A városi mesemondás hagyománya

Mariann Domokos

doi:10.33569/akk.5456

Szerzők

Domokos Mariann HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Néprajztudományi Inézet https://orcid.org/0000-0001-5417-3001

DOI:

https://doi.org/10.33569/akk.5456

Kulcsszavak:

gyerekirodalom, tömegszórakoztatás, medialitás, színpadi mesemondás, könyvtári meseórák, művészi nevelés

Absztrakt

A kultúra átadásának legtriviálisabb módja a szájhagyomány útján történő mesélés, amely nem köthető kizárólag bizonyos korszakokhoz vagy társadalmi rétegekhez. A tanulmány abból indul ki, hogy a modern városi környezetben történő mesemondás és az ilyen környezetben elmesélt történetek (irodalmi mesék, nép- és tündérmesék stb.) szintén részei a magyar elbeszélői hagyománynak. A fiktív elbeszélések előállítása és fogyasztása nemcsak a hagyományos népi kultúrában, hanem a modern populáris kultúrában is jeles társadalmi esemény. Jelen írás e megfontolásokat szem előtt tartva a művészi, városi mesemondás 19. század végi (az 1890-es évektől a második világháborúig) szereplőit, intézményeit, alkalmait és szokásait vizsgálja a korabeli magyar nyomtatott sajtótermékek és levéltári források alapján. A nyilvános mesemondás új, városi fórumait a modern polgárság hívta életre, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódott a gyermekirodalom fejlődésével, a gyermekszórakoztatás művészi igényeit pedig a fővárosi értelmiség, budapesti művészek, írók, költők és színészek szervezték. A 19. és a 20. század fordulóján az angolszász országokban a könyvtári intézményekre épülő és a közoktatásnak alárendelt művészi mesemondás nemzetközi trendje alakult ki. Ezeket a könyvtári törekvéseket a hazai szakemberek ugyancsak átvették, de egy másfajta magyar mesemondó mozgalom – amely a színházi, művészi gyermekszórakoztatáson alapult – korábbi és jelentősebb múltra tekint vissza. A magyar gyermekirodalmi kultúra intézményesülésében fontos lépést jelentettek az olyan gyermeklapok, mint például a Pósa Lajos által szerkesztett Az Én Ujságom. Pósa az 1890-es évek elejétől kezdve szervezett mesemondó rendezvényeket, amelyek a lap kiadójának érdekeit, valamint a gyermekirodalom és a szerzők népszerűsítését egyaránt szolgálták. Ezek a rendezvények a következő évtizedekben inspiráló mintát szolgáltattak a gyerekeknek szóló mesemesemondó alkalmak széles körének, amelyekben hatékonyan ötvöződtek a marketing- és a jótékonysági funkciók. A tanulmány az irodalmi gyermeklapok, illetve a Magyar Telefonhírmondó által szervezett mesemondások mellett a Fővárosi Állatkertben tartott különleges, szabadtéri gyermekmesemondó-sorozatot vizsgálja. Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar színészképzés rendszerébe 1900-tól bekerült a színpadi mesemondás oktatása, amelyben nagy szerepet játszott a színművész Balassa Jenő, aki Basa bácsi néven vált közismert, hivatásos mesemondóvá.

Hivatkozások

Balassa Jenő (1908): Gyermekszínház és gyermekelőadások. Az Ujság 6(96), 82.

Balogh Lídia (2003): Egy századfordulós gyermeklap, Az Én Ujságom illusztrációi. In: Pukánszky Béla (szerk.): Két évszázad gyermekei. A tizenkilencedik-huszadik század gyermekkorának története. Budapest: Eötvös József Könyvkiadó, pp. 185–207.

Bikácsi Jolán (1982): Gyermekkönyvtárak a fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetében. Második, átdolgozott, bővített kiadás, Budapest: FSZEK.

Bryant, Sara Cone (1905): How to Tell Stories to Children. Boston, New York: Houghton

Del Negro, Janice M. (2016): Storytelling in Public Libraries: The Women, the Mission, the Stories. Storytelling, Self, Society 12(1): 81–117. DOI: HTTPS://DOI.ORG/ 10.13110/storselfsoci.12.1.0081.

