Az ochratoxin-A előfordulása vesebeteg emberek vérében és vizeletében

Szerzők

  • Kovács Melinda Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Állattenyésztési és Állathigiéniai Kutatócsoport, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.
  • Sámik József EuroCare 4. sz. Dialízis Központ, 7400 Kaposvár, Tallián Gy. u. 20–34.
  • Fazekas Béla Debreceni Állategészségügyi Intézet, 4031 Debrecen, Bornemissza u. 3–7.
  • Lelovics Zsuzsanna Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kar, 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 10.
  • Pósa Roland Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Állattenyésztési és Állathigiéniai Kutatócsoport, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.
  • Bónai András Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Állattenyésztési és Állathigiéniai Kutatócsoport, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.
  • Kovács Ferenc Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Állattenyésztési és Állathigiéniai Kutatócsoport, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.
  • Horn Péter Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Állattenyésztési és Állathigiéniai Kutatócsoport, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.

Kulcsszavak:

humán vesebetegség, ochratoxin-A, vér és vizelet

Absztrakt

A szerzők ismeretlen oktanú vesebeteg emberek vérének és vizeletének ochratoxin-A (OTA) tartalmát határozták meg immunaffinitás oszloppal történő tisztítást követő nagynyomású folyadékkromatográfiás (IAC-HPLC) módszerrel. A vizsgált 50 vérmintából 41 (82%) tartalmazott OTA-t, átlagosan 0,33 ng/ml mennyiségben (tartomány: 0,21–1,23 ng/ml). Az egyes életkor csoportok között nem volt szignifikáns eltérés a toxintartalomban. A nemek szerinti különbség szintén nem volt jelentős, sem a toxint kimutatható mennyiségben tartalmazó minták százalékos aránya, sem pedig a szennyezettség mértékét tekintve. A 28 vizeletmintában alacsonyabb (57%-os) volt a toxint tartalmazó minták aránya, mint a vérben. Az OTA koncentráció a vizeletben átlagosan 0,007 ng/ml volt (tartomány: 0,006–0,012 ng/ml). Az 50 év felettiek esetében megállapítható volt, hogy a szennyezettség mértéke nem változik a korral összefüggésben. Jelentős eltérést tapasztaltak a nemek között, nőkben lényegesen nagyobb volt azoknak a száma, akik vizeletében ki lehetett mutatni OTA-t (86%), míg férfiakban a vizeletminták 52%-a negatív volt. Az átlagos OTA koncentráció nem tért el szignifikánsan a nemek között. A talált koncentrációk megegyeztek a korábban egészséges emberektől származó mintákban mért értékekkel, az OTA-tartalom és az egyes vesebetegségek között nem volt kimutatható összefüggés.

Információk a szerzőről

  • Kovács Melinda, Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Állattenyésztési és Állathigiéniai Kutatócsoport, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.

    levelezőszerző
    melinda@mail.atk.u-kaposvar.hu

Hivatkozások

Abid, S., Hassen, W., Achour, A., Skhiri, H., Maaroufi, K., Elluoz, F., Creppy, E., Bacha, H. (2003). Ochratoxin A in human chronic mephropathy in Tunisia: is the situation endemic? Human and Exp. Toxicol., 22. 77–84. https://doi.org/10.1191/0960327103ht328oa

Breitholtz-Emanuelsson, A., Minervivi, F., Hult, K., Visconti, A (1994). Ochratoxin A in human serum samples collected in southern Italy from healthy individuals suffering from different kidney disporders. Nat. Toxins, 2(6), 366–370. https://doi.org/10.1002/nt.2620020605

Burdaspal, P. A., Legarda, T. M. (1998). Data on the presence of ochratoxin A in human plasma in Spain. Alimentaria, 35. 103–109.

Fazekas, B., Tar, A. K., Zomborszky-Kovács, M. (2002). Ochratoxin contamination of cereal grains and coffee in Hungary in the year 2001. Acta Vet. Hung., 50(2), 177–188. https://doi.org/10.1556/avet.50.2002.2.7

Fazekas, B., Tar, A., Kovács, M. (2004). Ochratoxin A content of urine samples of healthy humans in Hungary. Acta Vet. Hung., 53(1), 35–44. https://doi.org/10.1556/avet.53.2005.1.4

Huff, J. E. (1991). Carcinogenecity of ochratoxin A in experimental animals. In: Mycotoxins, Endemic Nephropathy and Urinary Tract Tumours (Eds. Castegnaro, M., Plestina, R., Dirheimer, G., Chernozemsky, I. N., Bartsch, H.). Oxford University Press.

