Adatok magyarországi Thymus fajok előfordulásához és morfológiai jellemzéséhez
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3785Palavras-chave:
Thymus, kakukkfű, morfológiai jellemzők, előfordulás, alapkőzet, termőhelyResumo
Régóta ismert jelenség, hogy a Lamiaceae családba tartozó kakukkfüvek (Thymus spp.) könnyen hibridizálódnak egymással. Adott populáción belül eltérő alak-változatok is jelen lehetnek, továbbá különféle illóolaj-összetétellel rendelkező kakukkfű populációk egy termőhelyen való előfordulásáról is beszámoltak (LOZIÉNE 2006, RADONIć et al. 2008). Megfigyeléseink ezen tényekkel nagyrészt egybehangzóak. Célunk volt, hogy a vizsgált vadkakukkfű populációk kémiai diverzitása mellett felmérjük azok morfológiai változatosságát. A vizsgált populációk termőhelyei a következő tájegységekhez tartoztak: Bakony, Balaton-felvidék, Budai-hegység, Bükk, Cserehát, Gerecse, Gödöllői-dombság, Mátra, Pilis, Somogyi-dombság, Velencei-hegység, Vértes, Visegrádi-hegység és Zempléni-hegység. A 39 termőhelyen történt felvételezéseink során igazoltuk, hogy a T. glabrescens, Willd. és a T. pannonicus, All. ruderális termőhelyeken is előforduló, kozmopolita, tágtűrésű, pionír növényfajok, melyek a termőhelyek alapkőzetének és talajjellemzőinek széles variációit is tolerálják. Megállapítottuk továbbá, hogy a citromolajos kemotaxon megjelenése nemcsak a T. pulegioides-nél gyakori, hanem a T. pannonicus-nál is, míg a T. glabrescens-nél − a szakirodalommal egyezően − nem jellemző (Simon 2000). A feldolgozott herbáriumi anyag alapján bebizonyosodott, hogy a legnagyobb morfológiai variabilitást a T. glabrescens és a T. pannonicus mutatja. A magas kakukkfű levélhosszúság/levélszélesség aránya (1,25−7,00) igen változatosnak adódott, ami azt jelzi, hogy igen heterogén alakú levelei lehetnek, de többnyire a lándzsás levéllemez a jellemző. Megállapítottuk, hogy a T. glabrescens és a T. pannonicus is pompázhat a még le nem írt virágszínekben is. A szakirodalom adatait kiegészítve igazoltuk, hogy a T. pulegioides egyedek nemcsak a száréleken lehetnek szőrösek, hanem 2−2 szemben lévő oldalán alternálva és a szár minden oldalán egyaránt. A levélzet általában mindhárom fajnál a teljes száron oszlik meg, kivétel a magas kakkukkfű, ahol több populációban csak a szár felső részére összpontosult. A levélzet sűrűsége a magas és közönséges kakukkfűnél sűrűnek, vagy közepesnek adódott, míg a hegyi kakukkfűnél a ritka és a közepes levélsűrűség volt jellemző. A T. pannonicus-nál az egyes virágörvök között általában sűrűn fedőszörös, fehéres-molyhos volt a szár, míg ez kevésbé volt jellemző a T. glabrescens és a T. pulegioides egyedeinél.
Referências
Arsenijavić J., Ražić S., Maksimović Z., Ðogo S. 2011: Trace elements in aerial parts and rhizosphere of Thymus pannonicus All. Central European Journal of Biology 6(4): 616−623. https://doi.org/10.2478/s11535-011-0013-0
Barata A. M., Bettencourt E., Lopes V., Rocha F. 2011: Draft descriptor list Thymus serpyllum, L. ECPGR. Working Group on Medicinal and Aromatic Plants. Bioversity International. Rome, Italy. 2011 November.
Berciu I., Toma C. 2008: Histo-anatomical aspects referring to the vegetative organs of two subspecies of Thymus pannonicus. Scientific Annals of Alexandru Ioan Cuza University of Iasi. New Series. Section 2. Vegetal Biology. pp. 6−21.
Dajić-Stevanović Z., Šoštarić I., Aćić S., Ranćić D. 2004: Leaf glands of the species Thymus pannonicus collected in Serbia. 3rd Conference on Medicinal and Aromatic Plants of Southeast European Countries. p. 42.