Domokos Mariann (2018): Arany László népmeséi a 19. századi magyar gyermek- és ifjúsági irodalomban. In: Ispán Ágota – Magyar Zoltán – Landgraf Ildikó (szerk.): Ethno-Lore XXXV. Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének évkönyve. Budapest: MTA BTK, 457–513

Domokos Mariann (2023): A János vitéz intermediális olvasatai : Az első színházi adaptációk és egy elfelejtett némafilm. In: Csörsz Rumen István (szerk.): Doromb. Közköltészeti tanulmányok 11. Budapest: Reciti Kiadó, 579–616.

Drescher Pál (1934): Régi magyar gyermekkönyvek 1538–1875. Budapest: Magyar Bibliophil Társaság.

Ért. (1904/1905): Az Országos Színészegyesület Színésziskolájának Értesítője az 1904/5. tanévről. [Budapest]: Az iskola igazgatósága.

Fesztbaum Béla (2014): A Vígszínház színésziskolája. Theatron 13(1), 15–19.

Gácsér József [1905]: Följegyzések az 1903–1904. és az 1904–1905. iskolai évek eseményeiből. In: Gácsér József (szerk): Értesítő a „Siketnémákat Gyámolító Debreceni Egyesület“ és a „Siketnémák Debreceni Államilag Segélyezett Intézete első és második évi működéséről (1903–1904. és 1904–1905. iskolai év). Debrecen: Debreczen szab. kir. város, pp. 73–93.

Gergely Jenő (2010): A Keresztény Községi (Wolff-) Párt (1920–1939). Budapest: Gondolat–MTA-ELTE.

Glázer Jenő (1931): A telefonhírmondó és szórakoztató rádió. Magyar Posta 5(5), 600–615.

Grósz E. András (1979): A telefonhírmondó – a világ első szórakoztató rádiója. Rádió és Televízió Szemle, 11(4), 125–133.

Gyáni Gábor (1995): Kommunikáció nagyvárosi módon: a telefontól a rádióig. In: Gyáni Gábor: Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón. Budapest: Városháza, 85–91.

Gyökössy Endre (1911): Mesemondás után. Az Én Ujságom 22(24), 394–395.

Hermann Zoltán (2017): Vázlat a magyar gyerekirodalom történetéhez. In: Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta (szerk.): Mesebeszéd : A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve, Budapest: Fiatal Írók Szövetsége, pp. 15–31.

H. I. (1925): Balassa Jenő nem vonul vissza a színpadtól. Esti Kurir 3(194), 11.

Illés Zsuzsa (1964): Az 50 éves 3. számú könyvtár. In: Tolnai György (szerk.): A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve XI. 1963. Budapest: [FSZEK], pp. 121–140.

Keszeg Vilmos (2011): A történetmondás antropológiája. [Egyetemi jegyzet]. Néprajzi Egyetemi jegyzetek 7. BBTE Magyar néprajz és antropológia tanszék. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság

Kimball, Melanie (2021): Storytelling to Children in Libraries: A History. In: Del Negro, Janice M. (ed.): Storytelling : Art and Technique. Fifth edition. Santa Barbara, California: Libraries Unlimited, pp. 17–51.

Kócsag Vitéz (1898): Mesemondás az Operaházban. Az Én Ujságom, 9(15), 240–242.

Komáromi Gabriella (1990): Irodalmi életjelenségek. A könyvkiadástól a kritikáig In: Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom. Fejezetek XX. századi ifjúsági prózánk történetéből. 1900–1944, Budapest: Móra, pp. 49–105.

Kovács Ágnes (1944a): A kalotaszegi Ketesd mesekincse. Erdélyi Múzeum 49(3–4), 386–423. DOI: https://doi.org/10.36240/etf-188

Kovács Ágnes (1944b): Kalotaszegi népmesék I–II. Budapest: Egyetemi Magyarságtudományi Intézet.

László Aladár [1919]: Basa bácsi mesél... Budapest: Pax Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat.

Lendl Adolf (1914): Az igazgatóságnak jelentése a székesfővárosi állat- és növénykertnek 1913. évi működéséről és számadása ügyében. Fővárosi Közlöny 25(49), 3–7.

-lint (1899): Többsincs királyfi. Magyar Hírlap 9(351), 10–11.

Mautner, Zoltán (2021): Szórakoztatás és ismeretterjesztés a Székesfővárosi Állat- és Növénykertben. In: Brunner Attila– Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor. Budapest: Budapest Főváros Levéltára, pp. 131–146.

