457–513

Domokos Mariann (2023): A János vitéz intermediális olvasatai : Az első színházi adaptációk és egy elfelejtett némafilm. In: Csörsz Rumen István (szerk.): Doromb. Közköltészeti tanulmányok 11. Budapest: Reciti Kiadó, 579–616.

Drescher Pál (1934): Régi magyar gyermekkönyvek 1538–1875. Budapest: Magyar Bibliophil Társaság.

Ért. (1904/1905): Az Országos Színészegyesület Színésziskolájának Értesítője az 1904/5. tanévről. [Budapest]: Az iskola igazgatósága.

Fesztbaum Béla (2014): A Vígszínház színésziskolája. Theatron 13(1), 15–19.

Gácsér József [1905]: Följegyzések az 1903–1904. és az 1904–1905. iskolai évek eseményeiből. In: Gácsér József (szerk): Értesítő a „Siketnémákat Gyámolító Debreceni Egyesület“ és a „Siketnémák Debreceni Államilag Segélyezett Intézete első és második évi működéséről (1903–1904. és 1904–1905. iskolai év). Debrecen: Debreczen szab. kir. város, pp. 73–93.

Gergely Jenő (2010): A Keresztény Községi (Wolff-) Párt (1920–1939). Budapest: Gondolat–MTA-ELTE.

Glázer Jenő (1931): A telefonhírmondó és szórakoztató rádió. Magyar Posta 5(5), 600–615.

Grósz E. András (1979): A telefonhírmondó – a világ első szórakoztató rádiója. Rádió és Televízió Szemle, 11(4), 125–133.

Gyáni Gábor (1995): Kommunikáció nagyvárosi módon: a telefontól a rádióig. In: Gyáni Gábor: Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón. Budapest: Városháza, 85–91.

Gyökössy Endre (1911): Mesemondás után. Az Én Ujságom 22(24), 394–395.

Hermann Zoltán (2017): Vázlat a magyar gyerekirodalom történetéhez. In: Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta (szerk.): Mesebeszéd : A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve, Budapest: Fiatal Írók Szövetsége, pp. 15–31.

H. I. (1925): Balassa Jenő nem vonul vissza a színpadtól. Esti Kurir 3(194), 11.

Illés Zsuzsa (1964): Az 50 éves 3. számú könyvtár. In: Tolnai György (szerk.): A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve XI. 1963. Budapest: [FSZEK], pp. 121–140.

Keszeg Vilmos (2011): A történetmondás antropológiája. [Egyetemi jegyzet]. Néprajzi Egyetemi jegyzetek 7. BBTE Magyar néprajz és antropológia tanszék. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság

Kimball, Melanie (2021): Storytelling to Children in Libraries: A History. In: Del Negro, Janice M. (ed.): Storytelling : Art and Technique. Fifth edition. Santa Barbara, California: Libraries Unlimited, pp. 17–51.

Kócsag Vitéz (1898): Mesemondás az Operaházban. Az Én Ujságom, 9(15), 240–242.

Komáromi Gabriella (1990): Irodalmi életjelenségek. A könyvkiadástól a kritikáig In: Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom. Fejezetek XX. századi ifjúsági prózánk történetéből. 1900–1944, Budapest: Móra, pp. 49–105.

Kovács Ágnes (1944a): A kalotaszegi Ketesd mesekincse. Erdélyi Múzeum 49(3–4), 386–423. DOI: https://doi.org/10.36240/etf-188

Kovács Ágnes (1944b): Kalotaszegi népmesék I–II. Budapest: Egyetemi Magyarságtudományi Intézet.

László Aladár [1919]: Basa bácsi mesél... Budapest: Pax Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat.

Lendl Adolf (1914): Az igazgatóságnak jelentése a székesfővárosi állat- és növénykertnek 1913. évi működéséről és számadása ügyében. Fővárosi Közlöny 25(49), 3–7.

-lint (1899): Többsincs királyfi. Magyar Hírlap 9(351), 10–11.

Mautner, Zoltán (2021): Szórakoztatás és ismeretterjesztés a Székesfővárosi Állat- és Növénykertben. In: Brunner Attila– Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor. Budapest: Budapest Főváros Levéltára, pp. 131–146.

Molnár Gál Péter (2004): Oszkár bácsi. Élet és Irodalom 48(32), 9.

