A tojástermelésben mutatkozó heterózis az RRS módszerrel szelektált Rhode Island Red tojótyúkok különböző termelési periódusában, két eltérő környezetben II. A tojástermelésben tapasztalt heterózis hosszú ideig végzett RRS szelekció utáni populációban

Absztrakt

A kísérletben a szülői vonalak, valamint a reciprok keresztezett Rhode Island Red 20 generáción keresztül szelektált kereskedelmi populációk tojástermelését vizsgáltuk. 90- 360 napos tojástermelési ciklus, 4 egymástól független periódusában, vizsgáltuk a tojástermelésben a heterózis nagyságát. A kísérletet akkor kezdtük amikor a populációk tojástermelése elérte az 50%-os szintet. Az összes szülő és keresztezett állományt 2-4 férőhelyes ketrecekben helyeztük el. Mindegyik tisztavonalból, 10 rokonságban nem lévő kakast 10 rokonságban nem lévő jércéhez párosítottunk a tisztavérű és a keresztezett állomány előállítása érdekében. A kísérletet ortogonális, véletlenszerű, faktoriális módon végeztük, ahol a szülőket véletlenszerűnek tekintettük, a párosítási módszerek - keresztezett, tisztavérű, valamint a 2 és 4 tojótyúk/ketrec telepítési sűrűség - voltak a fix hatások. A 64 madár 20 apai féltestvér egyede (16-16 tisztavérű, 2-4 tojótyúk/ketrec, 16- 16 keresztezett 2-4 tojótyúk/ketrec) vett részt a kísérletben. A tojástermelés minden szakaszában, valamint minden környezetében szignifikáns (P<0,001) heterózis hatást mutattak ki. A tojástermelés különböző szakaszai (1-90, 91-180, 181-270 és 271-360 nap) alatt a heterózis nagysága az alábbiak szerint alakult: 2 madár/ketrec: 4,10; 3,74; 5,02 és 6,37; 4 madár/ketrec: 4,09; 3,29; 2,16 és 3,40 tojás. Optimális környezeti feltételek között a heterózis átlagos nagysága 4,81 tojás volt, amely szuboptimális környezeti feltételek mellett 3,23 tojásra csökkent. A heterózis csökkenése különösen nyilvánvaló volt a tojástermelési ciklus 2. szakaszában (180 nap alatt). A heterózis relatív nagysága (%) meredeken csökkent a szuboptimális feltételek mellett az optimális viszonyokhoz hasonlítva a tojástermelési periódus 180-270. napja (3,38-7,43%) és a 271-360. napja között (6,04-10,76%). A növekvő állatsűrűség szignifikánsan (P<0,001) csökkentette a tojástermelési ciklus mindegyik szakaszában a tojás mennyiségét, a telepítési sűrűség × párosítás interakció viszont csak az utolsó két periódusban volt szignifikáns (P<0,05). A kísérleti eredmények azt bizonyítják, hogy a 20 generáció óta RRS-sel szelektált, nagy teljesítményű tojótyúkok másként reagálnak a változásokra, mint a két évtizeddel korábban élt őseik.