Molnár Gál Péter (2004): Oszkár bácsi. Élet és Irodalom 48(32), 9.

Mikos Éva (2016): Nem folytatott típusok. A csillagszemű juhász (AaTh/MNK 858) meséjének folklorisztikatörténeti tanulságai. Ethnographia. 127(4), 568–581.

M–s. (1899): Többsincs királyfi. Budapesti Napló 4(351) 10.

M. Sz. (1899): Többsincs királyfi. A Vígszínház új darabja. Szabadság, 26(292), 5–6.

MNK 2. (1988): Magyar népmesekatalógus 2. A magyar tündérmesék típusai (AaTh 300–749). Összeállította és a bevezetőt írta Dömötör Ákos. Budapest: MTA Néprajzi Kutató Csoport.

MNK 9. (1990): A magyar formulamesék katalógusa AaTh 2000–2399. Összeállította és a bevezetőt írta Kovács Ágnes és Benedek Katalin. Budapest: MTA Néprajzi Kutató Csoport.

M. (1909): Iskola és könyvtárak Amerikában. Magyar Tanítóképző, 24(5), 277–279.

Molnár Oszkár (1915): Népművelési intézmények. Család és Iskola, 46(5), 41–45.

Németh Nóra – Dala Sára (2023): „Szeretitek-e a mesét?” Fábián Éva mesemondásának és pedagógiájának egyes vonásai a Hagyományok Háza egy gyermekprogramjának tükrében. Anyanyelvi Kultúraközvetítés 6(2) 26–41. DOI: https://doi.org/10.33569/akk.5186

N. N. (1897): (Művészek a gyermekeknek). Pesti Hírlap, 19(257), 4.

N. N. (1899): Többsincs királyfi. Alkotmány, 4(256), 7.

N. N. (1900a): Színésznövendékek vizsgája. Magyar Nemzet, 19(175), 7.

N. N. (1900b): Mesemondás az iskolában. Budapesti Napló, 5(350), 5.

N. N. (1901): Színésznövendékek vizsgája. Magyar Szó, 2(151), 12.

N. N. (1902a): A Vígszínház színésziskolájában… Pesti Hírlap, 2(151), 5–6.

N. N. (1902b): Színésznövendékek vizsgája. Magyar Szó, 3(142), 12.

N. N. (1903): Basa bácsi mesemondása a színházban. Felsőmagyarország, 19(195), 5.

N. N. (1904): Növendékszínészek vizsgája a Vígszínházban. Pesti Napló, 55(177), 5.

N. N. (1911): A mesemondás. Világ, 2(125), 21.

N. N. (1913a): Basa bácsi mesemondása a pécsi színházban. Dunántúl, 3(245), 5.

N. N. (1913b): Basa bácsi mesedélutánja. Dunántúl, 3(248), 13.

N. N. (1913c): Gyermekek játszótere. Budapesti Hírlap, 33(81), 14.

N. N. (1913d): Akció a gyermekekért. Pesti Napló, 64(81), 15.

N. N. (1913e): Az utolsó mese. Pesti Napló, 64(242), 20.

N. N. (1913f): Mesekönyv Special Rekord Gramophon lemezeken. Az Est, 5(3), 15.

N. N. (1916a): Gyermekdélutánok az Állatkertben. Az Ujság, 14 (174), 12.

N. N. (1916b): Mesedélután az Állatkertben. Az Ujság, 14(188), 12.

N. N. (1922): Mese, mese, mesd ketté… Az Ujság, 20(145), 6.

N. N. (1924): Budapesten megszüntették, Párizsban rendszeresítik a mesedélutánokat. Világ, 15(69), 7.

N. N. (1934): Balassa Jenő emlékezete. Magyar Hírlap, 44(166), 9.

Novy Ferenc (1910): Tanítójelöltjeink előadási készségénekfejlesztése. Magyar Tanítóképző, 25(5–7), 249–255; 315–322; 383–400.

Novy Ferenc (1911): Mesemondás. Magyar Tanítóképző, 26(6), 333–336.

–ny (1899): Többsincs királyfi. Hazánk, 6(304), 9–10.

Ong, Walter J. (2010): Szóbeliség és írásbeliség : A szó technologizálása. Budapest: Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet – Gondolat Kiadó.

Pósa Lajos (1883): Költeményei. Szeged: Endrényi.

