Egy módszer a budapesti agglomeráció lehatárolására. Új indikátorok, új eredmények?

Szerzők

  • Keszthelyi Ákos Bence Szent István Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék
  • Jombach Sándor Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.36249/57.7

Kulcsszavak:

Budapest, Agglomeráció, Indikátorok

Absztrakt

Budapest és környékének kezelése több évtizedes téma Magyarország térstruktúrájával foglalkozó szakemberek között. Jelenleg a Budapestet és a hozzá csatlakozó térséget Budapesti Agglomerációnak nevezzük, mely 80 települést és a fővárost foglalja magába. Ez lehatárolás 1996 óta hatályos, azonban már 2007-ben felmerült a szakmai igény az agglomeráció új határainak definiálására. Ennek nyomán 2010-ben készült egy statisztikai alapú módszertan e célból, mely 2014-ben és 2019-ben is felülvizsgálatra került, azonban a gyakorlatba nem került átültetésre. A Budapesti Agglomeráció kezelése és szabályozása a 2005. évi LXIV. törvény hatályba lépésével törvényi erőre emelkedett és elkészült a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve is. E tervnek a felülvizsgálata 2011-ben történt meg, melybe az előbb említett statisztikai módszertan átültetése kudarcba fulladt. 2018-ban a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény hatálya alá került a Budapesti Agglomeráció és a területrendezési terv ismét felülvizsgálatra került, de az agglomeráció újradefiniálása ekkor sem történt meg, így ez a 2007 óta megfogalmazott igény megvalósítása mindmáig várat magára, annak ellenére is, hogy a főváros és Pest megye fejlesztési dokumentumaiban mind fejlesztési célként jelenik meg az agglomeráció új határainak meghatározása. E tanulmány célja egy olyan lehatárolás módszertan lehetőségének felvázolása, mely kellő érzékenységgel leköveti a területi folyamatokat és a fejlesztési dokumentumokban foglalt célkitűzéseknek is megfelel, illetve túllépve a mindössze statisztikai mutatókon, új módszereket és eszközöket alkalmaz a területi folyamatok térbeli vetületének megértéséhez és kezeléséhez. A célok elérése érdekében mindenekelőtt tisztázni szükséges, mit is tekintünk agglomerációnak, így a részletes és kevésebé részletes meghatározások áttekintése után két definíció került kiválasztásra, melyek érdemi indikátorokat írnak le a lehatárolás módszertanához Magyarország és Budapest tekintetében. Ezt követően a Budapest és térségének története került áttekintésre, hogy érthetők legyenek a lezajlódó folyamatok és kirajzolódjanak a tendenciák. Majd az elkészült statisztikai módszertan és azok felülvizsgálatainak áttekintése következett, hogy a pusztán statisztikai indikátorok hiányosságai és erényei felszínre kerüljenek, így megértve és megmutatva miért is van szükség új módszerek és eszközök alkalmazására is egy 21. századi agglomeráció lehatárolás módszertanba. Ezek után készült el az előzőekben feltárt elemekre való hatást figyelembe véve a természeti adottságok (domborzat, lejtőmeredekség, erdők, vízrajz) elemzése. Az elvi beépíthetőség és a beépítéssel jellemző érintett területek ezek alapján körvonalazódtak és látható vált, hogy e területeken milyen és mennyi lehetőség van a további beépített területi terjeszkedésre. Végül 5+1 új indikátor került leírásra, melyek a ötvözik a térinformatika és a statisztikai adatok összehangolásában rejlő lehetőségeket. Az egyetlen pusztán statisztikai indikátor – „az ingázók aránya a foglalkoztatottakon belül” – mellett öt urbanizációs indikátor került megállapításra, melyek a következők: 1. Összefüggő településtest 2. Települési terület aránya 3. Urbanizációs ráta 4. Települési terület változása 5. Sűrűsödési index. Az indikátorok eredményeinek összevetéséből látható, hogy az urbanizációs indikátorok között további két alkategória határozható meg: a statikus- (1.,2.,3.) és a dinamikus (4.,5.) mutatók, melyek eltérő folyamatokat mutatnak meg a területi rendszerben. Kimutatható, hogy a dinamikus mutatók azokon a településeken játszanak kulcsszerepet, melyek legalább három indikátor küszöbértékét haladják meg. A természeti adottságokkal való összevetés azt mutatja, hogy a dinamikus mutatókkal leginkább érintett települések használták fel legnagyobb arányba települési terjeszkedéssel leginkább érintett területeiket, mely megmutatja a dinamikus mutatók és természeti adottságok közötti összefüggést. Továbbá látható, hogy azok a települések, melyek összefüggő településtesttel érintettek a leginkább sűrűsödő települések és terjeszkedési területük kihasználtsága is átlag feletti. Összegezve az e tanulmányban felvázolt indikátorok segítségével, akkor nevezhető egy település az agglomerációs övezet részének, ha az öt urbanizációs indikátorból legalább hárommal érintett és a Budapestre ingázó foglalkoztatottjainak aránya is meghaladja a 15%-ot. Így végső eredményként egy 91 települést és a fővárost tartalmazó agglomeráció került lehatárolásra.