Galvano, F., Ritieni, A., Piva, G., Pietri, A. (2005). Mycotoxins in the human foog chain. In: The mycotoxin bloo book (ed.: Diaz, D.). Nottingham University Press, 187–224.

Gilbert, J., Brereton, P., MacDonald, S. (2001). Assesment of dietary exposure to ochratoxin A in the UK using a duplicate diet approach and analysis of urine and plasma samples. Food Addit. Contam., 18(12), 1088–1093. https://doi.org/10.1080/02652030110070030

Godin, M., Fillastre, J. P., Legallicier, B., Pauti, M. D. (1998). Ochratoxin-induced nephrotoxicity in animals and humans. Semaine des Hopitaux., 74. 800–806.

Kovács, F., Sándor, G., Ványi, A. Domány, S., Zomborszky-Kovács, M. (1995). Detection of Ochratoxin-A in human blood and colostrum. Acta Vet. Hung., 43. 393–400.

Kuiper-Goodman, T. (1991). Risk assessment of ochratoxin A residues in food. In: Mycotoxins, Endemic Nephropathy and Urinary Tract Tumours (Eds. Castegnaro, M., Plestina, R., Dirheimer, G., Chernozemsky, I. N., Bartsch, H.). Oxford University Press.

Maaroufi, K., Achoura, A., Hammami, M., El May, M., Betbeder, A. M., Ellouz, F., Creppy, E. E., Bacha, A. (1995). Ochratoxin A in human blood in relation to nephropathy in Tunisia. Human and Experimental Toxicol., 14. 609–614. https://doi.org/10.1177/096032719501400710

Özcelik, N., Kosar, A., Soysal, D. (2001). Ochratoxin A in human serum samples collected in Isparta-Turkey from healthy individuals and individuals suffering from different urinary disorders. Toxicol. Letters. 121(1), 9–13. https://doi.org/10.1016/S0378-4274(00)00291-5

Pascale, M., Visconti, A. (2000). Rapid method for the determination of ochratoxin A in urine by immunoaffinity column clean-up and high-performance liquid chromatography. Mycopathologia. 152. 91–95. https://doi.org/10.1023/A:1012463227948

Peraica, M., Domijan, A. M., Fuchs, R., Lucic, A., Radic, B. (1999). The occurrence of ochratoxin A in blood in general population of Croatia. Toxicol. Letters. 110(1–2), 105–112. https://doi.org/10.1016/S0378-4274(99)00141-1

Petkova-Bocharova, T., Chernozemsky, I. N., Castegnaro, M. (2002). Balkan endemic naphropathy and associated urinary tract tumours: a review on aetiological causes and the potential role of mycotoxins. Food. Addit. Contam., 19(3), 282–302. https://doi.org/10.1080/02652030110079815

Storen, O., Holm, H., Stormer, F. C. (1982). Metabolism of ochratoxin A by rats. Appl. Environm. Microbiol., 44(4), 785–789. https://doi.org/10.1128/aem.44.4.785-789.1982

Vukelic, M., Sostaric, B., Belicza, M. (1992). Pathomorphology of Balkan endemic nephropathy. Food. Chem. Toxicol., 30(3), 193–200. https://doi.org/10.1016/0278-6915(92)90033-H

WHO (2001). Ochratoxin A. Safety evaluation of certain mycotoxins in food. International program on Chemical Safety. WHO Food Additives Series, 47. 281–416.

WHO (2002). Evaluation of certain mycotoxins in food. Fifty-sixth report of the Joint FAO/WHO Expert Committee on Food Additives (WHO Technical Report Series 906), World Health Organization, Geneva, 27–35.

Letöltések

Megjelent

2007-02-15

Hogyan kell idézni

Kovács, M., Sámik, J., Fazekas, B., Lelovics, Z., Pósa, R., Bónai, A., Kovács, F., & Horn, P. (2007). Az ochratoxin-A előfordulása vesebeteg emberek vérében és vizeletében. Acta Agraria Kaposváriensis, 11(1), 1-8. https://journal.uni-mate.hu/index.php/aak/article/view/1820

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

<< < 1 2 3 4 > >>