Pósa bácsi [Pósa Lajos] (1891): Örvendetes hírek. Az Én Ujságom, 2(39), 191.

Pósa bácsi [Pósa Lajos] (1897): Az Én Ujságom meg a Telefon Hírmondó. Az Én Ujságom, 8(1), 20–21.

Pósa bácsi [Pósa Lajos] (1899): Kedves Olvasóim! Az Én Ujságom, 10(51), 410.

Pósa Lajos (1914): Pósa Lajos gyermekversei. Herczeg Ferenc előszavával. Budapest: Singer és Wolfner.

Praznovszky Mihály (2006): Pósa Lajos, a szelíd költő. Budapest: Sikerx Bt.

Privat, Jean-Marie (2019): À l’écoute. Cahiers de Littérature Orale, 44(86), 59–103. DOI: https://doi.org/10.4000/clo.7898.

Pukánszky Béla (2005): A gyermek a 19. századi magyar neveléstani kézikönyvekben. Pécs: Iskolakultúra.

Raffai Judit (2004): A magyar mesemondás hagyománya. Budapest: Hagyományok Háza.

Raffai Judit (2022): A mesemondás folklorizmusa Fábián Ágostonné, bukovinai székely mesemondó példáján. In: Dóka Krisztina (szerk.): Múltidéző. Írások a magyar népi kultúráról és örökségéről. Budapest: Magyarságkutató Intézet, 321–351. DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MULTIDEZO.2022.321.

Shedlock, Marie L. (1915): The Art of the Story-Teller. New York: Appleton.

Simplex [Kóbor Tamás?] (1899): Többsincs királyfi. A Hét, 10(52), 878.

Singer és Wolfner (1891): Felhívás előfizetésre. Az Én Ujságom, 2(26), 416.

Staindl Mátyás (1909): Pittsburgh gyermekkönyvtárai. Népművelés, 4(9), 312–317.

Szabó Ervin (1959): Chicago nyilvános könyvtára. In: Tiszay Andor (szerk.): Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könvytártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900–1918. Budapest: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, pp. 452–470.

Szalai Oszkár (1920): A mesedélutánokról. Izraelita Tanügyi Értesítő, 45(10–12), 69–70.

Széll József [1943]: Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának negyven éve 1903–1943. Írta és összeállította Széll József. h. igazgató. Budapest: Kiadta Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája.

Szilágyi Márton (2021): Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet”. Budapest: Reciti.

Sztankó István–Gerencsér László (1891): Nyugtatvány. Az Én Ujságom, 2(20), 320.

Tobisch Irén (1932): Könyvtári meseórák. Néptanítók Lapja, 65(1), 15–17.

Tóth Gyula (2001): A közkönyvtárak gyökerei. In: Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 3. kötet. A könyvtárak rendszere. Budapest: Osiris, pp. 69–75.

Szabó Levente, T. (2022): A magyar irodalmi-színházi filantrokapitalizmus kezdetei a 19. század közepén. In: Kollár Zsuzsanna – Hites Sándor (szerk.): Adomány, díj, jutalom, segély. A mecenatúra színeváltozásai az irodalomtörténetben. Budapest: Reciti, pp. 109–136.

-x [?] (1896): Jókai és Blaháné a Telefon Hírmondóban. Vasárnapi Ujság, 43(51), 861.

Uther, Hans-Jörg (2004): The Types of International Folktales. A Classification and Bibliography I–III. Helsinki: Academia Scientiarum Fennica.

Vajda Ernő (1914): Mesedélutánok. Uj Élet, 9(1), 36–48.

Váradi Irma (1916): 3. sz. fiók. A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1915. 9(1–2), 39–40.

Varty, Anne (2008): Children and Theatre in Victorian Britain: ‘All Work, No Play’. New York: Palgrave Macmillan. DOI: https://doi.org/10.1057/9780230286061

Vidor Dezső (1928): Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának huszonöt éve 1903–1928. Budapest: Kiadta az iskola igazgatósága.

Vinson, Marie-Christine (2019): Oralités de Résistance et Oralités Joyeuses. Cahiers de Littérature Orale, 44(86), 105–139. DOI: https://doi.org/10.4000/clo.8012.

Virág Béla, J. (1894): Telefon-Hírmondó. Ismertetés. Vasárnapi Ujság, 41(42), 701.