Búza-árpa addíciós vonalak fenológiai és morfológiai jellemzése

Absztrakt

Disszómás addíciós vonalak előállítása során az agronómiailag hasznos gének közvetlenül építhetők be a búza genomba (Linc és Lángné Molnár, 2003), és vizsgálhatók az egyes kromoszómáknak a minőségi paraméterekre, biotikus és abiotikus stresszekkel szembeni ellenállóságra gyakorolt hatása a búza genetikai háttérben. Az árpáról ismert a jó szárazság- és sótűrő képessége, így potenciális forrást jelent a búza stressztűrő képességének javításában. Az első búza-árpa hibridet Kruse (1973) hozta létre. Az azóta előállított néhány búza-árpa addíciós vonalat (Islam és Shepherd, 1992; Koba és mtsai., 1997; Molnár-Láng és mtsai., 2000; Szakács és Molnár-Láng, 2007, 2010) nagyrészt csak citológiai szempontból értékelték és főleg fertilitásukat vizsgálták. Ezért kevés információ áll rendelkezésünkre arról, hogy az árpa kromoszómák milyen hatással vannak a búza agronómiai tulajdonságaira szabadföldi viszonyok között. Az utóbbi időben jelent meg néhány publikáció (Szakács és Molnár-Láng, 2007; Hoffmann és mtsai., 2009), melyek az árpa kromoszómáknak a búza morfológiai és agronómiai tulajdonságaira gyakorolt hatását tárgyalják.