Mikos Éva (2016): Nem folytatott típusok. A csillagszemű juhász (AaTh/MNK 858) meséjének folklorisztikatörténeti tanulságai. Ethnographia. 127(4), 568–581.

M–s. (1899): Többsincs királyfi. Budapesti Napló 4(351) 10.

M. Sz. (1899): Többsincs királyfi. A Vígszínház új darabja. Szabadság, 26(292), 5–6.

MNK 2. (1988): Magyar népmesekatalógus 2. A magyar tündérmesék típusai (AaTh 300–749). Összeállította és a bevezetőt írta Dömötör Ákos. Budapest: MTA Néprajzi Kutató Csoport.

MNK 9. (1990): A magyar formulamesék katalógusa AaTh 2000–2399. Összeállította és a bevezetőt írta Kovács Ágnes és Benedek Katalin. Budapest: MTA Néprajzi Kutató Csoport.

M. (1909): Iskola és könyvtárak Amerikában. Magyar Tanítóképző, 24(5), 277–279.

Molnár Oszkár (1915): Népművelési intézmények. Család és Iskola, 46(5), 41–45.

Németh Nóra – Dala Sára (2023): „Szeretitek-e a mesét?” Fábián Éva mesemondásának és pedagógiájának egyes vonásai a Hagyományok Háza egy gyermekprogramjának tükrében. Anyanyelvi Kultúraközvetítés 6(2) 26–41. DOI: https://doi.org/10.33569/akk.5186

N. N. (1897): (Művészek a gyermekeknek). Pesti Hírlap, 19(257), 4.

N. N. (1899): Többsincs királyfi. Alkotmány, 4(256), 7.

N. N. (1900a): Színésznövendékek vizsgája. Magyar Nemzet, 19(175), 7.

N. N. (1900b): Mesemondás az iskolában. Budapesti Napló, 5(350), 5.

N. N. (1901): Színésznövendékek vizsgája. Magyar Szó, 2(151), 12.

N. N. (1902a): A Vígszínház színésziskolájában… Pesti Hírlap, 2(151), 5–6.

N. N. (1902b): Színésznövendékek vizsgája. Magyar Szó, 3(142), 12.

N. N. (1903): Basa bácsi mesemondása a színházban. Felsőmagyarország, 19(195), 5.

N. N. (1904): Növendékszínészek vizsgája a Vígszínházban. Pesti Napló, 55(177), 5.

N. N. (1911): A mesemondás. Világ, 2(125), 21.

N. N. (1913a): Basa bácsi mesemondása a pécsi színházban. Dunántúl, 3(245), 5.

N. N. (1913b): Basa bácsi mesedélutánja. Dunántúl, 3(248), 13.

N. N. (1913c): Gyermekek játszótere. Budapesti Hírlap, 33(81), 14.

N. N. (1913d): Akció a gyermekekért. Pesti Napló, 64(81), 15.

N. N. (1913e): Az utolsó mese. Pesti Napló, 64(242), 20.

N. N. (1913f): Mesekönyv Special Rekord Gramophon lemezeken. Az Est, 5(3), 15.

N. N. (1916a): Gyermekdélutánok az Állatkertben. Az Ujság, 14 (174), 12.

N. N. (1916b): Mesedélután az Állatkertben. Az Ujság, 14(188), 12.

N. N. (1922): Mese, mese, mesd ketté… Az Ujság, 20(145), 6.

N. N. (1924): Budapesten megszüntették, Párizsban rendszeresítik a mesedélutánokat. Világ, 15(69), 7.

N. N. (1934): Balassa Jenő emlékezete. Magyar Hírlap, 44(166), 9.

Novy Ferenc (1910): Tanítójelöltjeink előadási készségénekfejlesztése. Magyar Tanítóképző, 25(5–7), 249–255; 315–322; 383–400.

Novy Ferenc (1911): Mesemondás. Magyar Tanítóképző, 26(6), 333–336.

–ny (1899): Többsincs királyfi. Hazánk, 6(304), 9–10.

Ong, Walter J. (2010): Szóbeliség és írásbeliség : A szó technologizálása. Budapest: Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet – Gondolat Kiadó.

Pósa Lajos (1883): Költeményei. Szeged: Endrényi.

Pósa bácsi [Pósa Lajos] (1891): Örvendetes hírek. Az Én Ujságom, 2(39), 191.

Pósa bácsi [Pósa Lajos] (1897): Az Én Ujságom meg a Telefon Hírmondó. Az Én Ujságom, 8(1), 20–21.