Gusuleac M. 1961: Thymus. In: Flora Republici Populare Romane. VIII. Ed. Acad. RDR. Bucuresti, pp. 306−334.
Jalas J., Kaleva K. 1970: Supraspecifische Gliederung und Verbreitungstypen in der Gattung Thymus L. (Labiatae). Feddes Repertorium 81(1−5): 93−106. https://doi.org/10.1002/fedr.19700810108
Jalas 1972: Thymus L. In. Tutin T. G. et al. szerk.: Flora Europaea 3. Cambridge. Cambridge University Press. pp. 172−182.
Király G. (szerk.) 2009: Új Magyar Füvészkönyv, Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
Loziéne K. 2006: Instability of morphological features used for classification of Thymus pulegioides infraspecific taxa. Acta Botanica Hungarica 48(3−4): 345−360. https://doi.org/10.1556/ABot.48.2006.3-4.9
Loziéne K., Venskutonis P. R. 2005: Influence of environmental and genetic factors on the stability of essential oil composition of Thymus pulegioides. Biochemical Systematics and Ecology (33): 517−525. https://doi.org/10.1016/j.bse.2004.10.004
Mártonfi P. 1997: Nomenclatural survey of the genus Thymus sect. Serpyllum from Carpathians and Pannonia. Thaiszia (7): 111−181.
Mártonfi P., Grejtovsky A., Repcák M. 1996: Soil chemistry of Thymus species stands in Carpathians and Pannonia. Thaiszia 6: 39−48.
Mártonfi P., Mártonfiová L. 1996: Thymus chromosome numbers from Carpathians and Pannonia. Thaiszia (6): 25−38.
Mewes S., Krüger H., Pank F. 2008: Physiological, morphological, chemical and genomic diversities of different origins of thyme (Thymus vulgaris L.). Genetic Resources and Crop Evolution 55: 1303−1311. https://doi.org/10.1007/s10722-008-9329-7
Morales R. 2002: The history, botany and taxonomy of the genus Thymus. In.: Thyme, The genus Thymus, Medicinal and aromatic plants - Industrial profiles. Editors: Stahl-Biskup E. & Sáez F.. Taylor & Francis, London, pp. 1−42.
Pluhár Zs., Sárosi Sz., Novák I., Pintér A., Kiss U., Szabó E. 2007: A Thymus pulegioides L. (hegyi kakukkfű) hazai populációinak előfordulási viszonyai és drogminősége. Lippay János-Ormos Imre-Vas Károly Tudományos Ülésszak. 2007. november 7−8., Budapest, Összefoglalók, pp. 108.
Pluhár Zs., Simkó H., Sárosi Sz. 2011: Őshonos kakukkfű (Thymus spp.) populációk termőhelyein előforduló talajok értékelése. 12. Magyar Magnézium Szimpózium. Budapest. Absztrakt könyv.pp. 33−34.
Radonić A., Mastelić J. 2008: Essential oil and glycosidically bound volatiles of Thymus pulegioides L. growing wild in Croatia. Croatia Chemica Acta 81(4): 599−606.
Simon T. 2000: Amagyarországi edényes flóra határozója, Harasztok-virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Soó R. 1969: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve III., Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 113−126.
Yamaura T., Tanaka S., Tabata M. 1992: Localization of the biosynthesis and accumulation of monoterpenoids in glandular trichomes of thyme. Planta Medica 58: 153−158. https://doi.org/10.1055/s-2006-961418
Vernet Ph., Gouyon P.H., Valdeyron G. 1986: Genetic control of oil content in Thymus vulgaris L.: a case of polymorphism in a biosynthetic chain. Genetica 69: 227−231. https://doi.org/10.1007/BF00133526
Węglarz Z., Osińska E., Buchwald W., Geszprych A., Przybył J., Pioró-Jabrucka E., Pelc M. 2009: The diversity of wild-growing medicinal plants in Poland. In Lipman E: (ed.): Report of a Working Group on Medicinal and Aromatic Plants. Second Meeting 16−18 December 2004. Strumica, Macedonia FYR. Third Meeting. 26−28 June 2007. Olomouc, Czech Republic. pp. 170−176.
Downloads
Publicado
Edição
Seção
Licença
Copyright (c) 2012 Simkó Hella, Sárosi Szilvia Z., Reményi Mária Lujza, Pluhár Zsuzsanna
Este trabalho está licenciado sob uma licença Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