Szerző életrajzok

  • Keszthelyi Ákos Bence, Szent István Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék

    PhD-hallgató
    keszthelyi.akos.bence@phd.uni-mate.hu

  • Jombach Sándor, Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék

    egyetemi docens
    Jombach.Sandor@tajk.szie.hu

Hivatkozások

Szerző nélkül (2007): Development concept of the agglomeration of Budapest. Development Council of Agglomeration of Budapest: Budapest

TIVADAR BERNÁT – GYULA BORA – LÁSZLÓ FODOR (1973): Világvárosok, Nagyvárosok. TIT Gondolat Kiadó: Budapest

Szerző nélkül (2018): METHODOLOGICAL MANUAL ON TERRITORIAL TYPOLOGIES. Eurostat: European Union

TIBOR KOVÁCS – GÉZA TÓTH (2003): Agglomerációk, településegyüttesek a magyar településrendszerben. Területi Statisztika 6, 43(4), 387–391.

JÓZSEF NEMES NAGY (szerk.)(2005): Regionális elemzési módszerek. ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék, MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport: Budapest

OECD (2012): Redefining "Urban": A New Way to Measure Metropolitan Areas. OECD. DOI: https://doi.org/10.1787/9789264174108-en

Perény Imre (1976): Város, Ember, Környezet. Műszaki Könyvkiadó: Budapest

SCHUCHMANN JÚLIA (2015): Nagyvárostérségi Szuburbanizáció – Menni vagy maradni? Széchényi István Egyetem, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola: Pécs-Győr

SCHUCHMANN Péter (2019): Budapest és térsége közötti együttműködés erősítése. [script]

Tóth Géza (2014): Az agglomerációk, településegyüttesek lehatárolásának eredményei, Területi Statisztika, 54(3)

Tóth Géza (2019): A Budapesti agglomeráció lehatárolásának előzetes eredményei. [script]

GÉZA TÓTH & PÉTER SCHUCHMANN (2010): A Budapesti agglomeráció területi kiterjedésének vizsgálata, Területi Statisztika 13, 50(5)

BUDAPEST 2030 – Long-Term Urban Development Concept of Budapest (2013)

PATIAL PLAN OF THE AGGLOMERATION OF BUDAPEST – Examination (1999) URBAN AUDIT (https://ec.europa.eu/eurostat/web/gisco/geodata/reference-data/administrative-units-statistical-units/urban-audit) (2018)

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL – Funkcionális városi térségek Magyarországon (https://www.ksh.hu/teruletiatlasz_urban_audit) (2018)

Letöltések

Megjelent

2020-12-28

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek

Hogyan kell idézni

Egy módszer a budapesti agglomeráció lehatárolására. Új indikátorok, új eredmények?. (2020). 4D Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat, 57, 92-103. https://doi.org/10.36249/57.7

Hasonló cikkek

61-70 a 170-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.