Gyógytestnevelők motivációja a továbbképzések terén

Eszter Őry; Gabriella Kajtár; István Ágoston Simon

doi:10.17165/TP.2019.3-4.7

Autor/innen

Eszter Őry Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar Testnevelés Tanszék
Gabriella Kajtár Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Művészeti és Sporttudományi Intézet
István Ágoston Simon Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Művészeti és Sporttudományi Intézet

DOI:

https://doi.org/10.17165/TP.2019.3-4.7

Abstract

A gyógytestnevelés szemléletében, szakmaiságában megújul, melynek meghatározó eleme az új eljárások, módszerek megismerése, bevezetése, adaptálása. Szükség van olyan kutatásokra, amelyek elősegítik a gyógytestnevelés területén meglévő elméleti tudás bővítését, kiegészítését, az innovatív eszközökkel és módszerekkel kapcsolatos ismeretek elsajátítását, s azok gyakorlati alkalmazhatóságát. Kutatásunk céljaként a gyógytestnevelő tanárok továbbképzési motivációinak felmérését és a tanultak gyógytestnevelésben való alkalmazhatóságának vizsgálatát tűztük ki. Az eredmények alapján elmondható, hogy gyógytestnevelők évente kb. 2-4 napot töltenek továbbképzéssel, rendszeresen részt vesznek országos konferenciákon és helyi szakmai napokon egyaránt. Leginkább szakmai kíváncsiságuk, a megszerezhető tudás gyakorlati alkalmazhatósága motiválja őket a képzéseken való részvételben. Az új eszközök és módszerek közül a gyógyúszás, a fitball és a Schroth terápia képzései a leglátogatottabbak, ezek gyakorlati alkalmazhatósága változó. A későbbiekben a legtöbb gyógytestnevelő a gerincstabilizációs tréning, Schroth terápia, gyógyúszás és TRX képzéseken venne részt. A jövő feladata ezen módszerek és eszközök adaptálása a gyógytestnevelésbe.

Autor/innen-Biografien

Eszter Őry, Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar Testnevelés Tanszék

oryeszter@gmail.com
Gabriella Kajtár, Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Művészeti és Sporttudományi Intézet

aquarazs@gmail.com
István Ágoston Simon, Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Művészeti és Sporttudományi Intézet

simon.istvan@uni-sopron.hu

Literaturhinweise

Csider Tibor – Kránitz Istvánné (1972.). Gyógyító testmozgás. Budapest, Sport.

Érdi-Krausz Zs. (1995). Mindenki gyógytestnevelése. Budapest, Fővárosi Pedagógiai Intézet.

Gárdos M, Mónus A. (2003). Gyógytestnevelés. Budapest, Testnevelési Fősikola.

H. Ekler J. (2018). Tananyag feldolgozás a testnevelésben projekt módszerrel – a projektesi. Sport és Egészségtudományi Füzetek, 2. évf. 4. sz. pp. 15–28.

Nemessúri M. (1965). Gyógytestnevelés. Budapest, Tankönyvkiadó.

Simon I. Á. (2015). A gyógytestnevelés elmélete és módszertana. Nyugat-magyarországi Egyetem, Szombathely

Simon I. Á., Kajtár G. (2018). A gyógytestnevelés jelentősége a szekunder rehabilitáció és egészségfejlesztés folyamatában – A megújulás szükségessége és irányai. Egészségfejlesztés, 59. évf. 1. sz. pp. 37–44. DOI: https://doi.org/10.24365/ef.v59i1.222

Vezér K., Andikné Sch. K., Korbélyné T. M. (2018): Jógyakorlat, avagy „Kéttanáros Modell” a mindennapos testnevelés rendszerében. Sport és Egészségtudományi Füzetek, 2. évf. 4. sz. pp. 47–53.