Pósa bácsi [Pósa Lajos] (1899): Kedves Olvasóim! Az Én Ujságom, 10(51), 410.

Pósa Lajos (1914): Pósa Lajos gyermekversei. Herczeg Ferenc előszavával. Budapest: Singer és Wolfner.

Praznovszky Mihály (2006): Pósa Lajos, a szelíd költő. Budapest: Sikerx Bt.

Privat, Jean-Marie (2019): À l’écoute. Cahiers de Littérature Orale, 44(86), 59–103. DOI: https://doi.org/10.4000/clo.7898.

Pukánszky Béla (2005): A gyermek a 19. századi magyar neveléstani kézikönyvekben. Pécs: Iskolakultúra.

Raffai Judit (2004): A magyar mesemondás hagyománya. Budapest: Hagyományok Háza.

Raffai Judit (2022): A mesemondás folklorizmusa Fábián Ágostonné, bukovinai székely mesemondó példáján. In: Dóka Krisztina (szerk.): Múltidéző. Írások a magyar népi kultúráról és örökségéről. Budapest: Magyarságkutató Intézet, 321–351. DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MULTIDEZO.2022.321.

Shedlock, Marie L. (1915): The Art of the Story-Teller. New York: Appleton.

Simplex [Kóbor Tamás?] (1899): Többsincs királyfi. A Hét, 10(52), 878.

Singer és Wolfner (1891): Felhívás előfizetésre. Az Én Ujságom, 2(26), 416.

Staindl Mátyás (1909): Pittsburgh gyermekkönyvtárai. Népművelés, 4(9), 312–317.

Szabó Ervin (1959): Chicago nyilvános könyvtára. In: Tiszay Andor (szerk.): Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könvytártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900–1918. Budapest: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, pp. 452–470.

Szalai Oszkár (1920): A mesedélutánokról. Izraelita Tanügyi Értesítő, 45(10–12), 69–70.

Széll József [1943]: Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának negyven éve 1903–1943. Írta és összeállította Széll József. h. igazgató. Budapest: Kiadta Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája.

Szilágyi Márton (2021): Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet”. Budapest: Reciti.

Sztankó István–Gerencsér László (1891): Nyugtatvány. Az Én Ujságom, 2(20), 320.

Tobisch Irén (1932): Könyvtári meseórák. Néptanítók Lapja, 65(1), 15–17.

Tóth Gyula (2001): A közkönyvtárak gyökerei. In: Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 3. kötet. A könyvtárak rendszere. Budapest: Osiris, pp. 69–75.

Szabó Levente, T. (2022): A magyar irodalmi-színházi filantrokapitalizmus kezdetei a 19. század közepén. In: Kollár Zsuzsanna – Hites Sándor (szerk.): Adomány, díj, jutalom, segély. A mecenatúra színeváltozásai az irodalomtörténetben. Budapest: Reciti, pp. 109–136.

-x [?] (1896): Jókai és Blaháné a Telefon Hírmondóban. Vasárnapi Ujság, 43(51), 861.

Uther, Hans-Jörg (2004): The Types of International Folktales. A Classification and Bibliography I–III. Helsinki: Academia Scientiarum Fennica.

Vajda Ernő (1914): Mesedélutánok. Uj Élet, 9(1), 36–48.

Váradi Irma (1916): 3. sz. fiók. A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1915. 9(1–2), 39–40.

Varty, Anne (2008): Children and Theatre in Victorian Britain: ‘All Work, No Play’. New York: Palgrave Macmillan. DOI: https://doi.org/10.1057/9780230286061

Vidor Dezső (1928): Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának huszonöt éve 1903–1928. Budapest: Kiadta az iskola igazgatósága.

Vinson, Marie-Christine (2019): Oralités de Résistance et Oralités Joyeuses. Cahiers de Littérature Orale, 44(86), 105–139. DOI: https://doi.org/10.4000/clo.8012.

Virág Béla, J. (1894): Telefon-Hírmondó. Ismertetés. Vasárnapi Ujság, 41(42), 701.

Published

2024-07-09

Issue

Section

Irodalom

How to Cite

The tradition of urban storytellin. (2024). MEDIATON OF HUNGARIAN LANGUAGE CULTURE | ANYANYELVI KULTÚRAKÖZVETÍTÉS, 7(1), 59-83. https://doi.org/10.33569/akk.5456