A világ természetvédelmének története 1961 és 1965 között (védett területek alapítása)
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3965Palavras-chave:
természetvédelem, történet, világ, védett területek, 1961–1965Resumo
A védett területek alapításának történetét az 1961 és 1965 között eltelt öt év áttekintésével folytatjuk. A cikkben közölt minden adat az IUCN kategóriarendszerébe sorolt védett területekre vonatkozik. Az IUCN adatbázisa szerint a legtöbb területet az NSZK alapította, amelyekből 210 természeti rezervátum, 195 tájvédelmi terület és 19 természeti park volt. A területek többsége a IV-es IUCN kategóriába tartozik, de 122 különböző nemzeti kategóriával is találkozhatunk a kijelölt területek között. A területnagyságok többsége a legkisebb kategóriába tartozott (0–99 ha). Magyarországról a vizsgált periódusban csak 2 védett természeti terület került fel az IUCN listájára, melyek mindegyike a természetvédelmi terület kategóriába tartozik. Megállapíthatjuk, hogy az előző öt évhez képest 1961 és 1965 között ismét növekedett az alapított védett területek száma, míg 1956-tól 1960-ig 1553, addig 1961 és 1965 között 1864 védett területet hoztak létre.
Referências
Bakalár, S. 1981: A Sphagnum fimbriatum a siroki Nyírjes-tó átmeneti lápján. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 7: 161–162.
Boros, Á. 1964: A tőzegmoha és a tőzegmoháslápok Magyarországon. Vasi Szemle 18: 53–68.
Centeri Cs. 2010: A világ természetvédelmének története 1956 és 1960 között (védett területek alapítása). Tájökológiai Lapok, 8: (in press).
Centeri Cs., Gyulai F. 2006: A világ természetvédelmének történelmi kezdetei a védett területek kialakítására vonatkozóan. Tájökológiai Lapok, 4: 427-432.
Centeri Cs., Gyulai F., Penksza K. 2007: A világ természetvédelmének története 1913-1933 között (védett területek alapítása). Tájökológiai Lapok, 5: 5–11.
Centeri Cs., Penksza K., Gyulai F. 2008a: A világ természetvédelmének története a II. világháború alatt (1940–1945, védett területek alapítása). Tájökológiai Lapok, 6: 209–220.
Centeri Cs., Gyulai F., Penksza K. 2008b: A világ természetvédelmének története a II. világháború után (1946-1950, védett területek alapítása). Tájökológiai Lapok, 6(3): 351–361.
Centeri Cs., Pottyondy, Á. 2009. A világ természetvédelmének története 1951 és 1955 között (védett területek alapítása). Tájökológiai Lapok, 7: 175–189.
IUCN 1994: Guidelines for Protected Area Management Categories. CNPPA with the assistance of WCMC. IUCN, Gland, Switzerland and Cambridge, UK.
Máthé I., Kovács M. 1958: A Mátra tőzegmohás lápja. Botanikai Közlemények 47): 323–331.
Máthé I., Kovács M. 1959: A Cserhát tőzegmohás lápja. Botanikai Közlemények 48: 106–108..
Penksza K., Turcsányi G. 1994: Element concentration cadasters of a peat profiles in Nyirjes bog near Sirok in Hungary. Botanikai Közlemények, 81: 29–41.
Penksza, K., Gyulai F., Centeri Cs. 2007: A világ természetvédelmének története 1934–1939 között (védett területek alapítása). Tájökológiai Lapok, 5: 239–347.
Rakonczay Z. 2009: A természetvédelem története Magyarországon. Mezőgazda Kiadó
Szurdoki E., Nagy J. 2002: Sphagnum dominated mires and Sphagnum occurrences of North-Hungary. Folia Historico – Naturalia Musei Matraensis, 26: 67–84.
http1: http://www.iucn.org/ (belépés: 2009-04-08)
http2: http://www.unep-wcmc.org/wdpa/ (belépés: 2009-04-08)
http3: http://whc.unesco.org/en/list/701
http4: http://www.vilagorokseg.hu/portal/vilagoroksegrol.php?idt=20070131183719
Downloads
Publicado
Edição
Seção
Licença
Copyright (c) 2010 Centeri Csaba, Pottyondy Ákos, Gyulai Ferenc
Este trabalho está licenciado sob uma licença Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
